Az új év a hatvan évvel ezelőtti, 1956-os eseményekre való megemlékezéssel kezdődött a Csemadok komáromi székházában január 3-án. Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat, a Komáromi Protestáns Nőegylet és a Csemadok Komáromi Alapszervezete közös szervezésében rendezték meg a Magyar református egyházi szolgálatok az 1956-os magyar menekültek között Ausztriában című kiállítást.
A kiállítás eredeti fotók és írásos kordokumentumok alapján mutatja be az 1956-os magyar forradalom utáni emigrációban Ausztriába, majd Ausztrián át más nyugat-európai országokba, vagy az Egyesült Államokba menekült emberek körében végzett református egyházi szolgálatokat.
A tárlatot Stubendek László, Komárom polgármestere üdvözlő szavait követően Körtvélyesi Piroska, a Komáromi Protestáns Nőegylet elnöke nyitotta meg, aki elmondta, a kiállítás üzenete az emlékezés. „A hatvan évvel ezelőtt történtek, a hazájukat elhagyni kényszerült magyar emberek, családok emlékezete ez a kiállítás. Egyben emlékezet az ausztriai magyar reformátusokra, akik szeretettel fogadták be a közel 200 ezer menekültet, és nyújtottak segítséget nekik kiszolgáltatott helyzetükben. A kiállítás képei erről az önzetlen segítségnyújtásról szólnak“ – fogalmazott.
Stubendek László (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
1956 őszétől 1957 tavaszáig csaknem kétszázezer magyar menekült jutott át Ausztriába. A menekültáradat hirtelen és váratlanul érte a kicsiny országot, mely éppen egy évvel korábban nyerte vissza függetlenségét. Az egyházak az elsők között nyújtottak segítő kezet, amellett, hogy az osztrák társadalom egésze szolidaritását fejezte ki. Példaértékű volt, ahogy a hivatalos szervek mellett az egész osztrák lakosság kötelességének érezte a magyar menekültek megsegítését. A menekülteket szervezett formában, nemzetközi támogatással segítették. Ausztriát felosztották lelkigondozói területekre, ahol menekült lelkészek és magyarul tudó osztrák lelkipásztorok vállaltak szolgálatot. Majd Ausztria kormánya a nemzetközi közösséghez fordult további segítségért. Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága a világ 35 országában segített új otthont találni a hazájukat elhagyó magyaroknak.
A kiállítás kurátora Karvansky Mónika bécsi református lelkész a megnyitón hangsúlyozta: a menekültek között végzett egyházi munkának komoly ökumenikus háttere, szelleme is volt. Két korabeli írásból is idézett a tárlat közönségének. Elsőként 1956 karácsonyát elevenítette fel a svájci HEKS munkatársa, képviselője, Elsbeth Werner asszony által írt jelentésnek köszönhetően. Az asszony a Burgenlandba menekült magyarok első karácsonyáról ír és arról a feladatról, amely az ő kötelessége is: éreztetni ezekkel az emberekkel, hogy az ő számukra is, vagy éppen az ő számukra Megváltó született, miközben az éjféli misére hívó harangszót a közeli határ mentén gépfegyverek ropogása zavarta meg a békés, hófödte ausztriai tájban.
Karvansky Mónika bécsi református lelkész (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A másik írás, melyből a kiállítás kurátora idézett, a salzburgi menekültek helyzetét vázolta fel. Véghy Károly nyugat-ausztriai magyar református lelkipásztor visszaemlékezései szerint a magyarok rendkívüli körülmények között éltek a befogadó táborokban. A legszomorúbb pillanatoknak Véghy a főként Európán túlra kivándorló magyarok csoportjainak elbúcsúztatását és a zászlószentelést tartotta – derült ki a visszaemlékezés felolvasásakor.
A kiállítás megnyitóján a Művészeti Alapiskola két tanára működött közre; Fekete Vince hegedűjátékát Fekete Éva kísérte zongorán, valamint Áprily Lajos Vallomás című versét Keszegh Pálné adta elő.
A tárlat január 31-ig látható a Csemadok komáromi székházában.
