Cselka Nándor egyházi író, tudós püspök és nagylelkű főpap is tájainkról indult; pályája egy-egy állomása a Felvidékhez kötötte őt.
1834. július 10-én született a Hont megyei Vámosmikolán, ahol édesapja, Cselka Károly jegyző és kántortanító volt. A szintén tehetséges vidéki ludimagister később Ipolyszalkára került, ahol hivatása mellett feldolgozta a település dűlőneveit, s továbbította azokat Pesty Frigyes kitűnő Helynévtárába. Az apa Szalkán halt meg, sírja ma is látható a község temetőjében. Okos és ügyes gyermeke, Nándor a gimnázium első osztályait a selmecbányai piaristáknál végezte. Ezt követően Esztergomban tanult, ahol megérinti őt is a „szabadságharc szele, s az akkor még alig 15 éves ifjú az első hírre beállt az ott állomásozó vadászzászlóaljba”. Gyenge fizikuma miatt azonban még idő előtt leszerelték.
A gimnázium utolsó osztályát Nagyszombatban fejezte be. Teológiai tanulmányait Bécsben és Pesten végezte, s 1857-ben szentelték pappá. Papi pályafutását varbói káplánként kezdte, 1858-tól pedig már a fővárosban működött. A teológiai doktorátust is megszerző papot 1872-ben pápai kamarássá, 1877-ben óbudai plébánossá nevezték ki.
1882-től a pesti egyházkerület esperese, 1890-ben pedig pozsonyi kanonok lett. 1892-ben a budapesti egyházkerület helynöke. 1893-ban szentelték püspökké. Budapesten ő volt az első érseki helytartó, az ország prímásának itteni helyettese.
A fővárosban komoly papi szervezőmunkát fejtett ki. Érdemei szerteágazóak, kezdeményezései a maguk nemében egyedülállóak. „Mint budapesti esperes, ő rendszeresítette a magyar istentiszteleteket a főváros templomaiban, melyekben az előtt többnyire csak német egyházi beszédek voltak hallhatók” – olvassuk a Vasárnapi Újságban. (1897/11.)
Cselka Nándor volt az, aki a fővárosi kórházakban „meghonosította” az apáca ápolónőket, s ezzel a „közegészségügynek s főleg a humanitásnak nagy szolgálatot tett”. Gulyás Pál írja ismert lexikonában, hogy „az ő nevéhez fűződik Budapest hitoktatási ügyének okszerű rendezése” is. (Gulyás, 1942., 746.) Egy ideig ugyancsak rektora volt a fővárosi papnevelő intézetnek.
Első írásai a pesti Növendékpapság Munkálatai című kiadványban jelentek meg (XXI. 1857). 1864-től a Religio munkatársa és szerkesztője; 1867-től a Társulati Értesítőt, 1872-től pedig a Katolikus Kérdések füzeteit szerkesztette. Az Egyházi beszéd, melyet a Szent László Társulat védőszentjének ünnepén tartott című munkája Pesten 1869-ben külön kiadványként nyomtatásban is megjelent.
Cselka Nándor érdemeit hosszan sorolhatnánk még. A fáradhatatlan főpap Budapesten több templomot restauráltatott, s az óbudai plébániát és kálváriát ugyancsak ő hozatta rendbe. Pozitív emberi tulajdonságait méltatva írták róla egy helyen az alábbiakat: „Szép jellemvonás volt benne, hogy minden embert egyenlőnek tartott, úrral, szegénnyel egyenlő előzékenységgel bánt…” (Vasárnapi Újság, 1897/.)
1897. március 8-án hunyt el Budapesten, ahol mint a főváros első püspöke, díszsírhelyet kapott a Kerepesi úti temetőben, s tisztelőinek nagy tömege kísérte utolsó útjára 1897. március l0-én. Földi maradványait 1975. november 21-én az Egyetemi-templom sírboltjába helyezték át.
Cselka Nándor arcképe a Vasárnapi Újságból (Fotó: CsK reprodukciója)
A Vasárnapi Újság nekrológjában így jellemezték őt: „Egyénileg is kiváló férfiú volt, kiben a mély vallásosság tudományos készültséggel, a józan gondolkodású fő meleg szívvel, az egyház iránti hűség válogatás nélküli emberszeretettel párosult.” (1987.. 11. sz. 169. p.)
„Mennyire maradt meg az országos hírnevet szerzett egyházi író, tudós lelkipásztor a vámosmikolaiak emlékezetében?” – teszi fel a kérdést a település honlapján a régióban jól ismert helytörténész, Koczó József. Majd ezt olvassuk a továbbiakban: „Bizony, szülőföldje –mint az másokkal és máshol is megesett – megfeledkezett róla, nem ápolta naggyá lett fiának emlékét, egészen az 1997. évi emléktábla-állításig.
Vámosmikolán a felújított római katolikus templom újjászentelésének napján, 1997. augusztus 3-án a helyi hívek, vámosmikolai lakosok és népes környékbeli érdeklődő jelenlétében avatták fel dr. Cselka Nándor emléktábláját. Emlékbeszédet Hartung Ferenc plébános és Németh Péter Mikola, a Szent István Király Alapítvány az Ipoly Mente Kultúrkörért alapítója tartott. A bronz domborműves emléktáblát – Bészabó András alkotását – Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök szentelte meg. A hálás utókor által emelt mementó az elmúlt években a templom és a település elfogadott és talán „megszokott” tartozékává vált.” Rajta az alábbi szöveg olvasható: „Dr. Cselka Nándor/ 1834-1897/ C. püspök, egyházi író/ A székes főváros első érseki helynöke/ A Központi Papnevelő Intézet rektora/ Vámosmikola szülötte/ Halálának századik évfordulóján/ A templom felújításakor újraszentelésének évében/ Állította tisztelete jeléül/ A Vámosmikolai Rk. Egyházközösség és/ A Szent István Király Alapítvány/ 1997”.
Cselka Károly ipolyszalkai sírja (Fotó: Csáky Károly)
Csak megjegyzem még, hogy az ezt megelőző években jómagam a Honti Lapokban írtam Cselka Nándorról, amire felfigyelt Németh Péter Mikola, az emléktábla-állítás egyik szorgalmazója. A püspökről írt portrém megjelent a Honti arcképcsarnok című kötetemben is (1998). Továbbá azt is el kell itt mondanunk, hogy a főpap édesapjának, Cselka Károlynak ipolyszalkai sírját is szépen rendben tartják.
Sírkövén ez a felirat áll: „Itt nyugszik/ CSELKA KÁROLY/ Szalka m. város jegyzője/ Született 1811 Octóber 23./ meghalt 1875 Junius 26.”
