Ezeket a kemény szavakat használta Robert Fico kormányfő január 22-én Madarasalján (Kľak), a település felégetésének 72. évfordulójáról történt megemlékezésen. A kormányfő azonban nemcsak a Zsarnócai járás két felégetett települése – Madarasalja és Élesmart (Ostrý Grúň) polgáraihoz intézte ezeket a szavakat, hanem Besztercebánya megye valamennyi polgárához.
Mindennek az apropóját az adta, hogy a 2016-os parlamenti választás során Élesmarton a náci vérengzések áldozatainak utódai választották a legnagyobb arányban Kotleba pártját. „A történelmi tudat elvesztése“ – állították akkoriban többen is, az igazság azonban inkább az lehet, amit Stanislav Mičev szlovák történész állít, hogy a társadalom nem köti Kotleba személyét a fasizmushoz, egyszerűen azért, mert az emberek nem ismerik a jobboldali extrémizmus kifejezést, illetve annak mibenlétét.
„Ne vegyék szemrehányásként, de nem értem, hogy azokon a településeken, ahol a fasiszta pusztítás ennyire szemmel látható volt, hogyan szerezhetett ekkora támogatást a parlamenti választások során az az ember és a pártja, aki nyíltan felvállalja a fasizmus örökségét. Az egyikben 17 százalékot, a másikban majdnem 6 százalékot szereztek” – fogalmazott Fico.
A kormányfő szerint nyíltan kellene ezekről a dolgokról beszélnünk. „Vannak, akik azt mondják, hogy Szlovákiába bekúszik a fasizmus. Nem kúszik, már itt van. A parlamentben is, elegendő, ha megvizsgáljuk ezeknek az embereknek a kijelentéseit. Már közöttünk van, zöld pólóban jár-kel a vonatokon, és valamiféle rendről beszél, közben meg azt az ideológiát terjeszti, amelynek nevében itt 1945. január 21-én gyilkoltak” – fogalmazott Fico.
De tovább is ment a példák sorolásában. Elég csak felmenni a szociális hálóra, mondta, ahol akasztásokra és agyonlövésekre felbujtó bejegyzéseket talál az ember, s olyan árulók listáját készítik egyesek, akiket le kell gyilkolni Szlovákiában.
A kormányfő szerint mindezt nem lehet annyiban hagyni, gátat kell ennek a jelenségnek szabni, és hasonlóképpen, mint a szlovák nemzeti felkelésben, „ami a szlovák történelmi ritkaságok kincstárának egyik ékszere”, összefogni ellene, tekintet nélkül arra, hogy jobboldali vagy baloldali beállítottságú-e az ember. Mindez megtehető már az idei megyei választások során is.
„Meg kell állítani ezt a folyamatot, mert Besztercebánya megyében sem hozott semmit, csak óriási kételyeket” – fűzte hozzá Fico. Minden politikai párt és politikus pótolható, a kérdés csak az, hogy standard, értékorientált demokratikus párt helyettesíti-e, avagy „valami, ami kétségbe vonja azokat az eseményeket, amelyeken Szlovákia és a szlovák nemzet alapul”.
Fico szerint a hagyományokat őrizni kell, és a történelmi tudatot felelevenítő eseményekről meg kell emlékeznünk, „mert csak így vészelhetjük át ezt a mai instabil világot”. Mint mondta, a fiatalok nem is sejtik, hogy ezek a fasiszta tombolás áldozataivá lett települések egyáltalán léteznek.
Véres vasárnap
1945. január 21-e véres vasárnap néven íródott be a szlovák történelembe. A partizánoknak nyújtott segítségükért ugyanis a német náci fegyveres egységek a szlovák kollaboránsokkal együtt legyilkolták Madarasalja és Élesmart 148 lakosát, főleg nőket, gyerekeket és idős embereket. A legidősebb áldozat 78 éves volt, a legfiatalabb egy háromhónapos csecsemő. A falvakat ezt követően kifosztották és felégették. A németek parancsára végrehajtott vérengzést megtorlásnak és elrettentésnek szánták.
Leggyakrabban német fasiszta vérengzésként emlegetik ezt a sajnálatos eseményt, azt azonban ritkán említik, hogy a mészárlást végrehajtó partizánellenes Edelweiss-különítmény vezetője akkoriban nem német volt, hanem egy szlovák, Ladislav Nižňanský, akit előbb távollétében halálra ítéltek bűntetteiért, majd 2006-ban a Besztercebányai Kerületi Bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítette a büntetését, mivel 1990-től Szlovákiában nem létezik halálbüntetés. A külföldi bíróságok azonban bizonyítékok hiányában felmentették Nižňanskýt a vád alól. Védőügyvédje azzal érvelt, hogy az 1947-es első bírósági ítélet is felmentette őt a vád alól, csak később, 1962-ben ítélték távollétében halálra, Nižňanský szerint hamis tanúvallomások alapján, amire az akkori hatalom kényszerítette a tanúkat.
2011 novemberében a Besztercebányai Kerületi Bíróság nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. 2012 márciusában azonban a SIRENE Nemzeti Iroda értesítette Szlovákiát, hogy Nižňanský 2011 decemberében, 93 évesen elhunyt. A besztercebányai bíróság ezt követően megszüntette ellene a nemzetközi elfogatóparancsot.
A szlovákok a mészárlást az ország területén elkövetett legbrutálisabb háborús vérengzésként tartják számon.
(TASR, Aktualne.sk/Felvidék.ma)
