Ha valamiben nem jeleskedik az Európai Bizottság, akkor az a kisebbségek védelme. Mármint az őshonos európaiaké. Nincs jog- meg hatásköre, mondják, így aztán a Beneš-dekrétumok, az állampolgársági ellentörvény, a nyelvi jogok megsértése mind-mind finom homok módjára folyik át az egyéb (emberi?) jogok vélt megsértése esetén mindig harcra kész brüsszeli léggömb szűrőjén. Most mégis változna a helyzet?
Lomnici Zoltán, a jogfosztott felvidéki magyarok ügyében eddig derekasan kiálló és helytálló Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a minap bejelentette: az Európai Parlament petíciós bizottsága által még augusztusban befogadott, a szlovák állampolgársági ellentörvényt illető panasz véleményezésre az Európai Bizottság elé került. A bizottság álláspontja – Lomnici értelmezése szerint – pedig az, hogy elismeri,
vannak olyan új elemek a petícióban, amelyek esetében „fennáll az EU-s jogszabályok megsértésének gyanúja”.
Lomnici ezt új fejleményként értékeli abban az ügyben, amit még Tamás Ilonka néni indított hat évvel ezelőtt az állampolgárságától való megfosztása miatt.
Sajnos azonban tartani lehet attól, hogy mindez még fél fordulatra sem lesz elegendő. Ugyanis a Bizottság hivatalos kéréssel fordult a szlovák kormányhoz, tájékoztatást kérve a szóban forgó kérdésekről. Szlovákia november végéig kell hogy válaszoljon, aztán majd a Bizottság eldönti, megindítja-e az eljárását. Négy évvel ezelőtt, ugyanebben az ügyben nem tette.
Talán majd most. Ami éppenséggel ragyogó ötlet lenne, lévén, hogy a két szomszédos ország közti párbeszédből rendesen kikopott a téma. Nyilván a kiváló, őszinte, baráti államközi kapcsolatok ápolgatása nemesebb célja érdekében. Legutóbb éppen a magyar Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke jelentette ki, hogy az a szlovák törvény nem is olyan csúnya, magyarellenes.
Erre mondják: innen szép nyerni…
