A népdal- és népmesegyűjtő Pajor
A már idézett néprajzi vonatkozású Pajor-cikkeken kívül megemlíthetnénk még az Életképek-ben megjelent /1845.I.177-183/ Falusi vendégség című munkát is.
Az 1840-es és az 1850-es években kifejtett „néprajzi“ munkássága kapcsán feltétlen szólnunk kell ama gyűjtőtevékenységéről, melynek eredményeként például 25 Hont és Nógrád megyei népdalt küldött Erdélyi Jánosnak, s több népmese s egyéb hiedelemanyag került tőle Ipolyi Arnoldhoz.
Ipolyi Arnolddal, kedves földijével és barátjával egyébként életük végéig tartott szoros kapcsolatuk. Ennek bizonyítékai azok a levelek is, melyek az Országos Széchenyi Könyvtárban és Levéltárban, illetve az esztergomi Prímási Levéltárban találhatók, s melyek néprajzi szempontú feldolgozását a jövőben tervezem.
Ipolysági látkép a megyei monográfiából
Hogy Pajor Istvántól mi minden került Ipolyi Arnoldhoz, arról Hála József tanulmányából értesülhetünk. Ö dolgozta fel ugyanis az Ipolyi kéziratos folklórgyűjteményében és a műveiben fellelhető honti adatokat. Pajor István hét ipolynyéki és három kiscsalomjai mesét küldött mitológiánk kutatójának. Az ipolynyéki mesékből például ötöt mitológiájában is felhasznált Ipolyi. Nem csoda, hisz olyan hiedelemlényekkel találkozhatunk ezekben, mint a sárkányok, az ördögök, a vasorrú bába vagy a vízicsikó. Négy Pajor-mese a jeles kutató 1914-ben kiadott népmesegyűjteményében is megjelent, címszerint A talált gyermek, A mostoha- és az édesgyermek, a Szép Ilonka s az Elátkozott királyfi. A kiscsalomjai három mese közül A pénzt terítő kakas jelent meg nyomtatásban.
Pajor egyik nyelvészeti könyve a szerző reprodukcióján
A meséken kívül hiedelemleírást és szokásanyagot is küldött még Pajor az Ipoly mentéről. A neves mitológiakutatónknak hosszabb távú tervei is voltak még Pajorral, többek közt egy mesegyűjtemény kiadását illetően. Elfoglaltsága és korai halála sajnos, megakadályozta őt elképzeléseinek kivitelezésében.
Pajor-emlékek Ipolynyéken és a környéken
Ipolynyéken, Pajor István szülőfalujában utcát neveztek a jeles személyiségről, aki emléktáblát is kapott itt. A falu főterén, a Szennháromság-szobor körüli parkban egy kőoszlopon helyezték el 1996-ban azt a négyzet alakú fekete márvány emléktáblát, melyen az alábbi szöveg olvasható: „1821. május 20-án/ Ipolynyéken született/ PAJOR ISTVÁN/ közéleti ember, irodalmár,/ az 1848-49-es/ szabadságharc katonája/ születése 175. évfordulóján/ állíttatta Ipolynyék/ önkormányzata és a Palóc Társaság“.
Pajor István emléktáblája Csáky Károly felvételén
Amikor a múlt évben egy magyarországi családfakutató-társasággal meg akartam tekinteni az emléket, már nem találtuk azt az eredeti helyén. A község polgármestere később tájékoztatott arról, hogy azt a helyi temetőben helyezték el, ahol a magyar szabadságharc más katonája is nyugszik.
Mint már említettük is, Balassagyarmaton látható a neves személyiség sírja, emléktáblája és utcája. Korponán áll még az az épület, ahol Pajor tanult, s megvan a piarista rendház is, melynek iskoláját látogatta. A helyi múzeumban pedig találunk néhány korabeli dokumentumot is, többek közt Pajorra vonatkozólag is. Felsőszemeréden már csak a romos Steinlein-kastély áll, Százdon pedig csak az egykori kastély helye van meg.
