Szent László lovagkirály viszonyulási pont, akire nem csak emlékezni lehet, de példaképül is szolgálhat – véli Okos Márton, az emlékév megálmodója. Az alábbiakban vele beszélgettünk.
Miért fontos ma Szent Lászlóra emlékezni?
Mai összezavart, és ezáltal értéküket vesztett társadalmunkban nagyon fontosnak tartom a viszonyulási pontokat. Szerintem Európának vissza kell találni azokhoz az értékekhez, amelyek évezredeken fenntartották, s amelyek mentén kulturálisan, gazdaságilag fejlődhetett. Ilyen szilárd pont lehet Szent Márton püspök és Márton Áron püspök is, hogy csak a tavalyi emlékévet említsem. De a kettejük között térben és időben helyet foglal egy harmadik Márton, azaz Luther is, aki munkássága révén szintén rányomta bélyegét Európa arculatára. Rájuk emlékezünk még 1700, 500 és 120 év távlatából is. De ki fog emlékezni akár csak pár év múlva, Ady Endrével szólva olyan „percemberkékre”, mint például Martin Schultz?
Újszövetségi hasonlattal szólva, ilyen kőszikla nekünk itt, közép-európaiaknak a Lengyelországban született lovagkirály, Szent László, akit nevezhetünk akár a magyar-lengyel barátság és a visegrádi együttműködés első emblematikus alakjának is. Sőt, mindjárt ki is bővíthetjük ezt térben Zágráb, illetve Nagyvárad, a székelyföldi, csángó és palóc legendákat illetően Horvátországtól a Felvidéken és Erdélyen át egészen Moldváig. További aktualitása is van. Szent László idejében is igencsak átjáróház volt Európa, akárcsak manapság. Az ő harcai, és napjaink terrorveszély elleni küzdelmei között szintén van némi párhuzam. Nem véletlenül a határőrség védőszentje is.
Szent László király szobra Nagyváradon (Fotó: Okos Márton)
Hogyan született az emlékév gondolata?
Az ötlet tavaly tavasszal Győrben fogalmazódott meg bennem, amikor április 8-án a lengyel kisebbségi önkormányzat szervezésében került sor a magyar-lengyel barátság napja 10 éves évfordulója alkalmából a győri jubileumi rendezvényre, melynek keretében a győri színházban Lech Kacynski emlékére táblát avattunk. Már itt jeleztem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, hogy a folytatás ötletével Szent László emlékét illetően hamarosan jelentkezem írásban. Ez a nyár folyamán meg is történt. Szent László királlyá választásának 940-ik és szentté avatásának 825-ik évfordulója alkalmából a Báthory-Bem Egyesület kérte, hogy 2017 legyen Szent László emlékéve.
Ki segítette az emlékév hivatalos meghirdetését?
Ehhez a kezdeményezéshez elsőként csatlakozott az Emberi Méltóság Tanácsa, Lomnici Zoltán elnök vezetésével, aztán az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, majd további civil szervezetek Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, mint például Debrőd önkormányzata és a Duray Miklós vezetett Szövetség a Közös Célokért társulás. Lomnici Zoltán viszont nemcsak csatlakozott, hanem igen nagy munkát végzett a magas rangú egyházi és politikai vezetők megnyerése érdekében. Így került sor augusztus közepén sajtótájékoztató keretében a Magyarság Házában a Szent László-emlékév bejelentésére és meghirdetésére Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár által. Időközben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is meghirdette az emlékévet. De már korábban Nagyváraddal a középpontban Mikola István külügyi államtitkár szintén tett lépéseket Szent László emlékének ápolásában. Lehetőség szerint ezeket próbáljuk összehangolni.
Ki vállalta a programok összeállítását, koordinálást? Hol tart a szervezés?
November végén Potápi Árpád államtitkár kinevezett egy tanácsadó testületet erre a feladatra Gaal Gergely, volt KDNP-képviselő vezetésével, melyet szintén sajtótájékoztatón jelentett be. A testület tagjai továbbá Lomnici Zoltán, Papp Gergely Adrianna, Debrőd polgármestere, Gondi Mátyás a Pro Pátria Egyesület elnöke, Illéssy Mátyás, százhalombattai plébános, Czibolya Gábor és Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársai, valamint ötletgazdaként jómagam. A testület meg is kezdte a munkát, és meghatároztuk a sürgős és legfontosabb tennivalókat. Karácsony előtt és újév után, amikor mások már az ünnepekre hangolódtak, illetve még szabadságon annak fáradalmait pihenték, kétszer is voltunk Győrben. Szeretném itt is megköszönni dr. Veres András püspök atyának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének, és Somogyi Tivadar alpolgármesternek, hogy eme év végi, év eleji ünnepektől zsúfolt időszakban fogadta a testület küldöttségét. Közösen megállapodtunk, hogy a nyitórendezvényre február 17-én, pénteken kerül sor Győrben, a Szent László hermáját őrző városban.
Gaal Gergely és Potápi Árpád sajtótájékoztatót tart (Fotó: Okos Márton)
Mely településeket kapcsolják be az emlékév programjába?
Hál’Istennek olyan sikeres kezdeményezésnek bizonyult, hogy máris „önjáró”. Így előfordult már, hogy magam is a sajtóból értesülök már megtörtént rendezvényről, aminek végtelenül örülök, hiszen az emberek magukénak érzik, vallják. Ilyen volt például Böjte Csaba testvér újévi Szent László-évi miséje, vagy az egri vitézek, hagyományápolók újévi ágyúlövése, szintén a Szent László-emlékév kezdetének tiszteletére.
Hol lesznek a központi megemlékezések?
Már az alapötletkor megfogalmazódott Győr mellett további négy olyan helyszín, püspöki székhely, amelyek szorosan kapcsolódnak Szent Lászlóhoz: Nagyvárad, Nyitra, Krakkó és Zágráb. Nyilvánvaló, hogy ezen városok egyikében-másikában nagyon él a lovagkirály emléke, hagyományát hűen ápolják. Így Nagyváradon évente rendszeresen több rendezvény is van. Az új év elején útban Kalotaszegről, a fővárosban megálltam Nagyváradon a szobornál és bementem a székesegyházba egy fohászra. Ekkor örömmel tapasztaltam, hogy már hirdetik az emlékévet. Nyilván az idei még kihangsúlyozottabb lesz.
Nyitrán, halálának helyszínén szintén 2003 óta szerveznek emlékmisét a zoboraljaiak, Maga Ferenc kezdeményezésére és szervezésével. Megtiszteltetés, hogy e hagyományteremtésnek már az indulásánál jelen voltam, és ha tehetem, évente megpróbálok rajta részt venni. Már hagyomány, hogy erre a rendezvényre mindig július utolsó péntekén kerül sor. Krakkó és Zágráb egyeztetés alatt van. Krakkónál mindenképpen kiemelten szerepel idén a hagyományos június végi vonatzarándoklat, amelyről Veres András püspök és Soltész Miklós államtitkár már tájékoztatta a sajtót.
Biztosra vehető, hogy június 27-én és annak időszakában több rendezvény is lesz?
Igen, hiszen ekkor van Szent László napja, és sok település eddig is ekkor tartotta a búcsút. Itt kiemelten szerepel a másik felvidéki helyszín Debrőd, ahol idén kerül sor a 10-ik jubileumi Szent László búcsúra, ünnepségre. Ekkoriban lesz Győrben is a püspökség szervezésében egy konferencia. Ugyancsak e hétvégén kerül sor Budapesten az Országos Lengyel Önkormányzat legnagyobb hagyományos ünnepségére, a Polonia napra. A magyarországi lengyelek védőszentje szintén Szent László. Ugyanakkor nagy érdeklődéssel készülnek olyan anyaországi érintett települések, mint Somogyvár, illetve Szabolcs. A javaslatok között szerepel továbbá egy esetleges ünnepi emlékországgyűlés a szabolcsi zsinat és országgyűlés 925 éves évfordulóján. De ennek meghirdetése nyilván az Országgyűlés és elnökének hatásköre. És akkor még nem beszéltünk a Szent László nevét viselő közel húsz kárpát-medencei településről.
Szent László körmenet Győrben (Fotó: gyor.egyhazmegye.hu)
Milyen egyéb megemlékezésekről tudhatunk még?
Minden bizonnyal az idei csíksomlyói búcsún, amely a 450-ik lesz, szintén kiemelt hangsúlyt kap a lovagkirály. És olyan települések és emlékhelyek is, mint például Csíkszépvíz. Itt jut eszembe a hagyományos Feltámadási Menet, melyet a zamárdi Gál Péter szervez már több, mint 10 éve. Idén is nagy lelkesedéssel vetette bele magát a szervezésbe, immár Szent László emlékére.
Ha viszont elhagyjuk a Kárpát-medencét és Lengyelországot is, akkor eljutunk Vilniusba, ahol a székesegyház többek között az ő nevét viseli. De említhetném Nyugat-Európában Aachen városát, és az egykori Magyar Kápolnát, amelyet még Nagy Lajos királyunk építtetett, s ahová a középkorban rendszeres zarándoklatok indultak Magyarországról is szent királyaink, így Szent László tiszteletére.
De mehetünk délre is egész Konstantinápolyig, ha elég bátrak vagyunk, és merünk nagyot álmodni. Hiszen itt nyugszik Szent László Piroska nevű lánya, az ortodox egyház Szent Irénje, akinek a kultuszát a római és görög katolikus egyház szintén átvette. Bizánci nevén Priszka, Eiréne néven bizánci császárné, II. Komnenosz János császár felesége. Tavaly, mint tudjuk Zrínyi-emlékév is volt. Így Szigetváron Szulejmán szultán emlékének is bőven jutott figyelem. Talán a kölcsönös tisztelet jegyében ugyanez a támogató megértés jogosan elvárható a török illetékesektől Piroska/Szent Irén emléke ápolása ügyében, őseink és szentjeink közös tisztelete jegyében.
