Úrnapján Dunacsúnyban már hagyományosan megtartották az ünnepi misét délután hat órától a Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban, majd ezt követően körmenet haladt végig a főutcán. Szlovákul, horvátul, németül, latinul és magyarul is elhangzottak a miserészek, s a latint kivéve a további négy nyelven evangéliumok is a körmenet során a családi házak bejáratánál, kapujában a feldíszített szabadtéri oltároknál.
A csaknem egyórás misét Červený Marián helybéli plébános szolgálta, majd 7 órától következett az úrnapi körmenet. A menetben az útra virágszirmokat szórva legelöl haladtak az ünneplőbe öltözött kislányok. Utánuk következtek a ministránsok, tűzoltók, zászlóvivők, az Oltáriszentséggel a baldachin alatt a plébános, a tömjénező ministráns háttal a menetiránynak a füstölővel, s a további ministránsok, kántorok és a hívek, összesen közel százan.
Az első oltárnál szlovákul, a másodiknál horvátul imádkoztak. Rendre a harmadik szabadtéri oltárnál hangzott el magyarul a könyörgés, a zsoltár és a Szent vagy Uram, szent vagy… kezdetű ének. Az evangélium Szent János könyvéből magyar nyelven így hangzott: „Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Mindegyik oltárnál volt tömjénezés, térdhajtás, ének, hódolat az Eucharisztia előtt. A kétórás ünnepség körmeneti részének idejére még a forgalom is szünetelt, illetve lehetőség szerint a mellékutcákba terelték.