Nem vagyok benne egészen biztos, hogy Stéger Imre (1823-1893) teológus ipolysági sírját a Honti Lapokban indult kezdeményezésekre a város védetté nyilvánította-e, ám Danis Ferenc javaslatát, illetve a Temetőink védelmében című hosszabb írását (HL, 2008. június) olvastam.
Ebben a szerző, helytörténeti kutató, a Honti Múzeum egykori igazgatója többek között így írt: „Isten szolgái – általában – a szülőháztól távol teljesítettek szolgálatot, így utolsó állomáshelyükön lettek eltemetve. Sírjaikkal majdnem minden plébániai székhelyen találkozunk. Őket tekinthetjük az egyházközség vezetőinek, így sírjukról az egyházközség tagjai gondoskodhatnának. Itt említem meg, hogy az ipolysági temetőben is többen nyugszanak közülük: Stéger Imre /1867–1893/, Schreiber Aladár /1902– 1926/, Kovács Mihály gyerki esperesplébános /Ipolyságon született 1905-ben, bizonyára saját kérésére lett Ipolyságon eltemetve/, sőt az egyik sírkövön ilyen felirat is olvasható: „bozóki esperes, aki nagyon szerette a magyar hazát”. De ellenkező példát is találunk: Berkesi Miklós esperesplébánost /1909–1977/ saját kérésére Tesmagon temették el.”
Nos, szóban forgó halottunk, Stéger Imre a fent említetteknél több szállal is kötődött Ipolysághoz. Hiszen itt született, innen indult a papi pályára. Később több mint negyedszázadon át szolgálta a várost mint plébános, miközben a közélet terén is igen aktív volt. Aztán itt halt meg, s itt is temették őt el 1893-ban, az azóta már megszűnt öregtemetőben.
A síremlék dedikációja (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
1907 után újratemették őt a mai köztemető „D“ szektorában, ott található papunk elhanyagolt sírja, megkopott síremléke, s azon a nehezen olvasható dedikáció. A valószínűleg gránitból készült szürkés-vöröses sírjel egy négyzet alakú hasábon áll, oszlopán ezzel a felirattal: „Itt nyugszik/ STÉGER IMRE/ ipolysági plébános/ született 1823/ meghalt 1893/ Áldás, béke hamvaira!“ A felirat felett domború díszítés, majd a sírjel legömbölyített szárvégű keresztalakzata látható. Ezen pedig ott a figyelmeztető cédula. Az ilyen általában arról szól, hogy – amennyiben a sírhelyet nincs, aki kifizesse – az eladható lesz. Sajnálnám nagyon, ha ez így történne. Mert a Stéger név Ipolyságon nagyobb tiszteletet érdemelne. A család felmenői ugyanis híres orvosok, gyógyszerészek, művészek voltak, s bizony Ipolysághoz is kötődtek.
Plébánosunk édesapja, Stéger János híres ipolysági medikus, Hont megye főorvosa volt. Önzetlen munkát végzett az 1831-es kolerajárvány idején: megakadályozva, hogy a kór még nagyobb pusztítást végezzen. Hálából aztán azért is állíttatta a város 1858-ban a Fő téren az Istenanya-szobrot. A nagyapa ismert gyógyszerész volt Szentendrén, s állítólag ő is Ipolyságon halt meg. Fia, Stéger Xavér Ferenc operaénekesként vált ismertté, sőt világhírűvé. Gyakran megfordult a városban, ahol többször jótékonykodott.
Imre Nagyszombatban végezte filozófiai tanulmányait, a teológiát pedig Bécsben látogatta. 1848-ban szentelték őt pappá. Papi állomáshelyei közé tartozott többek között Ipolynyék (1848), Kőhídgyarmat (1850), Buda (1852). 1853-ban Pesten volt elemi iskolai hitoktató, illetve a Jozefinumban tevékenykedett (1854). 1857-től egy évtizeden át Házasnénye plébánosa. Példásan vezette az anyakönyveket; 1856/57-ben elkészítette azok másolatát is.
Stéger Imre plébános alaírása (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Nényéről 1867-ben szülővárosába, Ipolyságra került, ahol haláláig a város plébánosa volt. „Nagy tisztelet övezte őt e helyen”, hiszen papi elfoglaltsága mellett aktívan részt vett a helyi közéletben is. Ott volt az 1887-ben szervezett Ipolyi Arnold-ünnepségeknél: gyászmisét celebrált a templomban, emlékbeszédet tartott a megyeházán. Támogatta a tudós püspöknek készített emléktábla felállítását is. A korabeli teológiai lapokban néhány publikációja is megjelent. Sírjának rendbetétele ma még nem kerülne nagy összegbe.
