A beköszöntött kánikula gondoskodott arról, hogy szó szerint is forró hangulatú legyen az ünnepség azon a pesti Duna-partnál állomásozó rendezvény-hajón, ahová sorra érkeztek a Polgári Magyarországért Alapítvány meghívottjai: a díszvendégek, köztük Menyhárt József a Magyar közösség Pártja elnöke, az idei kitüntetettek, baráti körükből amennyit csak a hajó befogadhat, és természetesen a kuratórium tagjai, valamint az ünnepség szereplői élükön Mádl Dalma asszonnyal.
Amikor fiatalokat ismer el az ember, mindig kérdés, hogy vajon mi lesz belőlük öt év múlva, tíz év múlva – kezdte megnyitóját Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke, emlékeztetve arra, hogy 2006-ban, amikor a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat alapították, az első kitüntetett a Tamás Gábor vezette szegedi neurobiológus kutatócsoport volt.Tamás Gáborék azóta Széchenyi díjban is részesültek.
A kuratórium elnöke sorolta az elmúlt évtized díjazottjait – köztük Malina Hedvig, a Rákóczi Szövetség, a Misztrál Együttes -, majd hangsúlyozta, hogy az idei kitüntetés azt az üzenetet hordozza, hogy a kurátorok egységes világmagyarságban gondolkoznak, nem akarnak különbséget sem elismerésben sem figyelemben a határon belül és az azon kívül élő magyarok között. Ennek alátámasztására saját minisztériumának területéről sorolta a példákat: 2018 január 1-től bárhol születik magyar gyerek, bármelyik táján a világnak, ugyanúgy jár utána az anyasági támogatás és a babakötvény is, mintha Magyarországon született volna. De említheti az egységes magyar felsőoktatási teret, amelyben elérhető – nemcsak Budapesten keresztül – hanem közvetlenül, kétoldalú kapcsolatokban minden magyar nyelven oktató oktatási intézmény, ösztöndíj, kutatás – az egyházak ezt már korábban megteremtették, illetve megőrizték – és ugyanígy sorban meg kell valósítani a kultúra, az egészségügy és más területeken.
A prágai magyar közösség építéséért
Balog Zoltán ezután kihirdette a kuratórium döntését: a 2017-dik évi Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat a csehországi magyar fiatalok eredményes megszólításáért, a prágai magyar közösség építéséért, kiemelkedő és hiánypótló magyar programok szervezéséért és lebonyolításáért, a magyar hagyományok és kultúra ápolásáért, valamint a magyar identitás megőrzéséért tett fáradozásaiért a prágai Ady Endre Diákkörnek ítéli oda. A díj egy emlékplakett, az adományozást igazoló oklevél, valamint a díjjal járó másfélmillió forint.
Ennek a közösségépítő diákkörnek minden egyes tagja átélte és bebizonyította az elmúlt 60 évben Márai Sándor szavainak igazságát: magyarnak lenni nem pusztán állapot, hanem magatartás – kezdte beszédét Kövér László az Országgyűlés elnöke, a Polgári Magyarországért Alapítvány kurátora. A Történelem Ura nem véletlenül vezérelte Prágába azt a maroknyi magyart, akik később alapítói lettek a diákkörnek, mondta Kövér László, majd felidézte a cseh-magyar kapcsolatok messzi múltba nyúló történetének néhány mozzanatát:
„Övezd fel kardodat oldaladra, Leghatalmasabb, hogy ezáltal az igazság hatalmát gyakorold!”. A koronázó érsek e szavakkal nyújtotta át kardját első királyunknak. A Szent István tulajdonának tartott ereklyét, amely nemcsak kegyeleti tárgy, de a maga korának kimagasló alkotása is, évszázadok óta a prágai Szent Vid székesegyház kincstárában őrzik. A kard 1368. augusztus 18. óta biztosan a székesegyházban van, hiszen ez időtől kezdve szerepel a prágai leltárkönyvben úgy, mint „Szent István magyar király kardja, elefántcsont markolattal”. Arra, hogy az ereklye miként került Prágába, többféle elképzelés létezik, a cseh változat szerint III.Vencel cseh király, akit korábban Magyarországon is királlyá koronáztak, vitte magával.
Csökkent a kisebbségek aránya
A 20. században 1914 előtt Kelet-Közép-Európa 100-120 milliós lakosságának mintegy fele nemzeti kisebbségként vagy függő nemzetként élt. Az I. világháborút lezáró szerződések alapvetően változtatták meg a soknemzetiségű térség államhatalmi struktúráját és etnikai viszonyait, állandó feszültséget okozva, amelynek a II. világháború kirobbantásában és folyamataiban meghatározó szerepe volt.
1945 után a győztesek ezen előzőleg általuk hozott rossz döntések következményeinek megszüntetésére törekedtek minden eszközzel. Ennek eredményeként a kisebbségek aránya Kelet-Közép-Európában 8-10%-ra csökkent. A kisebbségek sorában nagyságrendileg a trianoni határokon túlra szorult magyarság vette át a szomorú vezető szerepet mintegy ötmillió lakossal, és került a feszítő etnikai-nemzeti kérdések középpontjába. Éppen 70 évvel ezelőtt indult el az egy évvel korábban aláírt lakosságcsere egyezmény következményeként az első vonat felvidéki magyarokkal Csehszlovákiából Magyarországra. A rákövetkező két évben csaknem százezer magyarnak kellett elhagynia azt a Felvidéket, amely évszázadokon át elválaszthatatlan része volt a magyar hazának, és amely az ország három részre szakítottsága idején a magyar jogfolytonosságot őrizte. A világpolitika a nagyhatalmi érdekeknek alárendelve kényszer kitelepítési módszerekkel is beavatkozott az európai nemzetállami viszonyokba. A szükségszerűen megmaradó feszültségeket ilyen módszerekkel csak szőnyeg alá lehetett söpörni, feloldani azonban nem. Többek között ezért is jó okunk van arra, hogy a napjainkban zajló, egész Európát fenyegető, migrációnak nevezett 21. századi területfoglalásokat és kényszerbetelepítéseket elutasítsuk.
Csehország börtönt és menedéket is jelentett
A háború utáni népcserék, kitelepítések sajátos kísérő jelensége volt az egyes kisebbségi csoportok országon belüli szétszórása, széttelepítése. A Csehországba kerülő szlovákiai magyarok első csoportjait előre elkészített listák alapján gyűjtötték össze a nemzetbiztonság emberei. Csendőrök és katonák felügyelete mellett szállították őket a cseh-morva iparvidék üzemeibe, ahol gyakran együtt dolgoztak a háború alatt fogságba esett német katonákkal. A közállapotok romlását úgy próbálta átvészelni több felvidéki kisiparos, hogy műhelyét és tevékenységét átteszi Csehországba. Hasonló okból indultak útnak munkások, állásukat vesztett értelmiségiek, diákok. Így Csehország egyszerre jelentett ugyanazon nép fiainak börtönt is, menedéket is.
A Csehországba került magyarok kulturális élete gyülekezési szabadságuk korlátozása miatt tetszhalott állapotban volt. A titokban megtartott istentiszteleteket a hatóságok többször megakadályozták. Nyomtatott magyar sajtó először 1947-ben jutott el néhányukhoz a pozsonyi magyar meghatalmazotti hivatal segítségével. Ez volt az Új Otthon című lap, amelyet a magyar áttelepítési kormánybizottság adott ki, valamint az 1948-tól Prágában szerkesztett Jóbarát című, hivatalos szócsőnek minősíthető lap. A csehországi magyar kisebbség 1989-ig nem részesült a kisebbségeket megillető nemzetiségi jogokban. Anyanyelvének hivatalos használatára, anyanyelvén való művelődésre, érdekképviselet létrehozására nem volt módja, mint ahogy nem lehetett gyermekei számára saját iskolája sem. Igaz, 1951-53 között sorra alakultak a csehországi magyarok Csemadok helyi szervezetei is. Egy 1986-ban megjelent tanulmányban szakértők azt jósolták, hogy a csehországi szórványmagyarság valószínűleg már a következő generációban asszimilálódik, eltűnik. E tétel cáfolata, hogy Önök, prágai magyar diákok, itt vannak velünk.
Az első magyar szerveződés Prágában
Természetesen nem az Ady Endre diákkör volt az első magyar szerveződés Prágában, hiszen évszázadok óta tanultak itt diákok. 1845-ben Görgey Artúr is itt diákoskodott. Valamikor az 1920-as évek derekán kezdődött meg a Csehszlovákiában tanuló magyar diákok érdekképviseletének országos szintű megszervezése. A jogfosztottság évei utáni újra szerveződésben fontos szerepet játszottak a Károly Egyetem magyar teológus hallgatói. Végigjárták a kollégiumokat, és ahol magyar nevet találtak, oda bekopogtak. Így született 60 éve az Ady Endre magyar diákkör, ahogyan a szervezet egyik hajdani elnöke, Lacza Tihamér könyvének címe is szól: Sziget a szárazföldön.
A diákkör hivatalosan sehol sem volt bejegyezve, 1990-ig alapszabálya sem volt, mégis, a rendszerváltozásig a lehető legélőbb közösség volt, valódi civil szervezet. Nem különböző anyagi forrásokra váró, vagy éppen politikai érdekek mentén gerjesztett fizetett elégedetlenkedők, hanem a mostoha sorssal dacolni akaró tudatos magyarok egymás megsegítésén alapuló közössége.
A Prágai Magyar Diákkör közösségteremtő és éltető ereje olyan képesség, amelynek napjainkban példa ereje van nemcsak a magyarországi és külhoni közösségek számára, de valamennyi, a szülőföldjén önazonosságában megmaradni akaró európai nép számára is. Napjaink Európájában történelmi okokból Közép-Európában a legerősebb ez a készség és képesség, ami fontos erőforrás lehet Európa szellemi és lelki megújulására.
Szellemi örökségét sikerrel vigyék tovább
Kívánom, hogy a 60 éves Ady Endre Diákkör szellemi örökségét sikerrel vigyék tovább, legyenek a magyar és az európai öntudat kovászai, erősítsék a magyar és a cseh kapcsolatok értékeit felismerni, érvényesíteni és megvédeni Európa javára. Szívből gratulálok Önöknek, Isten éltesse mindannyiukat! – fejezte be nagyívű beszédét Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
A kitüntetést Mádl Dalma asszony és Balog Zoltán miniszter a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke adta át a prágai Ady Endre diákkör elnökének, Erdélyi Ágnesnek, aki köszönetében elmondta, hogy milyen felemelő érzés és nagy megtiszteltetés, hogy ilyen magas rangú díjat vehet át, és az is megtisztelő számára, hogy ő mondhat köszönetet a diákkör, minden egykori és minden aktív tagja nevében. Nagy öröm, hogy olyan sokan jöttek el a régiek közül, akikkel egy hónapja még Prágában ünnepelték a 60. születésnapot, és most itt, ebből az alkalomból örülhetnek ismét. Mindez nem valósult volna meg, ha nincs köztük Kozsár Miklós és Katona István, akik elindították a kezdeményezést. Ők, régi és mai diákkörösök azért mentek Prágába, hogy egyetemi diplomájukat megszerezve jobban boldogulhassanak az életben.
Sziget, amelyen büszkén vállalják magyarságukat
Prága sokunk számára a második hazánk – mondta a diákkör elnöke – az a sziget, amelyen merjük büszkén vállalni magyarságunkat, merjük bátran használni anyanyelvünket, ápolni kultúránkat és őseink hagyományait. A kultúra ápolásával kapcsolatban egy gondolatot szeretnék megosztani, amely minden kisebb-nagyobb szervezet mozgatórugója kellene, hogy legyen. Egy hortobágyi csikóstól hallottam egyszer, hogy a hagyományt nem őrizni kell, a jószágot kell őrizni. a hagyományban élni kell. Ez az egyszerű és nagyszerű gondolat megragadt bennem, és azt szeretném, ha ezt vinné haza mindenki magával erről az eseményről. Mi prágai magyar egyetemisták és néptáncosok ebben a hagyományban élünk. Merjük tovább vinni azt a szellemiséget és azokat az értékeket, amelyeket elődeink megalapoztak. Minden magyarországi és külhoni társunknak üzenjük, hogy éljen a mának és összepontosítson a jövőre. Tegye ezt azért, hogy 60, de 600 év után is egy erős és tudatos nemzet lakjon Európa szívében.
Végül Erdélyi Ágnes még egyszer köszönetet mondott a díjért a Polgári Magyarországért Alapítványnak az Ady Endre diákkör és a Nyitnikék néptánccsoport nevében. Hálájukat egy kis műsorral fejezték ki, amelyben Kálnoky László és Mihályi Molnár László verse hangzott el Bazár György és Szénási György előadásában, Pölhös Árpád furulyán játszott és Szvorák Katalin felvidéki népdalokat énekelt.
