Az alacsony bérek, a túlhajszoltság, a minimális támogatás a munkaadó részéről – az állandó képzési kötelezettség mellett – ezek az egészségügyi nővérek és szülésznők elégedetlenségének legfőbb okai Szlovákiában – derül ki a Szlovákiai Nővérek és Szülészasszisztensek Kamarája által készített közvélemény-kutatásból, amelyet a napokban tettek közzé.
A felmérés szerint összesen 2298 nővér 2205 nő és 93 férfi kapcsolódott be a felmérésbe. A felmérésből kiderül, hogy több ezer nővér hiányzik a szlovákiai kórházakból.
A történelem során sok kiváló asszony ápolta a betegeket. Gondoljunk csak például Árpád-házi Szent Erzsébetre (1207-31), II. András lányára. 1226-ban, az éhínség idején élelmiszerosztást szervezett, később elrendelte, hogy építsenek kórházakat. Ezekben ápolta a leprásokat. Erzsébet fiatalon, 24 éves korában halt meg. Rövid élete legnagyobb részét a betegek ápolásának szentelte.
Napjainkban a nővérek alkotják az egészségügyi rendszerben dolgozók legnagyobb csoportját. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint jelenleg több mint 9 millió egészségügyi nővér dolgozik, 141 országban. És milyen életbe vágóan fontos feladatot látnak el! Személyükben egyesül a törődés, az ismeret, a megbízhatóság – mindez létfontosságú a betegek életben maradásához.
Egy enciklopédia úgy határozza meg a betegápolást, mint folyamatot, melynek során az ápoló segít a betegnek, hogy felépüljön a betegségéből vagy sérüléséből, hogy újra a lehető legfüggetlenebbé váljon. A nővérek munkája sok mindent magában foglal. Többről van szó, mint csupán rutinvizsgálatok elvégzéséről, például a pulzus és a vérnyomás megméréséről. Az egészségügyi nővéreknek lényeges szerepük van a beteg felépülésében.
Sokan közülük annak szentelik az életüket, hogy csökkentsék a fizikai fájdalmat, enyhítsenek a lelki szenvedésen és ha lehetséges, elhárítsák a szövődményeket. Amikor a beteg haldoklik, a nővéré vagy az ápolónőé a feladat, hogy segítsen a betegnek minél nagyobb méltósággal távozni az élők sorából. Sokan többet tesznek, mint ami a kötelességük.
Anna ezt mondja: „Nem akartam elkapkodni a viziteket, szerettem volna segíteni a betegeimnek a járásban és szépen át akartam őket öltöztetni, megfésülni, szerettem volna elmagyarázni nekik dolgokat. Örömet szerzett a betegekkel ápolt bensőséges viszony. Mindezt nem tette lehetővé a túlhajszoltság, az, hogy a főnök sokszor rám förmedt, hogy mit enyelgek annyit a betegekkel”. Anna végül hat év után otthagyta az ápolónői állását.
(Fotó: 24.hu)
Linda, aki már több évtizede ápolónő, meséli: „Az orvosok gyógyítanak, mi viszont törődünk a betegekkel. Ez gyakran megköveteli, hogy megerősítsük azokat a betegeket, akiket mind testileg, mind lelkileg sérülés ér, például tudatják velük, hogy nemsokára meghalnak. A beteg személy anyjává kell válnunk”.
Egy pozsonyi kórházban dolgozó nővérke nyilatkozza: „Amikor a helyzet megkívánja, a nővéreknek gyorsan döntéseket kell hozniuk, és gyorsan kell cselekedniük, ami sok stresszel jár. Toleránsnak és együttérzőnek kell lennünk”.
„Alkalmazkodóképességet várnak el tőlünk, hogy el tudjuk végezni ugyanazt a munkát olyankor is, amikor kevesebb kollégánk van, s mindezt anélkül, hogy a minőség rovására menne” – mondja Klaudia, aki Érsekújvárban nővér.
Nehézségek, zaklatások
A betegápolás szép és nehéz szakma. Itt nincs helye a tévedéseknek! Akár gyógyszerek beadásáról, intravénás eszköz bekötéséről, vagy csupán a beteg megmozdításáról van szó, a nővérnek rendkívül óvatosnak kell lennie.
A 34 éve az egészségügyben dolgozó Ági ezt mondta: „A beteget ápolónak bátornak kell lennie. Először is törvényesen ő a felelős azért, hogy milyen gyógyszereket ad be a betegeknek. Képesnek kell lennie arra is, hogy nemet mondjon egy orvosi utasításra, ha úgy gondolja, hogy az utasítás nem helyes. Azt is fel kell ismernie a nővérnek, hogy mikor ragaszkodjon hozzá, hogy az orvos nézze meg a beteget, akár még az éjszaka kellős közepén is. Ha pedig téved, nem szabad érzékenyen reagálnia az orvos gúnyolódására”.
Egy további nehézség, amellyel a nővérek szembekerülnek, a munkahelyen tapasztalható erőszak. Gyakran olyan betegekkel van gond, akik alkoholt fogyasztanak, kábítószereznek, vagy stresszes állapotban vannak.
(Fotó: pixabay.com)
Van még egy gond, amelyről soha nem beszélünk nyíltan. Volt diáklányom meséli a sokadik érettségi találkozón: „Szigorúan tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy a munkahely nem az udvarlás helye. Mégis előfordult, hogy zaklattak, amikor orvosokkal vagy férfi ápolókkal tárgyaltam. Azt gondolták: lélektani előnyben vannak velem szemben. Ha ugyanis mi, nővérek nem működtünk velük együtt nemi vágyuk kielégítésében, akkor, mint ápolók eltűntek a láthatárról, amikor a segítségükre lett volna szükség egy beteg ágyra helyezésénél, vagy más hasonló munkánál”.
Erika a következő történetet meséli: „Műtétre készítettünk elő egy beteget, és nekem kellett ellenőriznem a beteg főbb szerveinek a működését. Annyira rossz volt az EKG-ja, hogy tudtam: ilyen állapotban nem operálható. Elkövettem azt a hibát, hogy felhívtam erre a sebész figyelmét is. Dühös lett és ezt vágta oda: A nővéreknek az a dolguk, hogy az ágytálakkal törődjenek, nem pedig az EKG-val. Jelentettem az esetet az aneszteziológus főorvosnak, aki azt mondta, hogy ilyen körülmények között nem tud együttműködni a sebésszel. Erre a sebész sarkon fordult és meglepetésemre azt mondta a beteg feleségének, hogy miattam nem lehet a férjét megműteni. Ebben a helyzetben egy nőnek, egy egyszerű nővérnek semmi esélye sem lehetett a győzelemre. Miért? Mert akaratlanul is a férfi énjén esett csorba!”
Ezenkívül a betegeket ápolóknak a stressz okozta kiégettséggel is meg kell küzdeniük. Ennek egyik oka lehet a túlterheltség, hisz nincs elegendő egészségügyi nővér Szlovákiában. Úgy tűnik, hogy csupán még nagyobb feszültséghez vezet, ha a munkaidőben tartható szünetek kiiktatásával és túlórázással próbálják orvosolni a helyzetet.
