Nyár, őszibarack, dráma

Még négy napig tart a Komáromi Jókai Alapítvány és a Komáromi Városi Művelődési Központ színjátszó tábora Karván, a mezőgazdasági iskola épületében. Ahol először csend fogadott augusztus 3-án, szerdán. Füleltem a folyosókon, az egyik osztályból taps szűrődött ki. Benyitottam, és Hernádi Kriszta beszédtanár foglalkozásának kellős közepébe csöppentem.

„A beszéd, zene. Ritmusa van, óriási lehetőségek rejtőznek benne játékszinten is. Nem szeretem azokat a gyakorlatokat, amelyek mechanikusan kondicionálnak egy-egy funkcióra. Ragadjon magával bennünket inkább a játék öröme! – kérte a szakember, aki szerint a táborlakók átveszik a játék örömét, ami néha annak a rovására is megy, hogy elsiklanak afölött, amiért valójában a gyakorlatot végezték.

„Hatodik éve vagyok Karván. Mérhető, hogy odafigyelés és nyitottság van a két csoport tagjaiban, visszaköszönnek a tavalyi gyakorlatok, melyekre lehet építeni. Nem mérhető, hogy beszédben mennyit javultak, de ez nem is baj. A beszéd bátorságát kell velük megéreztetni és megtanítani. Szerencsére gyorsan repül az év, és már megint itt van Karva, ami boldogság!” – mosolygott Hernádi Kriszta.

A másik csoport, egy emelettel feljebb, egy hasonló tanteremben, sokkal hangosabb volt. Énekeltek és zenéltek a fiatalok Kovács Áron Ádám vezényletével.
„Januárban betervezem, hogy augusztusban megint Karvára jöhetek. Már télen azt lesem, mikor érkezik e-mail Csengel Mónika szervezőtől” – árulta el a zeneszerző, zenepedagógus. – „Ez az első év a nyolcból, amit az itteni színjátszó táborban oktatóként töltök, hogy a foglalkozásaimon általam már otthon kiválasztott zenékkel foglalkozunk. Ezekbe a dalokba hangszeres részeket illesztünk. Nagy szerencsére klarinétos és hegedűs is van a csoportban, akik elhozták a hangszereiket, szépen szól majd együtt a hegedű és a klarinét. Természetesen együttműködöm mindkét csoport rendezőivel, ha az előadásukba betétdalt szeretnének. Sereglei András és Szabó Csilla előadásában lesznek apró, pici dalok, melyeket különböző stílusban, magatartásformában, helyzetben adnak majd elő a résztvevők. Tegnap már dolgoztam velük” – avatott be Kovács Áron Ádám.

Az újoncok Hernádi Kriszta beszédóráján

A mezőgazdasági iskola épületének teraszán, ahonnan festői kilátás nyílik a Dunára, Csengel Mónika szervező fogadott. „Az idén éppen fele-fele arányban vannak az új és a régi táborlakók. Utóbbiak közül többen színiiskolások, egyikük színművészeti egyetemista. A kezdő csapatban pedig szerepel végzős alapiskolás, aki kinőtte a gyermekszínjátszó tábort, megérkezett a nagyobbak közé, ahol már egészen más stílusú munka folyik” – tudatta.

Ekkor széles jókedvvel a teraszra özönlöttek a táborlakók. Hernandez Franco Vivien és Zsidek Pál ötödször mártóznak meg a nyári színház örömeiben Karván.
„Az idén új rendezővel, Tóth Miklóssal dolgozunk, aki évekkel ezelőtt vezetett csoportot Karván. Tasnádi István Közellenség című drámájával foglalkozunk egész héten. Kovács Áron Ádám zenetanárunkkal is lesz egy kisebb bemutatónk, két angol dalt és Áron saját szerzeményét, egy magyar dalt adunk majd elő. Hogy lesz-e zene a Közellenségben, még nem tudom, próbáról próbára alakul még minden” – mesélte Vivien.

„Valamennyien több szerepet játszunk, nincsenek konkrét figurák. Végig bent leszünk a színpadon, minden szereplőnek lesz dolga, nincsenek üresjáratok. Állandóan figyelnem kell a többieket, hogyan építenek fel egy karaktert, hogy azután, ha én kapom meg azt a szerepet, vihessem tovább. Csapatként kell működnünk végig” – magyarázta Pál.
„Karvára jönni olyan, mintha otthonról hazamennék. A terasz, az épület, olyanok, mint egy második otthon. Furcsa elképzelni, hogy itt más emberek mozognak az év többi napján” – tette hozzá Vivien.

Mezőszállási Márk ősszel kezdi a gimnázium első osztályát. Néhány hete Kurrahot, az ördögfit alakította a Csongor és Tünde előadásában, az Árgyélus Gyermekszínjátszó Táborban, Csallóközaranyoson, Szabó Csilla és Panyi Gergő rendezésében. „Tetszett a szerep. Igaz, annyira el kellett torzítanom a hangom, hogy amikor hazaértem, már nem tudtam köszönni a szüleimnek. Négyen is megkerestek, hogy valóban így beszélek-e” – osztotta meg élményét a színjátszó, aki régóta hallott már a Karvai Színjátszó Táborról.

Kovács Áron Ádám zenefoglalkozása

„Szabó Csilla, aki Sereglei Andrással rendezi a csoportunkkal Pass Andrea: Napraforgó című kortárs drámáját, adta meg a szervezők telefonszámát. Egy család széthullásáról szól a történet. Hogy minek a metaforája a napraforgó, nem árulom el, nem lövöm le a poént. Patrikot alakítom, aki becsapódik egy összeszokott csapatba, és mindig kínosan viselkedik. Annyi idősek a szereplők, mint mi. Találkoztam olyan srácokkal, akiknek nem ideális a családi életük. Ebben a darabban ugyanezt olvastam. Szeretném, ha a közönség megértené ezt a történetet, mi nagy erővel próbálunk. Kitapétáztuk a falat, és gyermekrajzokat rajzoltunk rá, igen komoly mögöttes tartalommal. Kíváncsi vagyok, leesik-e majd a nézőknek, miről beszélünk” – árult el néhány részletet előadásukból Márk.

Fiataloknak való anyag a Közellenség? Faggattam Tóth Miklós rendezőt. „Szerintem igen, mert a darab kapcsán lehet gondolkodni azon, milyen lehetőségeink vannak az igazunk érvényesítésére, ha az életünkben előforduló hatalom, legyen az a családon belül, vagy az iskolánkban, a városunkban, az országunkban, igazságtalanul jár el, és nem védi meg a közösség tagját. Milyen lehetőségeim maradnak még a belenyugváson, a beletörődésen, a legyintésen kívül, ha nem orvosolja a rendszer a sérelmemet, és nem tudom megvédeni a saját igazamat. Ez engem is izgat, erről jó beszélgetni. Nagyon jó formát kínál a Tasnádi-szöveg azzal, hogy a lovak szemszögéből meséli el a történetet, tehát van egy narrátor.

Innentől kezdve úgy szabjuk-varrjuk a játékot, ahogy a narrátorunk kénye-kedve engedi. Meghúztam a szöveget. Az alapkérdés az, hogy azt nem lehet tenni, amit Kohlhaas Mihály megtett. Ártatlanok haltak meg azért, mert ő az elveinek akart megfelelni tűzön-vízen át. Ő elrontotta, közben az sem megoldás, hogy legyintünk és belenyugszunk, hogy ránk léptek, belénk rúgtak, nem baj, de azért élünk. Tulajdonképpen ő egy kicsit mindannyiunk helyett elvitte a balhét. Ugyan a rendszer, a hatalom nem változott, de talán egyszer „összetojták” magukat. Kevés vigasz, de talán ez egy jelzés. Elrontotta, rosszul csinálta, de legalább megpróbált kiállni a saját méltóságáért, az elveiért és nem meghajolni. Nagyon fontos, hogy nem egy sikertelen frusztrált ember volt, hanem egy sikeres, a közösségében népszerű ember, mintapolgárként emlegették. Mai példával élve arról szól, hogyan tud a jó tanuló és a jó sportoló négy érintésből átkerülni a rossz oldalra, azt is mondhatnám, miképpen lesz Anakin Skywalkerből a sötét oldal vezére. Mondom, fontos és mai történetnek gondolom ezt, amellyel foglalkozni kell” – válaszolt Tóth Miklós.

„Amúgy az őszibarackok tábora az idei. Csengel Mónika is hozott egy hatalmas ládával, másoktól is kaptunk. A délutáni szunyókálás után jólesik megenni kettőt, hármat” – jelezte búcsúzóul Kovács Áron Ádám. Hogy mennyit tett hozzá a jelenetekhez a lédús gyümölcs, augusztus 6-án, szombaton este hét órakor kiderül. Akkor kezdődnek az idei Karvai Színjátszó Táborban kilenc nap alatt született előadások bemutatói, a mezőgazdasági középiskolában.

A szerző felvételei