A Szabad Rádióban elhangzott beszélgetések negyedik részében Kormos László polgárjogi aktivista, a Kárpát-medence újraegyesítésének elkötelezettje fejtette ki nézeteit.
Önről közismert, hogy a ’89-es rendszerváltást egy előkészített, jól megtervezett „rendszerváltásnak” tartja. Ennek a gondolatnak folyamatos reneszánsza van, mire alapozza ezt?
Ezt több körülmény is igazolja, elég csak megemlítenünk a Charta ’77 létrejöttét, amely teljes párhuzamot mutat a Soros-féle modern liberális alapítványok működési rendszerével. Havel például nagyon komoly összegeket kapott, úgymond hivatalosan a nézhetetlen drámái jogdíjaként, így járhatott Mercedesszel a kemény szocializmusban is. Ezek az emberek már jóval ’89 előtt bőségesen el voltak látva információval és pénzzel. Úgy gondolom, hogy a Nyugat, illetve az Egyesült Államok azért támogatott bizonyos köröket, hogy idővel politikai fordulatot, rendszerváltást tudjon véghezvinni.
Nem csak arról van szó, hogy a demokratikus világ konkrét személyeken keresztül akarta megmutatni a vasfüggönyön túli nemzeteknek a demokrácia eszméjét, intézményeit?
A hecc kedvéért meghallgattam Gustáv Husák egyik pártkongresszusi beszédét, amelyben pontosan és előre elmondta a forgatókönyvet, hogy mi fog történni. Számunkra a Nyugat csak a szebbik arcát mutatta, eltitkolva a szociális biztonság hiányát, a kiszolgáltatottságot. A demokráciát illetően tisztázni kell magát a fogalmat is. Ha ez a „nép uralmát” jelenti, akkor kijelenthetjük, hogy sem az egykori Nyugaton, sem nálunk nincs demokrácia…sőt, azt is mondhatom, hogy keményebb diktatúra van, mint amilyen a kommunizmus volt.
A szabad választás lehetősége most adott az embereknek.
Nincs megadva a szabad választás lehetősége. Az emberek ugyanis információk alapján döntenek és választanak. Ha azt az információ-áramlást ellenőrzik és befolyásolják, amely alapján a választók véleményt alkotnak, akkor már pontosan tudható, hogy az emberek miként fognak dönteni. De ez azt is jelenti, hogy vannak olyan gondolatok, csoportok, amelyek így teljesen ismeretlenek maradnak, és esélyük sincs arra, hogy a főáramú – mainstream médiába bejussanak.
Szinte mindegy, hogy kire szavaz a választó?
Akiket a főáramú csatornákon szerepeltetnek, azok közül majdnem mindegy, mivel csak árnyalatnyiak a különbségek Ezek egyike sem kérdőjelezi meg a mostani monetáris rendszert, hiszen nem azért kapják a pénzt, hogy gazdáik kezébe beleharapjanak. És sajnos nem a nép a gazda, hanem a felsőbb gazdasági körök.
Néhány alapelvet nem szabad kétségbe vonni, aztán ezen kívül lehet bármit mondani?
Rothschild mondta, hogy ha a pénz nyomtatási jogát megkapom, teljesen mindegy, hogy milyen törvényeket fognak hozni.
Most már talán a tankoknál is fontosabbak a bankok. Jól értem?
Ami még rosszabb, az az, hogy a pénz csupán egy eszköz az uralkodni vágyó hatalmi réteg kezében. A versenyalapú társadalomban megszűntek az erkölcsi határok és bármi megengedett. Nyilván a klasszikus csalás nem, de ha dömpingárakról, piaci fölénnyel való visszaélésről van szó, akkor az már mehet.
Az elzártan működő (Cseh)Szlovákiával az volt a Nyugat célja, hogy bekapcsolja ebbe a rendszerbe?
Egyértelmű, hogy igen! Ez játszódik le most Líbiában, Irakban, Egyiptomban és még több államban a „demokrácia” bevezetése címszó alatt. Azért teszem idézőjelbe a szót, mert gyakorlatilag információs diktatúráról van szó.
Akinél az információ továbbításának a lehetősége, azé a hatalom?
Egyelőre így van, és egy ideig így is lesz, hiszen a választók többsége még hisz abban, hogy azok az információk, amelyekkel találkozik, hitelesek és igazak. Viszont el kell mondani, hogy már van néhány csatorna, ahol a másképpen gondolkodók is kifejezhetik a véleményüket, illetve itt van az internet, a szellem már kiszabadult a palackból. Optimista vagyok ebben a tekintetben.
A másként gondolkodó rétegek valamikor egymásra tudnak majd találni?
Már folyamatosan zajlik is, hogy egymásra találnak ezek az emberek, bár Nyugat-Európával az a gond, hogy ugyan felvilágosodottabbak nálunk, hiányzik az a kulturális alap, amely a Kárpát-medencét több ezer éve meghatározta. Ezért lenne szükséges, hogy beszéljünk a Kárpát-medence újraegyesítéséről.
Hogy képzeli el ezt?
Elsősorban azt kell elmondanom, hogy nem az egykori Nagy-Magyarország visszaállításáról van szó. Amit elképzelek, elképzelünk, az egy új társadalmi rend. Ezt nálamnál sokkal okosabb, műveltebb emberek dolgozták ki, illetve írták le újra, akár a nemzetek konföderációjára, akár a Szent Korona-értékrendre gondolok.
Egy nemzetek konföderációja-szerű képződmény már létezik, az Európai Unió. Ez nem megfelelő?
Az EU, ahogy az alapokmánya is kimondja, elsősorban gazdasági társulás. Elképzelésünk szerint viszont nem a versenyelvnek, hanem az együttműködés elvének kell érvényesülnie. Azt viszont, hogy az EU elve hibás, már sokan tudják, érdekes viszont, hogy ezek az emberek a mai napig abban a hitben élnek, hogy a nézetükkel kisebbségben vannak.
A magyar kultúra mindig gátat szabott a teljes vadkapitalizmus elterjedésének, és ezért volt nagyon fontos leépíteni, a Kárpát-medence egységét megszüntetni, a szláv népeket – köztük a szlovákokat -, a magyarok ellen fordítani.
Itt, a Szabad Rádióban már több vendégünk is beszélt arról, hogy mennyire előtérbe került a nemzetek, a nemzetállamok, illetve a nemzeti identitás meggyengítése.
A kultúra és az identitás hordozója a nyelv. Ha az összetettebb magyar nyelvet felcseréljük az egyszerűsített angolra, és elvesztenénk a kultúránk lényegét, akkor részeivé válnánk a szürke, összemosott és gyökértelen kozmopolita rendszernek. Az ilyen embereket aztán szinte távvezérléssel, ujjcsettintésre lehetne mozgatni. A média-manipuláció és a kommunikációs káosz eszközeivel ennek a kiépítése már folyamatban is van. Elég csak meghallgatni a nemrég kitálaló német újságíró (Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője) beszámolóját vagy John Perkins írását, aki magát gazdasági bérgyilkosnak nevezte, mivel kiszolgálta ezt az erkölcstelen mechanizmust, amely állami szinten mutatja be, hogy egy adott állam vagy vezető beáll a sorba, vagy pedig legkevesebb, hogy lejárató-kampány indul ellene.
Lát valamilyen erőt, amely ezeket a folyamatokat megállítja vagy megfordítja?
Az erőt én Istenben látom és ebből kifolyólag az emberekben. Isten országa bennünk van, minket a Teremtő a maga mására felruházott teremtőképességgel. Jelenleg az emberek még a Birodalom, és nem a saját érdekeik alapján használják ki ezt.
Kormos László polgárjogi aktivistát Somogyi Szilárd kérdezte. A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.
