A kóklerek forradalmai címmel jelent meg Soóky László író, kritikus, publicista drámáiból álló kötete. Az öt dráma – Harcos békeidő, Kóklerek forradalma, Könyöklők, Istvánka és A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd – mind a felvidéki kisebbségi léttel foglalkozik, a szlovákiai magyar közösség működését, prózai életét mutatja be hétköznapi kisemberek olykor keserűen vicces, elszomorítóan bárgyú, de szeretnivalóan szerencsétlen szerepeltetéseiken keresztül. Nem bántóan, nem hősöket keresve, nem prédikálva – de tükröt tartva a szlovákiai magyar kompániának.
Harcos békeidők
A történet egy temetőben játszódik, műfaját Soóky keserédes játéknak nevezi. Szereplői réges-régen halott emberek, akik jelképes alakjai a felvidéki magyar tájnak. Megjelenik a vőlegényruhában eltemetett, jólnevelt halott, a vak tangóharmonikás, az egetjáró biciklin tekerő hősi halott és többen mások. Mind a feltámadást várják, nagyon! De aztán elbaltázzák, nem sikeredik a feltámadás. Az örök dilemmát a legfrissebb halott, Grajszky bácsi sem oldja fel a végén: „most föl vagyok támadva, vagy itt állok temetetlenül?“
Kóklerek forradalma
Egy nótás (vagy mókás?) történet. Tele beszédes nevű szélhámosokkal, akik történelmi események sodrásába kerülnek; akaratlanul, váratlanul forradalmárokká lesznek. De micsoda forradalmárokká! Manó Banó, aki nem találja az elveszett eszét, a konspiráló locsi-fecsi Álom Lizi (fedőneve Víla), a Kis Óriás, aki kisebb a Nagy Óriásnál – na ők mind kóklerek, a többi szereplővel együtt, akiknek a változás/változtatás csak üres szólamok puffogtatása és művelik a politikát, akarom mondani a varázsolást. Megy nekik az osztozkodás, a pártcsoportokra való szakadás, a mutyizás. Mert még az elején „elbakott a palacsinta“. Mese egy közép-európai forradalomról, ahogy mi csináljuk.
Könyöklők
A szerző szerint vicces tragédia, amely 1989-ben egy csehszlovákiai magyar nagyközségben játszódik pontban november 17-én, az esti harangszó után. Íródik a nagy felvidéki magyar regény, amelynek múzsája a szilvapálinka, hiányától pedig a projekt megreked, elbukik. Kisebbségi elhivatottság, eldugott pálinka, zavaró képzavar, kiégett zsenialitás és kollektív aggódás a csillagközi Zsiga doktorért a kocsmában könyöklők között. Az első felvonás mérlege: Zsecskó, a költő meghal, a Költőtársról pedig kiderül, hogy spicli, a Szerző meg apa lesz. A második felvonás úgy kezdődik, hogy a besúgó Költőtárs halhatatlan ereit felvágta a kocsmában, amíg a többiek könyököltek. Közben, amíg könyökölve várták, elrobogott felettük a forradalom.
Istvánka
Monodráma több szereplővel, Európa szívében, valamikor a XX. század közepén, vagy egy kicsit utána. A címszereplő harmincas éveiben járó férfi, akit a kitelepítéskor, még apró gyermekként szülei hátrahagytak. Felnőttként tagbaszakadt, erős testalkatú, de egy kicsit gügye. Innen a neve, a kicsinyítőképzős. Istvánka egyszerűségével és családi hátterével, személyes tragédiájával szeretnivaló, vagy inkább sajnálnivaló szereplő, aki gyilkossá válik kétszeresen is. Az őt megalázó, bántó gonosz Belaszt és a Tűzoltót öli meg. Amikor szembesítik tetteivel, őszintesége szívbemarkoló: ő ugyan embert nem ölt, mert azok nem voltak emberek! Csak gonoszak és buták.
A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd
A kötetben szereplő utolsó monodrámát, avagy derűs szomorújátékot Soóky Benkő Géza színész-rendező kérésére és személyére írta. Nyolc fejezetben mesél emberi sorsokról, a kisebbségi létbe kényszerült közösség mindennapjairól, szomorúságról és derűről. Közös sors: tragédiák, emlékek, történetek a múltunkból, melyek a jelenünkre is kihatnak. A mi történelmi pillanataink, felvidékieké. Valaha, Búcson élt kisemberek történetein keresztül villannak fel történelmi, megrázó pillanatok, melyeknek nyomasztó súlyát a humor oldja fel. Így jön borúra derű.
Mit mond az előszó és utószó?
A humoros, ám egyben a mindennapok szomorúságát vegyítő drámákról ajánlójában Kiss Péntek József költő, író, rendező így fogalmaz: „A drámai szöveg kétszer születik meg. Egyszer, amikor nyomtatott formában kerül a napvilágra. Most itt van, megszületett. Várja a második megszületést, hogy eljátsszák.“
Varga Emese dramaturg, a kötet szerkesztője, utószavában írja: „Soóky László drámakötete nem keres kapcsolódást múltunk nagy hagyományaival. Nem épít sem várat, sem légvárat, nem mesél nagy történeteket nagy emberekről. (…) A kis emberek krónikása ő (…)“
A kisemberek krónikása, Soóky kötetének fedelét egy másik krónikás illusztrálta: Kopócs Tibor festőművész grafikáin elevenednek meg a legendás szereplők. A kötetet a Media Nova M adta ki a dunaszerdahelyi Nap Kiadó közreműködésével 2016-ban.
