Kétnapos konferenciát szervezett a Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány (KÉRA) és a Petržalka-Engerau-Ligetfalu Polgári Társulás október 29-30-án Esztergomban 1956 a Kárpát-medencében – személyes élmények tükrében címmel. A konferencia társszervezője volt az előadás-sorozatnak otthont adó esztergomi Balassa Bálint Szakgimnázium és Szakközépiskola.
A KÉRA, amelynek célja, hogy megoldásokat és modelleket dolgozzon ki az értékvesztés folyamatának megállítására, a konferencián elhangzott előadások segítségével többek közt azt elemezte, milyen volt a visszhangja az 56-os eseményeknek a Kárpát-medencében élő magyarság körében, illetve milyen hatást váltott ki kezdetben és a vérbefojtott szabadságharcot követő években rájuk.
A konferenciát Tarnai Tamás, a KÉRA alapítója nyitotta meg, majd ezt követően a konferencia résztvevői Csáky Pál EP-képviselő levélben küldött köszöntőjét hallgathatták meg, aki a kétnapos rendezvény fölött védnökséget vállalt. Csáky levelében többek közt hangsúlyozta, rendkívül fontosnak tartja, hogy szembenézzünk ezekkel a kérdésekkel, „hogy elkerüljük ama figyelmeztetés igazát, miszerint aki nem tud vagy nem akar szembenézni a múlttal, az arra ítéltetik, hogy a jövő mókuskerekében körbe-körbe járva ismét elkövesse ugyanazokat a hibákat. Mert aki nem képes tanulni a történelemből, az képtelen valódi hatékony jövőt álmodni és létrehozni magának és közösségének.”
Tarnai Tamás a konferenciát szervező KERA alapítója (Fotó: a szerző)
Köszöntötte továbbá a konferencia résztvevőit Esztergom város alpolgármestere, Bánhidy László is, aki hangsúlyozta, 1956 után a világ megváltozott, mert ezt követően már senki sem hitt annyira a szovjeteknek, mint azelőtt. „Az egész életünket befolyásolta, ami 56 után következett” – mondta az alpolgármester.
Hruscsov: A magyarok megint az oroszok ellen törnek
Az 1956-ot sok szemszögből elemző előadások sorában az első Horváth Miklós, az MTA doktorának előadása volt Az 1956-os események kontextusba helyezése címen. A hadtörténész előadását az 56-os események történelmi és nemzeti előzményeinek ismertetésével kezdte, majd rátért a szabadságharc kirobbanásának körülményeire. Horváth szerint a szovjet álláspont az volt, hogy minden eszközt fel kell használni Magyarország megtartása érdekében.
„A politikai vezetés fő célja elsősorban a szovjet csapatokra támaszkodva a fegyveres ellenállás megtörése, később a felkelő-szabadságharcos csoportok lefegyverzése, e törekvésekkel párhuzamosan pedig a kommunista hatalom fegyveres bázisának megteremtése volt. Az előadó szerint a szovjetek agressziójának valós oka az volt, hogy a politikai vezetőik kijelentései alapján a szovjet hadseregben erős magyarellenes hangulat uralkodott. Hruscsov például kijelentette: „A magyarok megint összefogtak a Nyugattal, és az oroszok ellen törnek”. De Konyev marsall is határozott fellépésre buzdította katonáit mondván: „Nem szabad elfeledni, hogy az előző háborúban a horthysta Magyarország a hitleri Németországgal együtt hazánk ellen lépett harcba”.
Felvidéki pártkáderekkel végeztették az ellenpropagandát
Dr. Popély Gyula történész 1956 itthon és a Felvidéken című előadásában több érdekes újdonsággal is szolgált. Mint mondta, a prágai és a pozsonyi pártvezetés a magyarországi 56-os eseményekre úgy reagált, hogy a forradalom másnapján betiltotta az összes magyar sajtótermék behozatalát, megerősítette a határvédelmet, a pozsonyi pártvezetés rendkívüli intézkedéseket foganatosított, és igyekeztek megakadályozni, hogy a felvidéki magyarok kapcsolatba kerüljenek Magyarországgal. Mi több, a csehszlovák vezetés olyannyira buzgó volt, hogy a fegyveres erejét is felajánlotta a szovjeteknek, és készséggel részt vett volna egy közös Magyarország elleni intervencióban, ám a szovjetek nem éltek a felajánlással.
Popély Gyula (Fotó: a szerző)
A felvidéki pártkádereket Popély szerint arra használták fel, hogy magyar nyelvű propagandaszöveggel forduljanak az Új Szón keresztül a felvidéki magyarokhoz, hogy azok ne támogassák a magyarországi „ellenforradalmat”. Popély szerint azonban a magyarországi események mégis erős nemzeti hatással voltak a felvidéki magyarokra, 56 eszmeisége az antikommunizmus eszméjévé alakulva esetenként még a magyarokat és a szlovákokat is közelebb hozta egymáshoz, bár 1956 őszén Csehszlovákiában nyoma sem volt a forradalmi hangulatnak.
A „magyarországi kaland” – Szovjet civilek a magyarországi forradalom örvényében címmel tartotta meg előadását dr. Seres Attila, aki levéltári kutatásainak eredményei alapján számolt be arról, hogyan élték meg az éppen Magyarországon tartózkodó szovjetek, akár civilek is az 56-os magyarországi történéseket. A két fellelhető dokumentumra – egy szovjet történész és egy szovjet turistacsoport kötelező jelentésére – támaszkodva állítható, hogy atrocitás nem érte őket Magyarországon.
A felvidéki magyarok kínterhes évei
Dunajszky Géza Kínterhes évek című előadásában arra próbált meg választ keresni, miért nem volt annyira látványos a lelkesedés a felvidéki magyarok részéről az 56-os események kapcsán – bár esetenként voltak különböző Magyarországot segíteni kívánó helyi jellegű gyűjtőakciók, és a felvidéki magyarok gyakran csoportokba verődve hallgatták a magyar rádiót, s nagyon várták a magyar forradalom győzelmét.
Dunajszky Géza (Fotó: a szerző)
Dunajszky szerint a kitelepítések, a lakosságcsere, a kényszermunkára hurcolás, illetve az 1945 alatti és utáni tömegmészárlások meg a gulágok annyira megviselték a felvidéki magyarságot, hogy az 48 után örült, ha már nem kellett semmilyen atrocitásban részt vennie, s ez okozhatta, hogy az 56-os szabadságharc nem váltott ki olyan nagy lelkesedést belőlük. Az előadó példákon, saját személyes példáin és élményein keresztül szemléltetve mutatta be a felsorolt, felvidéki magyarokat ért megpróbáltatásokat. Mint mondta, bár a forradalmat vérbe fojtották, annak pozitív hatásai is voltak a felvidéki magyarságra nézve. Az 56-os forradalom után ugyanis ugrásszerűen megnövekedett a magyar nyelvű iskolákban tanuló gyerekek száma.
1956 a magyar nép szolidaritásának egyik jelképe
Dr. Váradi Natália Beregszászról 1956 Kárpátalján címmel tartott előadást, amelyben elsősorban a Szovjetunióba szállított magyar forradalmárokkal kapcsolatos iratanyagból szerzett információkról számolt be. Levéltári kutatásai azt bizonyítják, hogy a magyar kormány kérésére szovjet szakemberek és pártfunkcionáriusok érkeztek az országba, akiknek az volt a feladatuk, hogy segítsék a magyarországi hatalmi szerveket.
Váradi Natália (Fotó: a szerző)
A kárpátaljai magyarokat azonban alaposan átvilágították mielőtt Magyarországra vitték segítő feladatok ellátására. A kárpátaljai magyarok némelyikét arra használták fel, hogy az oda hurcolt forradalmárok kihallgatása során például tolmácsként segédkezzen, de ugyanúgy felhasználták őket, mint a felvidéki magyarok közül is némelyeket – például röplapterjesztésre is. A kárpátaljai lakosság szolidaritásáról is vannak dokumentumok, különböző gyűjtőakciók ott is zajlottak.
A halottakat el kell temetni
A konferencia második napja Szabó József Temetetlen halottaink című előadásával kezdődött a Pozsonyligetfaluban 1945 júniusában-júliusában – azaz békeidőben – elkövetett tömegmészárlásról. „A halottakat el kell temetni, olyan ősi parancs ez, amely az emberi kultúra része” – kezdte mondandóját a témával évek óta intenzíven foglalkozó tanácsos, aki előadása elején a ligetfalui tömegmészárlás társadalmi-politikai okait, körülményeit és következményeit elemezte.
Szabó hangsúlyozta, hogy a ligetfalusi tömegmészárlás nem egyedülálló esemény, hanem rendszerbe illeszthető, és elmondható, hogy szervezett népirtásról van szó esetében – alapvetően és elsősorban a német kisebbség ellen. Az áldozatok tényleges száma ismeretlen, 30 ezer és 300 ezer között lehet. „A ligetfalusi tömegmészárlásra, amely a második legnagyobb az országban, államilag szervezett népirtás keretében került sor” – jelentette ki az előadó. Az internáló táborokba hurcolás minden politikai felhatalmazás nélkül történik, mondta, és alapvető motívuma, hogy szükség volt a németek és magyarok ingatlanjaira.
Szabó József (Fotó: a szerző)
Előadásában Szabó azt is kiemelte, hogy a korabeli államhatalom nemcsak hogy tudott a tömegmészárlásról, hanem fedezte is azt. A németek és magyarok likvidálására az ösztönzést Beneš 1945. májusi beszédei, mindenekelőtt a brünni, majd a prágai győzelmi bevonulási beszéd adta, amelyben a csehek és szlovákok egységes nemzetállamának megteremtése érdekében nyíltan a németek és magyarok likvidálására szólít fel.
Dr. Csatári Bence előadásában 1956-ot a zene tükrében mutatja be, amelynek segítségével a konferencia résztvevői betekintést nyerhettek a kádári új kultúrpolitikai intézményrendszer kiépítésére, elsősorban a könnyűzenére fókuszálva. Az előadás keretében érdekes információkhoz juthattak a hallgatók, például a jazz-zene vagy a rock and roll térhódításáról 1956 után, vagy akár a popzenei élet Kádár-rendszer alatti irányítójának, a popcézárnak is nevezett Erdős Péternek az 1956-os tevékenységéről.
A konferencia résztvevői (Fotó: a szerző)
A konferencia utolsó előadásában dr. Cseszka Éva az esztergomi 56-os történéseket és azok előzményeit állította fókuszba, amelyek legtragikusabb részét, a Sötét-kapui tragikus sortűz jelentette.
Az előadások után a konferencia résztvevői koszorút és egy-egy szál virágot helyeztek el az 56-os áldozatok Sötét-kapui emlékművénél, ahol mécsest is gyújtottak az áldozatok emlékére.
