Elöljáróban csak annyit: kalapot illik emelni, éspedig jó magasra a Nissan terepes-szabadidős stratégiája előtt.
Kezdetben volt ugyebár a Patrol, majd a Pathfinder nevű offroad, aztán elkészült a kisebb, de még mindig tisztes tereptudású X-Trail. Más márka marketingesei és konstruktőrei ilyenkor hátradőlnek a forgószékben és azt mondják: tessék, tisztelt vásárló, háromból is választhatsz. A Nissannál azonban ezek alá belőttek még két (!!!) szabadidőst, vagyis újabb nevükön crossovert: a Qashqait és a Juke-ot. Ja, és akkor van még egy Murano és egy Navara… Nincs márka, amely erre a kabátra még egy gombot fel tudna varrni! Abban a szerencsében volt részünk, hogy ebből a pazar kínálatból egymás után két modellt kaptunk meg tesztelésre: a múlt heti X-Trail után tehát most az újkori autógyártás egyik sikertörténetéről, a leírhatatlan, de annál könnyebben kimondható nevű Qashqairól fogunk értekezni. Közelebbről a második generáció leggazdagabban szerelt képviselőjéről, fronthajtással, kézi váltóval és 130 lóerős dízelmotorral.
Alaktan, besorolás
Tulajdonképpen ez az autó teremtette meg 2006-ban az úgynevezett városi crossover kategóriát – még akkor is, ha ez inkább csak afféle marketing-névtalálmány az SUV-k komplett családján belül. Mindegy, van ilyen, és első képviselője hatalmas sikert aratott. Aztán jött a második nemzedék, amely követ kövön nem hagyott az elődhöz képest. Ráadásul minden változás felért egy vizuális csemegével: sokkal dinamikusabbá vált a maszk, teljesen más, pengésebb vonalvezetésűek az oldalablakok, majd’ másfélszer hosszabbak hátsó lámpák. Ez már a crossoverek/szabadidősök MAI formavilága, azok közül is a legeltaláltabbak egyike. Az új méretarányok (hosszúság: +4,7, szélesség: +2, magasság: -1,5 cm) is csak jót tettek az autónak. Mindent egybevetve sokkal merészebb, vagányabb, látványosabb lett a „Kaskai”; hab volt a tortán, hogy ráadásul az egyik legattraktívabb, gyöngyházfehér színben kaptuk meg tesztelésre, amelyen a piros lámpaburák és a fekete műanyagok egyaránt impozánsan mutatnak. Akárcsak a 19-es alufelnikből és 225/45-ös gumikból összekombinált kerekek, amelyek viszont – városi crossover ide vagy amoda – igencsak óvatosságra intik a sofőrt a járdaszegélyek közelében…
Belvilág
Legalább annyira látványos a megújulás, mint kívülről. A korábbi, szigorúan vízszintes/függőleges tagolású, bumfordi panelt hosszú, ívelt, harmonikus formák váltották fel, két karcsú középső szellőzőnyílással, a korábbinál jóval nagyobb (7 hüvelykes) színes kijelzővel, esztétikusabb klímapulttal. A volán küllői is sokkal áramvonalasabbak, magyarán már nem egy út menti fakeresztre emlékeztetnek. A rátelepített gombok (tempomat, rádió, az autó rendszerei) ugyanazok, de megjelenítésük sokat javult. Arról nem is beszélve, hogy olyan újdonságok is vannak közöttük, mint a fogyasztási diagram, a start/stop rendszerrel megspórolt széndioxid-kibocsátás kimutatása, a sávelhagyások számából eredeztetett kávészünet-ajánlás vagy a fontosabb közlekedési táblák kivetítése. A Nissan-specialitásnak számító körkörös kamerarendszer is maradt (elülső/hátsó parkolószenzorokkal kombinálva), sőt ezen a szinten standard: nemcsak tolatáskor vált variálható 360 fokos képre, hanem, a CAMERA gomb megnyomásával álló helyzetben vagy előremeneti manőverezés közben is. Hasznos újdonság a nagyobb kesztyűtartó, vagy a hagyományos kézifékkar elektromos pöcökkel való felváltásából eredő középső könyöklő, hatliteres üreggel a hasában. Maga az utastér is tágasabb lett; erre fordították a 16 mm-rel megnövelt tengelytáv nagyobbik részét. A koffer pedig annyival lett elmésebb, hogy fenékpolcát középen kettévágták; így egyrészt két különböző szint alakítható ki, másrészt a csomagok rögzítése is egyszerűbb. Ha mindkét darabnál a felső szintet használjuk, bővítés után sík padlót kapunk. Ja, hogy el ne felejtsük: mindezek alá még egy szükségpótkerék is befért. Végezetül egy-két, eddig nem említett holmi a csúcsmodell szereltségéből: automatikusan blendelő bi-LED fényszórók, kétzónás légkondi, kétfunkciós-fékezős tempomat, sávelhagyás-figyelmeztető, holttérfigyelő, fűthető elülső ülések, elektromos vezetőülés, 6 hangszórós, digitális bemenetű rádió, valamint a navigációt és a komplett telefon-kiszolgálást tartalmazó Nissan Connect rendszer.
Az országúton
A Qashqai 2-2 benzin- és dízelmotorral kapható, mi az erősebb gázolajossal teszteltük. A kisebbik 1,5-öshöz hasonlóan ez is a Renault polcairól származik, és messzemenően elfogadható dinamikával ruházza fel az 1,5 tonna önsúlyú autót – lásd pl. a 10 másodperc alatti százas sprintet. A hatfokozatú kézi váltónál kapcsolgattunk már precízebb szerkezetet is, de komolyabb kritikát azért nem érdemel. A kellően kemény, de jó úton nem zavaró rugózás – az automatikus dőlésszög-szabályozóval és nyomtartó automatikával együttműködve – egészen kimagasló stabilitást biztosít, főleg, hogy a 2016-os modellekben már hátul is független, többelemes felfüggesztésűre cserélték az addigi torziós hátsó futóművet. Az országúton tehát ilyenek voltak a tapasztalataink, terepre pedig természetesen nem mentünk. Éppen elég volt a városi parkoláskor kicentizni a járdaszegélyeket, vagy a megfelelő szögben felugratni rájuk…
{phocagallery view=category|categoryid=3454|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 96 kW (130 LE) @ 4000
Nyomaték: 320 Nm @ 1750
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 190 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,9 s
Hasmagasság: 180 mm
Utánfutó: max. 1800 kg
Csomagtér: 401–1548 l
Üzemanyagtartály: 65 l
Gyári átlagfogyasztás: 4,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6 l /100 km
CO2kibocsátás: 118 g/km
A tesztelt típus induló ára: 29 100 €
A modellcsalád induló ára: 18 240 €
