Egy éve alakultak, máris koncerteztek már Szatmárban, Magyarországon és Felvidék számos helyén megfordultak. A somorjai Black Mojo zenekar tagjai azt vallják, a zene és az emberek iránti alázat határozza meg zenéjüket.
Turtev Erik énekel, tamburán és harmonikán, Harpo Thomas szájharmonikán játszik. Mikóczy Péter háttérvokálos és gitáros, Sárközi Tamás pedig basszus gitáron játszik, Šebo Ladislav dobol. Találkozásunkkor négyen voltak jelen, Šebo Laci dobos véleményét és gondolatait ezért most nem tudjuk közvetíteni, de a zenekar tagjainak humora és zene iránti szeretete rá is jellemző.
A Black Mojo amerikai folkot, country-bluest és rock and roll zenét játszik, és a nevük is erre utal. „A Mojo a blues zenében és az amerikai folkban, – amit mi is játszunk – jelentős jelentéstartalommal bír: szerencsét jelent. A blues zenészeknek volt egy szerencsezacskójuk, tarisznyájuk, amibe mindenféle dolgokat raktak, például saskarmot, drágaköveket, ez hozott nekik szerencsét” – árulta el Turtev Erik. Ez alapján a zenekar neve fekete szerencsét jelent, de a tagok szerint nem gond feketének nevezni a szerencsét, hiszen a bluesban a feketének is szerepe van, nem mellesleg ez az egyik alapszín, amelyet semleges színnek is neveznek.
Feldolgozásokat és saját számokat játszanak
Beszélgetésünkkor az is kiderült, hogy ők ugyan egy éve zenélnek együtt, de a zenekar mindegyik tagja játszott más formációkban, és ami az érdekesség, mindegyikük más stílusból indult. „Egy éve kezdtünk amerikai folkot játszani, akkor még csak hárman voltunk és akusztikus formációban játszottunk. Én tamburáztam és énekeltem, Harpo Thomas szájharmonikán és Mikóczy Peti akusztikus gitáron játszott, aztán fokozatosan csatlakoztak a többiek és a mostani elektronikus formációvá alakultunk, de lényegében ugyanazt folytatjuk, amit elkezdtünk” – mondta el Erik.
A Black Mojo több számot feldolgozott, de vannak saját szerzeményeik is. A frontember, Turtev Erik elárulta: „főleg átvett számokat játszunk, legalábbis most még, de igyekszünk úgy előadni a dalokat, hogy annak egyedi hangzása legyen. Áthangszereljük a dalokat, nem utánozzuk az eredeti előadót. Belevisszük a magunkat is az előadásba, mivel azelőtt mindegyikünk más stílust játszott, mindegyikünk hozza a saját egyéniségét is. Akik ismerik az eredeti számokat, sokszor csak a szövegből ismerik fel, hiszen ritmikailag és zeneileg is átdolgozzuk azokat.”
Az első koncertet Szatmárban adták
A zenekar legelső fellépése tavaly júliusban egy utcazenei fesztiválon volt Szatmárban, a Partiumban. Saját bevallásuk szerint akkor még nem vették komolyan, az egész csak a buliról szólt. Majd októberben kezdtek idehaza koncertezni, az első koncertet Szarván adták. Mára azonban már több koncertet lejátszottak, szinte az egész Csallóközben felléptek, Komáromban, Nagymegyeren, Szarván, Párkányban, Dunaszerdahelyen és Pozsonyban is. Pozsonyban már többször is koncerteztek, de többször játszottak Magyarországon is, és nagyon sok helyre szeretnének még eljutni.
Harpo Thomas szerint az a legjobb érzés, mikor a közönségen látni, hogy nagyon jól érzik magukat. A zenekar szempontjából a koncertek felérnek egy igazi örömzenéléssel. Turtev Erik úgy véli, fontos, hogy a zene hiteles legyen, és ehhez az ő komolytalanságukra is szükség van, de ettől még a zene iránti alázat megvan bennük. Ehhez az is kell, hogy állandó jelleggel tanuljanak, képezzék magukat.
A zenekar tagjai elárulták, hogy számos zenészre felnéznek. Mikóczy Péter elmondta: „nem nevezném példaképemnek, de felnézek több zenészre és zenekarra is, a leginkább talán Junkiesre. A Junkies teljesen más stílust játszik, mint mi, hiszen egy punk zenekarról van szó, de nagyon kreatívak és olyan új megoldásokat hoztak be a magyar zenei életbe, amiből sokat lehet tanulni.” Sárközi Tomi elmondta, több zenekart és zenészt is szívesen hallgat, mindegyiket abból a szempontból is, hogy tanuljon tőlük valamit. „A nyomukba sem érek, de nagyon igyekszem, nem feltétlenül olyan akarok lenni, mint ők, de irányt adnak és motiválnak arra, hogy fejlesszem magam.” Harpo Tominak saját bevallása szerint több példaképe van, és a legtöbbjük somorjai. „Az egyik legnagyobb példaképem Erik unokabátyja Juraj Turtev, ő egy nagyon ismert blues gitáros, valamint nagyon jó énekes, neki köszönhetem, hogy több blues együttest is ismerek. Szintén somorjai Lengyel Pista, ő ugyancsak egy kiváló gitáros, illetve a szintén somorjai származású Erich „Boboš” Procházka szintén nagy példaképem.” Turtev Erik több népi hangszeren is játszik, de az igazi példaképe a Slade, Noddy Holder szerinte óriási energiával lép a színpadra, ami átterjed a közönségre is. De nagy példaképei az amerikai folk zenészek is. „Szeretek a nagy elődöktől tanulni, a régi zenéből, hiszen az az alapja mindennek. A népzenéből alakult ki a többi műfaj, a blues, majd abból a rockzene, és a pop műfaj, sőt még a ma divatos disco zene is.”
A zene közvetít
A Black Mojo tagjai hisznek abban, hogy ismertté válnak, Harpo Tomi ugyan azt mondja: az a célja, hogy eljusson egyik színpadtól a másikig, de ezt lefordítva komolyra, az a célja, hogy minél többet koncertezzenek. Erik bevallja: „mindig azt volt a célom, hogy táncoljanak a zenémre, mikor népdalokat játszottunk, odajöttek hozzánk az idősebb nénik és megdicsértek, de nem táncoltak, azzal, hogy ez megvalósult, beteljesedett egy álmom, és mindig koncentrálunk a következő koncertre”. Sárközi Tomi szeretne megélni ebből a zenekarból, mint mondja, olyan dalokat játszanak, amit ezen a vidéken más nem. Erik a beszélgetés végén elmondja: az emberektől több alázatot és tiszteletet vár el a zene és az élet minden területén. A zene közvetítő, olyan nyelven szól, amit bárki megért, ezért azt szeretnék elérni, hogy az emberek tiszteljék egymást. Harpo Tomi még hozzátette: „erről szól az Öreg sámán balladája című dalunk is, amely saját szerzeményünk. A sámán régen közvetítő volt az égiek és az emberek között, most a zenén keresztül is lehet üzenni.” A Black Mojo tagjai abban bíznak, zenéjük értő fülekre talál, és üzeneteiket át tudják adni a közönségnek.