Szinte egymás kezébe adják a kilincset a nagypolitika jeles képviselői mostanság az MKP székházban, hiszen közelednek a megyei választások, mely rendszerben az MKP országos viszonylatban a harmadik legerősebb pártként van jelen.
A nemzeti parlamenti színtéren viszont stabilan 4 százalék körüli a támogatottsága, amivel azonban nem tudja elérni a bejutási küszöböt. A két választási helyzetet pedig sokan összekötik és egyiket a másiktól függővé próbálják tenni, hogy a maguk oldalára állítsák eme 4 százaléknyi politikai tőkét, mely egy kiélezett helyzetben a mérleg nyelveként jócskán felértékelődhet.
A magyar pártnak az okozhatja a legnagyobb dilemmát, hogy hallgatva az évekkel ezelőtti népakarat hangjára, azzal a vegyes párttal lépjen-e szövetségre, mely azóta koalíciós partnereivel, a Smerrel és az SNS-szel szinte teljesen korrumpálódott és a neve teljességgel besározódott, vagy maradva a jobbközép térfélen az ellenzékhez sorakozzon-e fel, ahol ugyancsak nem fenékig tejfel az élet, de a hitelességéből és tisztaságából ezáltal nem veszítene. Az igazi kérdés talán az, hogy a felvidéki magyar szavazók szemében mi a szálka és mi a gerenda? A korrupció és a nyilvánvaló haszonszerzés, vagy az olyanokkal való szövetségre lépés, akiknek ez az alapvető munkamódszerük?
A Focus felmérés eredményei
A dilemma kapcsán egy bibliai példabeszéd jutott eszembe, amikor a ház ura elutazott és talentumait a szolgálóira bízta. Aki jól sáfárkodott a talentumaival és megduplázta azokat, azt bebocsátotta udvarába, míg aki elásta és azt az egyet adta vissza, amit rábíztak, azt elzavarta. Valahogy így van most az MKP is, van 4 százaléknyi talentuma, ami bár önmagában nem elég a parlamenti küszöb átlépéséhez, de egy szövetségen belül nagyon is sokat érhet. Menyhárt Józsefen múlik, hogyan sáfárkodik ezzel és egy erodálódott párt legitimizálására, avagy annak és hűbérurainak leváltására használja fel az ország és közössége érdekében.
