Bár Csík János (1921-1997) már csaknem két évtizede a temetőben pihen, az emléke – és az általa előadott táncdalok – ma is velünk élnek. Igaz, ez a megállapítás szinte kizárólag az idős komáromiakra vonatkozik, azokra, akik a múlt század ötvenes éveiben hallhatták őt az itteni rendezvényeken, a pozsonyi magyar és a budapesti rádióban, vagy lejátszhatták szép számmal megjelent lemezeit.
Sokan érezték úgy, hogy ez az istenáldotta tehetség dalaival, bársonyos hangjával pár percre megszépíti a szörnyű második világháború utáni életüket. Magam is láttam szüleim és barátaik átszellemült arcát Csík Jánost hallgatva hanglemezről. Ők akkor pár percre el tudták felejteni a gyászt, a hadifogságot, a nélkülözést és az izmosodó kommunista diktatúra torzító rendelkezéseit. Lehet, hogy fel-felvillant bennük az elvesztett lelki béke?
Ezért (is) volt olyan jó hangulatú és sikeres a Jókai Egyesület és a Gaudium polgári társulás közös rendezésében megvalósult Csík János emlékest a Kultúrpalota dísztermében. Az alkalmat az annak idején országszerte tisztelt és becsült táncdalénekes meg nem élt 95. születésnapja adta.
Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke köszöntőjében felvillantotta Csík János életének fontosabb állomásait; a jövendő énekes 1948-ban tért haza a hadifogságból, és rövidesen ismét a hajógyár alkalmazottja lett, ahol – tizenhat esztendősen – szakmai pályája indult, hogy aztán a nagy múltú üzem gyártási igazgatójává válhasson!
A mindennapos hajógyári munka mellett természetessé vált számára a kulturális életben való mindennapos tevékenysége is. A hajógyár kultúrcsoportjának és a Csemadok városi szervezetének tagjaként egy sor kitűnő műsorban működött közre, ugyanakkor – micsoda párhuzam! – 450 hajó építéséből is kivette a részét!
Nagyon sokan sajnálják, hogy a szűknek bizonyult díszterem nem tette lehetővé minden érdeklődő megjelenését az emlékesten, melyet Stirber Lajos, a magyar kultúra lovagja, a Gaudium karnagya, nyugalmazott zenetanár rendezett, s amely egy sor jeles közreműködőt vonultatott fel. Így például Gaál Jenőt, a Szlováki Filharmónia Kórusának szólistáját és zenész barátait: Mezei Ernőt, Lengyel Istvánt és Erich Bobos Procházkát, valamint Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművészünket, Zsákovics László zenetanárt és zeneszerzőt, Pazdernik Erzsébetet, Záhorská Kuczman Renátát, Kulin Eduárdot, Zsitva Tamást, Ganzer Róbertet, Siposs Jenőt, Kalmár Zsuzsannát, Fekete Évát, Nagy Ferencet, Bálint Albertet, Takács Csabát, Pásztor Istvánt, Grassl Ferdinándot, Pfeiferlik Tamást, Szebellai Dánielt és másokat.
Forrás: BTI, Komáromi Lapok
