Szent Imre napján történelmi eseménynek lehettek tanúi a Szent András-templomban összegyűlt hívek: első alkalommal szenteltek magyar nyelvű állandó diakónust az egyházmegyében. A Félből származó, Dunaszerdahelyen szolgálatot teljesítő Csaba testvért, azaz Olgyay Csaba egyházmegyei ifjúsági referenst Mons. Orosch János nagyszombati érsek atya kézrátétele és imádsága által szentelte állandó diakónussá.
November ötödikén délelőtt megtelt a komáromi Szent András-templom. Sok hívő több kilométert is utazott, hogy jelen lehessen ezen a kivételes eseményen. A hívőket elsőként Kiss Róbert püspöki helynök, komáromi esperesplébános üdvözölte. Kiemelte, hogy a Nagyszombati Főegyházmegye és Komárom történelmében is ez az első alkalom, hogy állandó diakónus szentelésére kerül sor. A Jóisten áldását kérte az egyházmegyére, Csaba testvérre és családjára, hogy Isten szolgálatában az Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét szolgálja.
Olgyay Csaba egyházmegyei ifjúsági referens az állandó diakónus (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Mi az állandó diakónus?
A római katolikus egyház megkülönböztet ideiglenes és állandó diakonátust. Az ideiglenes diakonátus a papszentelést előzi meg; ilyenkor tesz ígéretet a jövendő pap többek között az Isten Országáért vállalt nőtlenségre (cölibátus). Ám állandó diakónussá házasembereket is felszentelnek, akik elhivatottságból kapcsolódnak be a lelkipásztori munkába a püspök, illetve a papok segítőtársaként.
Az állandó diakónus segédkezhet az oltárnál a szentmisében, felolvashatja az evangéliumot, áldoztathat, igeliturgiát tarthat és prédikálhat. A beteglátogatások alkalmával elviheti az oltári szentséget a betegekhez, hitoktathat, keresztelhet, eskethet és temethet – akárcsak az ideiglenes diakónus. Annyi az eltérés közöttük, hogy az állandó diakónusnak családi állapotban kell példamutató keresztény életet élnie, melyet az egyház szolgálatával kell összehangolnia. A diakónusok tehát a püspökök és papok segítőtársai, akik a szeretetszolgálatnak szentelik magukat. Olgyay Csaba az első magyar állandó diakónus Szlovákiában és hivatalosan Dunaszerdahelyen működik majd.
Mons. Orosch János nagyszombati érsek atya kézrátétele és imádsága által szentelte állandó diakónussá (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A paphiányra is megoldást jelenthet a diakónusszentelés
Mons. Orosch János érsek atya az ünnepi szentmise alatt kiemelte Csaba testvér érdemeit, eddigi munkásságát. A magyar közszolgálati televízió munkatársainak és a Felvidék.ma portálnak nyilatkozva elmondta, hogy jelenleg nyolc magyar kispapja van a Nagyszombati Egyházmegyének. Kitért arra is, hogy vannak olyan szlovák anyanyelvű papok is, akik megtanulták már a magyar nyelvet és sikeresen működnek a magyar hívők között, azonban a hatvan magyar egyházközségből tíz üres. Ezért szükség lenne még legalább tíz magyarul beszélő papra. Bár, mint mondta, Magyarországon negyven felvidéki magyar pap működik, mégsem tartja megoldásnak, hogy onnan hívják haza a papokat, hiszen Magyarország még nagyobb paphiánnyal küzd. Erre is megoldás a mostani állandó diakónusszentelés – fogalmazott az érsek. Hangsúlyozta, hogy Olgyay Csaba az első magyar állandó diakónus, és hivatalosan Dunaszerdahelyen működik majd. Munkásságát még a rendszerváltás előtti időszakból, a kommunizmusból ismeri. „Csaba testvér már akkor úgy buzgólkodott, hogy nagyszerű példát mutatott még a papoknak is“– emlékezett vissza. A vészterhes időkben nagyon értékes volt tevékenysége, melyet 1989 után is teljes erővel folytatott. Méltó erre a feladatra, hiszen példás életet él családjával, erkölcsi hozzáállása a keresztény élethez kifogástalan. Szerény, halk szavú ember, aki könnyen és jól tud kommunikálni az emberekkel. „Látom, hogy a Szentlélek működik benne“– mondta Orosch János nagyszombati érsek.
Nagy kaland Istennel
„Öröm és felelősségtudat van bennem, mivel az első magyar állandó diakónus vagyok az egyházmegyében“ – kezdte Olgyay Csaba, amikor arról kérdeztük, milyen érzések munkálkodnak benne a szentelés utáni percekben. Úgy fogalmazott, szeretne megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket elsősorban Isten, illetve az érsek atya támaszt vele szemben. „Izgalmas kalandba kezdtem Istennel. Az utóbbi két évem is ilyen volt, míg az állandó diakonátusra készültem, és most izgalommal várom az újabb élményeket“ – foglalta össze érzéseit Csaba testvér. Szerényen, de határozottan úgy fogalmazott, hogy a megkezdett munkát szeretné folytatni: „A szlovákiai magyar fiatalok és egyáltalán, a szlovákiai magyar közösség érdekében szeretnék dolgozni, hogy közelebb jussunk Istenhez és ezáltal egy összeforrt, egységes közösséget alkothassunk.
