Kis falutörténet
Bussa nógrádi település a Nagykürtösi járás keleti csücskében. Az Ipolymenti-katlanban fekszik, a folyó jobb partján, a másik oldalon lévő Nógrádszakál és Ludányhalászi szomszédságában. Határának keleti részét a palócok folyójának vizenyős árterületei és homokteraszai határolják, nyugaton pedig a földtörténeti harmadkorban képződött dombvidék húzódik. A hegyoldalakat akác- és tölgyerdők borítják, a falu közelében pedig savanyúvízforrás buzog. Ismert lelőhelye a vidék egyebek közt a jégkorszakbeli állatvilág maradványainak. (Csáky, 1992:118-119) Több ilyen leletre bukkant errefelé a helybeli Pisák Antal amatőr kutató is.
A falu 2005-ben ünnepelte első írásos említésének 760. évfordulóját. Az ez alaklomból megjelentetett kiadványban viszont arról olvasunk, hogy a községről szóló első írásos említés IV. Béla király uralkodásának idejéből, 1239-ből származik. (Drugdová, 2005:5). Más forrásokban az 1248. évet jelölik meg az első írásos említés dátumaként. (Kamasová-Kvanková, 1982:32) A megye híres monográfusa, Mocsáry Antal azt írta e helységről, hogy nevezetes volt ezen népes falu hajdan, főképpen a Törökök és a Tatárok idejében… (1826). Állott ugyanis itt egy tornyos és kőfallal bekerített oltalom hely, azaz egy erődített őrtorony, melyet vitéz Tercsy Mihály még a drégelyiektől is hősiesebben védett kis csapatával, s bátorságukat Tinódi is megénekelte.
A XIX.-XX. század fordulóján Bussának 767 lakosa volt, nemzetiségüket tekintve ebből 758 volt a magyar, 1 a német és 8 a szlovák.1980-ban a hivatalos statisztika az 1204 bussai lakosnak már csak a 64,3 százalékát találta magyarnak. A ma vegyes lakosságú falunak már magyar iskolája sincs.
A településen egykor jelentős számú középbirtokos és nagygazda család élt. Korán megindult itt a polgárosodás is, hisz a falu Losonc, Balassagyarmat és Kékkő közelségében található, s határán áthalad az Ipoly völgye egyik vasútvonala is.
A Zsélyi Aladár emlékszoba s az emlékoszlop
A bussai Falumúzeum épületének homlokzatán fekete márványtábla hirdeti, hogy itt található Zsélyi Aladár emlékszobája is. Ő kiemelkedő magyar gépészmérnök, repülőtervező és pilóta volt. A Tudósnaptárban azt írják róla, hogy már fiatalon saját repülőgép tervezésébe kezdet, s „Ő alkalmazott először olyan kormányszerkezetet, amellyel a repülőgép valamennyi irányban irányítható volt. Nevéhez fűződik a rugózó futómű, valamint a kerekek közé szerelt biztonsági csúszótalp is. Magyarországon először kezdett el foglalkozni gázturbinákkal. Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, ő volt a magyar repülési szakirodalom megalapítója. Repülőgépeinek építését mérnöki számítások alapján végezte. 1914-ben kipróbált gépével 170 km/óra csúcssebességet ért el a korabeli gépek 90-100 km/óra teljesítményével szemben.” (http://www.kiki.hu/physics/historia)
A legtöbb lexikon, biográfia szerint Zsélyi 1883. december 12-én született Bussán. Vannak azonban honlapok, cikkek, kiadványok, melyek Csalárt jelölik meg születési helyéül. Ilyen pldául a Wikipedia Lexikon, amely közli Zsélyi Aladár csalári sírhelyének fotóját is. A síremléket egyébként Miroslav Mihály, a losonci repülőtér egykori parancsnoka állíttatta saját költségén, s arra ez a szlovák felirat került:”ZSÉLYI ALADÁR/ priekopník letectva/ r. 12. XII. 1883 v Bušianciach – + 1.VII.1914 v Budapešti”. Később egy magyar nyelvű emléktáblát is elhelyeztek a síron, mely ugyancsak bussai szülöttként említi a csalári temető halottját: „Itt nyugszik/ ZSÉLYI ALADÁR/ a magyar repülés történetének/ kiemelkedő alakja, szakíró/ Bussa, 1883. XII. 12.—Budapest, 1914. VII. 1-én/ állíttatta Csalár község/ és a Palóc Társaság 1993-ban”. Csalári szülöttként említi őt a Ki volt Zsélyi Aladár? című cikk szerzője, Szászi Zoltán is, ezt írva többek közt: „Zsélyi a Bussával szomszédos Csalár községben született 1883-ban…”(http://ujszo.com)
Ugyancsak Csalárt jelöli meg szülőhelyül a Bussa című kiadvány is, ezt írva: „1883. december 12-án született Csalárban Zsélyi Koch Aladár, akit Bussán kereszteltek meg.” (2005:9) Ugyanebben a kiadványban arról is olvashatunk, hogy az itteni kiállítások szervezésében nagy érdeme volt a nemrég elhunyt Molnár Katalinnak, „aki létrehozta gyűjteményeivel a Zsélyi-Koch Aladár emlékszobát, és úgyszintén ennek a repülősnek az emlékére a község hivatala előtt egy emlékmű díszeleg”. (2005:12) Valójában Bussán, a kultúrház előtt egy szürke műkőből készült emlékoszlop áll, rajta Zsélyi Aladár bronz reliefes arcmása s egy fekete márványtábla, az alábbi szöveggel: „E községben született/ 1883. XII. 12-én/ ZSÉLYI ALADÁR/ pilóta, géptervező, szakíró/ a repülés kimagasló / képviselője/ meghalt/ 1914. 7. 13én”
Zsélyi Aladár sírhelye a szomszédos Csalárban
Zsélyi Aladár fiatalon hunyt el Budapesten, de az ottani gyászszertartás után Csalárban temették őt el szülei sírja mellé. A XX. század elején még Csalárban lakott testvére, mint arról a Borovszky-féle monográfiában is olvashatunk: „A Verbóy Sándortól a XVIII. század végén emelt kúria jelenleg Zsélyi Gézáé, a kiváló magyar aviatikus bátyjáé”. (é.n.:24) Eme kis biográfiai kavarodás után elmondhatjuk, hogy manapság mindkét faluban, Csalárban és Bussán is büszkék Zsélyi Aladárra; emlékét tisztelik és kegyelettel ápolják.
Vissza Bussára
A Felvidéken az AB ART Kiadónál megjelent egy kötet is Magyar Ikarosz címmel (Winkler László munkája, Haraszti Mária szerkesztése), melynek célja a Zsélyi-életmű népszerűsítése. Bussán pedig 1995-ben Zsélyi-emlékszobát nyitottak. Az itteniek hangsúlyozzák, hogy Zsélyi Bussán született, de később Csalárban laktak. Az emlékszobában láthatjuk a Zsélyi Aladárék itteni házáról készült képet, illetve azt a fotót is, amelyen a régi bussai iskola látható, ahová Zsélyi is járt.
Az emlékszobáról többen is tudósítottak már, például Szászi Zoltán, akinek Egyedülálló látványosság Bussán című beszámolójában olvashatók az alábbiak: „Országos viszonylatban egyedülálló a Zsélyi Aladárról, a magyar repülés hőskorának kiváló pilótájáról és mérnökéről elnevezett emlékszoba a nagykürtösi járásbeli Bussa községben. /…/ Önkormányzati tulajdonú épületben, alig pár méterre Zsélyi Aladár lakóházától alakították ki az emlékszobát, melyet a magyar repüléstörténettel foglalkozó szakemberek is számon tartanak. /…/ A ritka és különleges tárgyakat bemutató gyűjtemény az elmúlt évek alatt szinte folyamatosan gyarapodott, a repülés hőskorában, a 20. század elején készült gépek modelljei, alkatrészei,a pilóta felszerelésének darabjai és számtalan régi fotó mellett a Zsélyi Asladár által épített első magyar repülőgépek egyikének légcsavarját is láthatják az érdeklődők.” (http://ujszo.com)
A falakon elhelyezett fotók Zsélyi Aladár életének állomáshelyeit (a ház, ahol lakott; a bussai elemi iskola, ahol tanult; a losonci gimnázium, ahol érettségizett, a Budapesti Műegyetem), eseményeit, repülőinek rajzait-képeit, saját tervrajzait mutatják be. Kiállították a Zsélyi szakirodalmi munkásságát dokumentáló könyveket, tanulmányokat is (A repülőgép technika alapelvei, 1909.; A nagy aeroplánok kérdése, 1912.; A gázturbina – Kísérletek az új hőerőgép megalkotására, 1913.) Láthatók továbbá az emléknapokon készült fotók, a további Zsélyi-emlékeket bemutató képek (csalári sírhely, emlékház, bussai emlékoszlop), valamint annak a festménynek a másolata, amely Budapesten készült a jeles földiről. S itt van Zséliy Aladár pilótasapkája is. Az anyag nagy része a Budapesti Közlekedési Múzeum ajándéka. Az emlékszoba őrzi azt a gyászjelentést is, melyet a Magyar Aero-Szövetség adott ki a pilóta halálakor. Szövege így hangzik: „Magyar Aero-Szövetség mély szomorúsággal és megrendült szívvel jelenti, hogy választmányi, szaktanácsi és sportbizottsági tagja, ZSÉLYI ALADÁR okl. gépészmérnök és okl. pilóta folyó évi július hó 1-én hosszas szenvedés után – mint hivatásának áldozata – elhunyt. Folyó hó 3-án pénteken d.u. 4 órakor fogják Budapesten a Kerepesi úti temető halottasházában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszentelni, majd Csalárra szállítani, ahol folyó hó 4-én, szombaton d.u. 4 órakor újbóli besznetelés után helyezik örök nyugalomra./ A magyar aviatikának volt ő egyik legkiválóbb képviselője s immár második vértanúja. Őrizzük meg szívünkben emlékét szeretettel. Budapest, 1914. évi július hó 2-án a Magyar Aero-Szövetség”.
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58886,58791,58672,52443,58547,49954,47671″}
