Meghalt Ilonka néni, kapom a hírt. Sok emlék jut eszembe, hiszen minden pozsonyi Csemadok-rendezvényen találkoztunk. Cserkészként tartotta a lelket a fiatalokban, szavalt, emlékezett, magyarságra nevelt. Schniererné Wurster Ilona meghatározója volt a pozsonyi magyar kulturális életnek. Március 14-én visszaadta lelkét a teremtőjének.
A Pozsonypüspöki temetőben vesznek tőle végső búcsút március 22-én, szerdán, délután fél háromtól. A gyászmise pénteken öt órától lesz a Szent Miklós-templomban.
Emlékszem egy beszélgetésre, október volt, és mindenki az 1956-os magyarországi eseményekre emlékezett. Elmesélte, hogy ők is segítették a magyarországi testvéreinket, a forradalmárokat, ruhákat és élelmiszert gyűjtöttek azokban a nehéz, mégis csodálatos napokban. Ilyen volt Ilonka néni, ahol tudott, segített, szívesen tette.
Március 14-én, tehát azon a napon halt meg, amikor Esterházy János meglátta a napvilágot. Hogy miért ez a párhuzam? Ilonka néni nagy tisztelője volt mártír politikusunknak, olyannyira, hogy éveken keresztül szervezte az utat a budapesti megemlékezésre a Szép utcában található emléktáblához, illetve Mírovba, ahol Esterházy János raboskodott.
Gazdag életútját Jégh Izabella 2011. május 15-én így mutatta be, amikor Ilonka néni megkapta a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete által alapított Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Díjat:
Sokgyermekes munkáscsaládból származik. Az alapiskola befejezése után tanulmányait a pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Pedagógiai Középiskolában folytatta, majd a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészettudományi karán végzett. Budapesten az ELTE Pedagógiai Karán doktori címet szerzett. Tudományos munkásságát a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézetben végezte, majd gyakorló pedagógus volt szülőfalujában Püspökin. Később, Pozsonyban, a még létező szakmunkásképzőben oktatott magyar nyelvet és irodalmat. Magyar Nyelvtankönyve 1977-ben jelent meg. A magyar nyelvű tanoncképzés problémájáról több cikke jelent meg, melyekben kereste a problémák megoldását. Mindezek mellett alapító tagja, majd elnöke volt a Csemadok helyi szervezetének, melynek keretében önfeláldozóan szervezte a magyar társadalmi életet. Több színdarabot tanított be, melyekben szerepeket vállalt, előadói- és irodalmi estet rendezett.
A rendszerváltást követően aktívan kapcsolódott be és a szervezőbizottság tagjaként közreműködött az MKDM megalapításában, alapszervezetet alapított Pozsonyhidegkúton, ahol a magyarok történelmi gyökerek nélkül, szórványban éltek. Aktív tagja a Magyarok Világszövetségének, a Magyar Kárpátalja Baráti Társaságnak, alapító és vezetőségi tagja a pozsonyi Brunswick Teréz Nőklubnak, majd a Pozsonyi Magyar Nyugdíjasok Klubjának. Nevétől és személyétől elválaszthatatlan a Cserkészszövetség, amelyet a rendszerváltás után azonnal megszervezett, s nem csak az ifjúságra, de az öregekre is gondolván. Ugyancsak nevéhez fűződik a rengeteg humanitárius segítségnyújtás megszervezése és célba juttatása. Fáradhatatlanul foglalkozik fiatalokkal, idősekkel egyaránt, emlékutakat, tanulmányi kirándulásokat szervez.
Aktív politikai tevékenységéhez tartozik az 1990-ben, Pozsonyban megalapított Esterházy János Klubnak és emléknapnak az életre hívása, szellemi hagyatékának önzetlen ápolása és továbbadása, és ennek kapcsán a rendszeres, évenkénti csoportos mírovi, prágai és budapesti látogatások megszervezése. Esterházy tiszteletéről tanúskodik rehabilitációját kezdeményező indítványának benyújtása is a Szlovák Igazságügyi Minisztériumba, vállalva az ezzel járó valamennyi viszontagságot és nehézséget. Teszi mindezt és még sok minden mást, honi magyarságunk nemzettudatának megerősítésére és növekedésére. (Jégh Izabella méltatása az animaportal.eu-n jelent meg.)
Ma már nem szervez, nem rendez, nem tanít, nem ír könyvet. Március 15-én már hiányoltuk őt a Petőfi szobornál tartott megemlékezésen. Nem jön többé cserkész ruhájában és nem mond verset a rendezvényeken. Ilonka néni, legyen könnyű a föld, nyugodjon békében, és óvja a felvidéki magyarságot odaföntről.
