Jézus Krisztus halála és feltámadása a keresztények számára alaptanítás. Pál apostol, első századi jogtudós így érvelt: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.“ (1. Korinthusz 15: 14, 17 – Károlyi fordítás)
Földi életének minden eseményét a négy evangélium mutatja be, beleértve beszédeit, példázatait és csodatetteit. Az evangéliumokban a lehető legteljesebb mértékben minden a megtörténés idejének sorrendjében szerepel.
1984 évvel ezelőtt halt meg az emberi történelem vezéralakja.
Egy eldugott faluban született. Nem itt, hanem egy másik faluban nőtt fel, ahol harmincéves koráig ácsmesterként dolgozott. Ezután három évig vándorprédikátorként élt.
Soha nem írt könyvet. Nem töltött be közhivatalt. Nem volt családja, de még saját háza sem. Nem járt főiskolára. Soha nem járt nagyvárosban. Nem mozdult ki kétszáz kilométernél messzebbre. Semmi olyat nem tett, ami valakit a nagyság jelzővel kapcsolna össze. Önmagán kívül semmi ajánlólevele nem volt.
Még csak harminchárom éves volt, amikor a közvélemény ellene fordult. Barátai cserbenhagyták. Végül ellenségei kezébe adták és kirakatpert folytattak le ellene. Utána megfeszítették két tolvaj társaságában. Amíg haldoklott, kivégzői sorsot vetettek ruhájára, egyetlen földi hagyatékára. Amikor meghalt, egyik barátja szánalomból megengedte, hogy az ő sírjába temessék el.
Azóta eltelt 1984 év, de még mindig központi helyet foglal el az emberi fajban, és mondhatjuk, ő az emberiség vezéralakja.
Nagy Sándor és Bonaparte Napóleon hatalmas uralkodók voltak. Félelmetes jelenlétükkel óriási befolyást gyakoroltak az uralmuk alatt levőkre. Napóleon állítólag ezt mondta: „Jézus Krisztus személyes fizikai jelenléte nélkül gyakorolt hatást az alattvalóira és uralkodott felettük.“
Erőteljes tanítása által és azáltal, ahogyan összhangban élt azokkal, Jézus Krisztus hatalmas hatást gyakorolt közel kétezer évig az emberek életére. Egy író találóan ezt így fejezte ki: „Az összes valaha felvonult hadsereg, a valaha felállt összes hajóhad, az összes összeült parlament, az összes valaha uralkodó király mind együttesen sem gyakoroltak az emberek életére oly erőteljes hatást, mint ő.“
Történelmi személy
Különös, de egyesek azt mondják, hogy Jézus Krisztus sohasem létezett.
Will Durant elismert történész így érvelt a kétkedőknek: „Az, hogy néhány egyszerű ember egy nemzedék alatt kitaláljon egy ilyen hatalmas és vonzó egyéniséget, aki ilyen magasztos, erkölcsös, és ennyire az emberi faj testvériségének ábrándképét sugalmazza, az sokkal hihetetlenebb csoda lenne, mint az evangéliumokban leírt bármelyik csoda.“
Képes lenne valaki, aki soha nem létezett, ilyen erőteljes hatást gyakorolni az emberi történelemre? A Világtörténelem c. kézikönyv szerint Jézus tevékenységének történelmi hatása még szigorú világi szempontok alapján is sokkal hatalmasabb, mint bármely más történelmi személyiségé. Születésével egy új korszak kezdődött, amelyet a világ civilizációi elismernek.
Fotó: reformatus.hu
Rudolf Bultmann professzor, aki az Újszövetség kutatásával foglalkozott, így fogalmazott: „Jézus létezését megkérdőjelezni alaptalan és cáfolni sem érdemes. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem vonhatja kétségbe, hogy Jézus indította el azt a történelmi pillanatot, melynek eredményeként életre kelt az első palesztinai (keresztény) közösség.“
Albert Einstein zsidó fizikus, aki Németországban született, a következőket jelentette ki: „Zsidó vagyok, mégis teljesen magával ragad a názáreti ragyogó példája.“ Amikor megkérdezték tőle, hogy történelmi személynek tartja-e Jézust, ezt válaszolta: „Ez vitathatatlan. Ha az ember az evangéliumokat olvassa, nem érezhet mást, csak azt, hogy Jézus ott van a történetben. Személyisége ott lüktet minden szavában. Egyetlen mítosz sem pezseg így az élettől.“
Ha most, húsvét táján gondosan megvizsgáljuk előítélet nélkül az evangéliumokat, úgy fogjuk érezni, hogy az egész emberi történelem folyamán a legnagyobb esemény az volt, amikor a római Augustus császár uralkodása idején a názáreti Jézus megjelent, hogy értünk adja az életét.
