A Gombaszögi Nyári Tábor harmadik napján is kinn vannak tudósítóink. A tábor félidőhöz érkezett, de ennek ellenére a táborozók száma még mindig növekszik. A program színes, a Labirintus udvarban reggel már a harmaton jártak a nők az önismeret érdekében. A Nagysátorban reggel újra megvitatták a tegnapi fórumot a gazdasági fejlődésről. Népszerűek a Koronasátor, az Olvasósátor és a Pajtaszínház programjai is. Tudósításunk a nap folyamán folyamatosan frissült.
Mit rejtenek a gömöri templomok?
Este egy történelmi előadásra került sor a gombaszögi tábor harmadik napján, amelyben a gömöri templomok freskóit taglalta Szakálos Éva, aki a Bebek család történetét kutatja. Megtudtuk, nagyon értékes falképeket rejt a pelsőci templom, melyen kívül ilyen minőségű képek csak Esztergomban és Százdon találhatók.
Szakálos Éva előadásában a 14. századi falképek kerültek bemutatásra. „Ezek a falképek nem akármilyenek, hanem teljes templomos képek” – fogalmazott az előadó. Gömör a 14. században élte a fénykorát. Károly Róbert bányatörvényének köszönhetően megindult a vasércbányászat. Óriási mennyiségű ezüstöt és vasércet szállítottak Olaszországba és Angliába a térségből. A királyhoz közeli emberek kapták meg a területeket, így Gömörben két nagy család birtokolta a földeket. A Rima folyó környékét a Széchényi család, míg Pelsőcöt és Csetneket a Bebek család uralta.
Szakálos Éva Gömör vármegye falképeit kutatja (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Gömör virágzása mintegy 130 évig tartott abban az időszakban. A legfontosabb beruházásnak a templomok építése és díszítése számított. Minden valamire való család emléket akart magának állítani, hiszen megengedhették maguknak. Ékes példa erre Martonháza és Gecelfalva, ahol alig pár kilométerre szinte ugyanolyan falfestmény található. Ez sokat elárul Gömör gazdasági helyzetéről.
Előkerültek a falképek a mész alól
„Mi nem tudjuk úgy értelmezni ezeket a falképeket, mint a középkori ember. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, nagyon bele kell magunkat ásni a középkori életmódba, a teológiai magyarázatokba. Tehát ez egy nagyon összetett terület” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Szakálos Éva.
Az 1980-as években volt egy komoly feltárási korszak. Ekkor sok helyen kiegészítették a megrongálódott falfestményeket. Így volt Pelsőcön is, amely templom falképei az esztergomi falképekkel azonos színvonalúak. A freskók egy teljes krisztológiai ciklust ábrázolnak. Olyan kegyurak voltak akkoriban, akik mindezt megengedhették maguknak, például Bebek György egy padovai festőt hozatott Pelsőcre. (BB)
***
Magyar–szlovák konfliktus a Tokaji név kapcsán
Már az 1600-as években meghatározták azon településeket, ahol Tokaji néven lehet bort készíteni. Napjainkban viszont konfliktus dúl a név használata miatt a magyar és a szlovák fél között, s mivel a termelők, illetve a borászatok tulajdonosai között mindkét országban vannak politikusok is, így kormányközi üzengetések is zajlanak.
Ercsey Dániel borkóstolóval egybekötött előadását kérdésekkel indította. Az érdeklődők között, mint kiderült, többen jártak már a Tokaj-vidéken, pincékben, és kóstolták a borokat. Egyetértettek abban, hogy mindkét ország borai ízletesek.
Ercsey Dániel borszakújságíró (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
„A valódi probléma az, hogy eltér egymástól a két borvidék jogi szabályozása. Ma mondjuk egy brit fogyasztó csak azt látja a palackon, hogy Tokaj, nyilván meg sem nézi, hogy magyar vagy szlovák borról van szó. Viszont nem biztos, hogy ugyanazt találja a palackban” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Ercsey Dániel borszakújságíró.
Egészen 1920-ig egy Tokaji borvidék létezett. Trianon után azonban két és fél település átkerült Csehszlovákiához, 178 hektárnyi szőlőterülettel együtt. 1938-ban a területek visszakerültek, majd 1945-ben újra Csehszlovákiához csatolták ezeket, és az 1960-as évekig ebből semmilyen probléma nem volt. Azonban az 1960-as évek közepén az akkori Szlovák Állami Gazdaság Ausztriába értékesített Tokaji névvel bort.
Borkóstoló Gombaszögön (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A magyar fél ekkor latba vetette minden erejét, hogy ezt megakadályozza. Sikerült elérniük, hogy csak alacsonyabb kategóriájú borként lehessen a szlovák Tokajit eladni. Innen datálható a magyar–szlovák Tokaji-konfliktus. A két ország között 1990-ig volt egy megállapodás, miszerint Tokaji néven szlovák Tokajit csak Magyarországon lehet értékesíteni. A rendszerváltozás után ezt a megállapodást megszüntették a felek.
A szlovák fél jelentősen megnövelte a területeket, a két és fél faluból mára már hét falu lett, a kezdeti 178 hektárból pedig 910. Ezt a magyar fél nehezményezi. 2004-ben aláírásra került egy megállapodás, miszerint 550 hektárt elismer a magyar fél, ennek ellenére maradt a 910 hektár Szlovákiában, tehát ez a probléma nem oldódott meg.
Tokaji borvidék (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
„Borszakíróként úgy gondolom, és már két éve azon dolgozom magyarokkal és szlovákokkal egyaránt, hogy ha a politikusok nem tudnak megegyezni, és a magyar fél szerint nem biztos, hogy minőség tekintetében megfelelő a szlovák Tokaji, akkor egész egyszerűen segíteni kell a szlovák borászoknak abban, hogy javuljon a minőség” – tudtuk meg az előadótól.
Véleménye szerint a szlovák részen nincs annyi terület, hogy ez veszélyeztesse a magyar Tokaji piaci pozícióját, viszont, ha a minőséget javítanák Szlovákiában, akkor talán senkinek sem lenne ezzel később problémája. (BB)
***
Véget értek a boldog békeévek
A Budapesti Corvinus Egyetem docense, Marton Péter mutatta be az iszlamista terrorcsoportok hálózatát, hátterét és európai akcióikat a Gombaszögi Nyári Táborban. Halálos áldozatok, kétségbeesés, pánik és az egyre növekvő nyugtalanság árnyékolja be Európa napjait. A beszélgetést Hangácsi István vezette.
Az iszlámból mint vallási kulturális tényezőből egy politikai kérdés formálódott társadalmunkban. Fontos, hogy ezt a jelenséget elkülönítsük a tág értelemben vett iszlámtól. Nagyon nehezen értelmezhető területről van szó, gyakorlatilag egy politikai erőszakot inspiráló modellé vált, ami vallásnézetként indult.
„A tágabb közel-keleti térséget ismerni kell a világ mindazon részeivel együtt, ahol diaszpórákban találhatók muszlimok. Ez földrajzilag és időbelileg is egy óriási falat, amit meg kell emészteni. A dzsihádista mozgalom szűk értelmezése szerint Afganisztán jut eszünkbe. Az 1980-as években az afgán háború járult hozzá ennek a megerősítéséhez, akik a szovjet erők ellen harcoltak arab vendégharcosaikkal. Ők alkották a későbbi Al-Kaida alapjait. Usáma bin Ládin és Abdulla Asham kezdték el szervezni a vendégharcosok rendszerét” – hangzott el az előadás során.
Hangácsi István kérdez (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Ezeket az arab csapatokat később kihasználták, hogy a mozgalmukat továbbfejlesszék, mely az Al-Kaida 1998-as hivatalos létrejöttét eredményezte. A kiképzőtáborok sora a dzsihádista mozgalom támaszpontjává nőtte ki magát. A nemzetközi hullám 2001. szeptember 11-én csúcsosodott ki. Közben a társadalom felismerte, hogy ez a mozgalom hálózatosan szerveződött, nagyon jól tud reagálni a világ politikai lépéseire, rengeteg helyen van jelen és aktivizálódik.
Marton hip-hop szcénához hasonlította a dzsihádista mozgalom összetételét
„Ahogy a világ egyre komplexebbé vált, úgy váltak ezzel párhuzamosan népszerűvé az összeesküvés-elméletek, melyek az egyszerűsítést szolgálják. Nincs szükség arra, hogy központi irányítása legyen a szervezetnek, formációk alakulnak ki. Ezek a szervezetek nem egymással kibékíthetetlen közösségek, nem értenek mindenben egyet, taktikai jellegű nézeteltérések előfordulnak, de formálódnak és keverednek, ezért nehezen átláthatók. Lehet, hogy egyikük jótékonysági szervezetnek dolgozik, de egy bomba ketyeg a fejében.
Decentralizált alakulatról van szó. Vannak, akik a la carte módon támadnak, de léteznek konceptuálisan és logisztikailag irányított merényletek is. A motivációkat egyéni szinten érdemes tanulmányozni. Ezzel kapcsolatban nyerőautomata-elméletről beszélhetünk: ahhoz, hogy egy egyén eljusson oda, hogy cselekedjen, négy-öt dolog jelenléte egyszerre kell. Felindultság, egy jó adag ideológia és a tény, hogy kapcsolatba kerül a mozgósítást végző személyekkel, akik állandó toborzást végeznek. Természetesen kell a lehetőség, a kreatív ötlet és az anyagi erőforrások is.
Főleg fiatalokat érdekelt társadalmunk egyik legaktuálisabb témája (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Látszólag elég egy gépjármű vagy konyhakés, de kell egy mentális rákészülés is. Egyre nő a gyors radikalizálódások eseteinek száma, pedig az ember természete alapján nem ilyen, mentálisan is fel kell rá készülnie, hogy el bírja viselni a feszültséget” – magyarázta Marton Péter.
1992-től beszélhetünk terrorista támadásokról
A jemeni 1992-es amerikai katonai célpontú merénylet volt az első olyan támadás, ahol nem zavarta a mozgalom tagjait, hogy civilek is meghalnak. Európa markánsabban csak az ezredforduló után válik célponttá. Ez valamilyen szinten elkerülhetetlen volt az előadó szerint, mivel a technológiai fejlődés a gazdasági növekedést hajtó tényező. Kiküszöbölhetetlen, hogy például a youtube videó mindenkihez eljut. Ezek a felvételek bejárják a muszlim világot is, és nagy hatással vannak a dzsihádista mozgalomra.
A hatóságok munkája pedig nagyon összetett. Az egyes bejelentések nyomán sokan kerülnek a látóterükbe, néha 100 ezer embert is figyelhetnének. „A terrorszervezetek finanszírozásánál nagyon komoly erőforrások játszanak közre, saját, ellenőrzött területeikről szinte folyik a pénz. Szervezett bűnözési akciókból is merítenek. Magánforrásokból, a Perzsa-öböl térségéből, jótékonysági szervezeteken keresztül sajtolódik a pénz. Ellenőrizhetetlenné válik, és szétszivárog a közösségi összetartáson keresztül” – mondta Marton Péter.
Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem docense válaszol (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Hogyan tudjuk ezt Európában kordában tartani?
„A célpont kiválasztása stratégiai kalkulációkon alapul. Vannak egyéni megfontolások is, az életét senki nem egy idegen helyen áldozza fel, inkább a saját háza táján. Lehet, hogy csak idő kérdése, mikor kerül rá sor nálunk is. A migráció során beáramlott szunnita népesség integrálása nagy kihívást jelent Németországnak, ennek az eredménye 10-20 év múlva fog beérni. Nem szeretnénk egy olyan Európát, ahol kollektív büntetéseket alkalmazunk és népeket irtunk. Csak azok ellen tudunk védekezni, akiket ismerünk. Ha együtt építünk társadalmat, kisebb a valószínűsége, hogy meglepnek. A beolvasztás az egyetlen eszköz és dolog, amit tehetünk, itt társadalmak együttélését kell megvalósítani” – zárta előadását Marton Péter. (NE)
***
A Feled–Fülek, Bánréve–Rozsnyó–Dobsina vasútvonalakat Andrássy Manónak köszönhetjük
Lőrincsik Szilvia, a betléri múzeum munkatársa lebilincselő előadást tartott „A vasgróf, a gombaszögi vasgyártás és az Andrássy vállalkozás“ címmel. A gazdasági témát érintő előadásban meglepő, vagy nem meglepő módon előkerült a korrupció is.
A kiállított műtárgyakat, a fennmaradt kastélyokat, várakat ismerjük, látogatjuk, azonban az egyes korszakok gazdasági fejlődésének témája gyakran háttérbe szorul. Lőrincsik Szilvia előadása az Andrássyakat és ipari vállalkozásaikat mutatta be.
Lőrincsik Szilvia a gombaszögi vasgyártásról (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A Gombaszög és vidéke, illetve a vasiparral foglalkozó család életét, küzdelmeit, sikereit ismerhették meg a résztvevők az előadás meghallgatásával. Bevezetőül elmondta: „Engedjenek meg egy személyes vallomást, amely az Andrássy-család iránti magas elismerésen alapul, valamint az elmúlt kor, főleg a tizenkilencedik század iránti nosztalgián, hiszen ebben az időben élte meg városunk, Gömörországunk a legfényesebb időket – a virágzó oktatást, ipart, kereskedelmet, kultúrát és a gazdag társadalmi életet. Mindezek mögött az Andrássy-család tagjainak bőkezű adományai voltak. Szerencsére még ma is állnak azok az épületek, amelyek létesítését sokoldalúan támogatták. Ezt sajnos az ipari örökségről nem tudjuk elmondani. Széthurcolt építőanyagok, lerombolt kerítések, de főleg a könnyelműség, vagy tudatlanság, amely az említett állapotokat okozhatta, illetve megengedhette. Hogy lehetséges, hogy Sheffieldben megértették az oláhpataki Károly huta jelentőségét és Európa legjelentősebb ipari műemlékei közé sorolták?” – tette fel az elgondolkodtató kérdést Lőrincsik Szilvia.
Előadásában azt is taglalta, hogy a fennmaradt műemlékek milyen állapotban vannak, milyen sorsot szánt nekik az utódgeneráció. „Próbálunk választ keresni arra, hogy itt miért nem törődünk azokkal a műemlékekkel és termékekkel, amelyeket Németországban és Nyugat-Európában annyira gondoznak és elismernek“ – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak az előadó.
Gazdasági szempontból az Andrássy-család meghatározó volt Gömör megye részére
Rengeteg nagyolvasztót működtettek. Vashámorokat, vasműveket vásároltak fel több éven keresztül, és munkát adtak az itt élő embereknek. A tizenkilencedik század iparmágnásai közé sorolható a család. A családtagok közül gróf Andrássy Károly és fia, Manó, a vasgróf, valamint gróf Andrássy György tevékenységeit taglalta.
Előadás a Vasgrófról (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Az Andrássyak megértették, hogy minden fejlesztésnek csak akkor van értelme, ha az uradalom termékeit el tudják juttatni a piacra. Ehhez pedig vasútra volt szükség. Ezért Andrássy Manó a kiegyezést követően harcba szállt a gömöri iparvidék vasútjaiért.
„Az Alföldnek már van elég vasútja – hangoztatta, most már „a felvidéki birtokos vasgyárosoknak hóna alá kell nyúlni, mert a Felvidék vasipara jó közlekedés mellett 300 ezer tonnára képes évi termelését fokozni. Küzdelmét siker koronázta, s 1870-ben megszületett a törvény a gömöri iparvasutak állami segélyezésére“ – ismertette az előadó, majd feltette a kérdést: „Vajon ebben az időben létezett a korrupció?“ Az akkori országgyűlés felső táblájában 56 olyan politikus található, akik egyben a vasúttársaságok felügyelőbizottságainak tagjai is voltak.
Andrássy gróf nyílt levélben vádolta Lónyai Menyhért miniszterelnököt a túlzott aktivitásaiért, hogy a Nyíregyháza és Csap közötti vasút építésénél kevésbé fontosnak találta a Gömört és Borsodot összekötő vasútvonalat. Ezt követően került sor a Feled–Fülek, Bánréve–Rozsnyó–Dobsina vasútvonalak építésére.
A téma keretében leginkább a tizenkilencedik század végével foglalkozott az előadó, és azokat a változásokat vázolta fel, amelyek a tótkemencék magas kohókká való átépítését szorgalmazták. A vállalkozásuk piacát ismertette, beszámolt a sikereikről, és elmesélte gróf Andrássy Dénes párizsi világkiállításon való megjelenését, ahol másodosztályú nagy érmet kapott a Dernőn gyártott termékeiért.
Lőrincsik Szilvia, a betléri múzeum munkatársa lebilincselő előadást tartott (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Mindemellett a család adakozásairól is híres volt, és jelentőséggel bírt a régió oktatási és szociális szempontjából. 1863-ban több alsósajói, valamint Oláhpatak és Gócs határában fekvő vasércbányát működtettek. A család az államtól megvásárolta a rédovai bányát. Esterházy Miklós hercegtől 1869-ben megvették a Szádvár uradalom részeit, így Derenket, Szilicét, Borzovát, Hámos Józseftől Gombaszöget és Vígtelkét a teljes vasműberendezéssel. Gombaszögön pedig az Esterházy Pál által építtetett magas kohót.
A vasmű évi produkciója 1680 tonna nyersvas volt. 1881-ben a berzétei vasgyárat vásárolták meg Schlosser Károlytól. A kohóik évi termelése meghaladta a 20 ezer mázsát, ami a magyar termelés 14%-át tette ki. A családnak összességében hét magas kohó, húsz pörkölőkemence, s a nyersanyagszállításra 9,5 km hosszú kötélpálya volt birtokában. Bányáikban és vasgyáraikban 470 bányász és 210 kohász dolgozott. Birtokaik értéke meghaladta a 20 ezer aranyat, beleszámítva a 12 tisztviselő- és 12 munkáslakást is. (BB)
***
Roma közösségek aktuális kérdéseiről
Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos, Viola Roman, Páskaháza polgármestere és Farkas Brigitta rozsnyói pedagógiai asszisztens Gombaszögön az országos és felvidéki roma közösség aktuális kérdéseit vitatták meg.
A szocializmus alatt egészen más volt a romák helyzete. Bekényszerítették őket az iskolákba, gyárakba, panelházakba. Sok közösség felbomlott, de integrálódtak, viszont a szocializmus bukásával ezek a munkahelyek is megszűntek, ezért a romák életében a legsötétebb időszaknak a 90-es évek számítanak. A pozitívumok ingatag talajon álltak és le is omlottak.
Finta Márk, Viola Roman, Farkas Brigitta és Ravasz Ábel (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
„Ma megpróbálunk a kapitalista körülmények között kezdeni velük valamit. A magyar ajkú gömöri romák, akik parasztházakban élnek, fényévekre vannak azoktól, akik a Tátra alatti viskókban tizenöten kucorognak, áram, víz, minden komfort nélkül. Van akinek jobban, van ahol kevésbé tudtunk segíteni. Fontos eredményünk, hogy Szlovákiában szinte mindenki jár iskolába, a polgármestereknek lehetőséget adtunk, hogy munkalehetőséget teremtsenek községeikben. A speciális iskolákból ugyanis nincs kiút, fekete lyukakká váltak a munkanélküli régiók, a lakhatási feltételek terén is vannak hiányosságaink, megdöbbentő helyeken élnek ezek az emberek”– hangzott el Ravasz Ábeltól.
Viola Roman kiváltságnak tekinti, hogy roma nemzetiségű. „Az embernek élnie kell, mindegy, hogy milyen etnikumhoz tartozik. Az a fontos, hogy célja és terve legyen. Nagy kiváltság számomra, hogy első roma polgármesternek választottak Páskaházán, együtt tervezünk, együttműködünk” – mondta Viola.
Farkas Brigitta, a Fábry Zoltán Alapiskola pedagógiai asszisztense szerint roma gyereknek lenni nem könnyű a mai világban. „A családi háttér gyakran hiányzik. Tizenöt éve dolgozom az iskolában, csak roma diákjaink vannak, évről évre nehezebb körülmények között élnek. Próbálunk nekik segíteni minden téren, anyagilag és szociálisan is. Az iskolalátogatás egy összetett probléma, magas a hiányzási arány, 300-400 órát mulasztanak évente, s ez sajnos kihat a fejlődésükre is. Sokszor az iskolai mulasztást a szülők is támogatják, ezért valahol a nevelés útján elvesznek a tehetségek.”
A családokkal végzett munka a legfontosabb
A romaügyi kormánybiztos szerint minden a családdal való együttműködéssel kezdődik. „Legfontosabb célom, hogy a gyerekek legalább egy évig óvodába járjanak, erre törekszenek a szociális terepmunkások. Már a szülés után el kell kezdeni a munkát az anyukákkal, hogy lehessen a gyerekkel foglalkozni, mert amikor tízévesen a gyerek nem vesz részt a tanításon, ott már csak represszíven (megtorló intézkedés) tudunk reagálni, büntetünk, fenyegetünk” – mondta Ravasz Ábel.
Európai uniós támogatásokból épülnek az óvodák, jelenleg 140 millió euró áll rendelkezésre az országos óvodaprogramra. „Sokszor olyan közegből kerülnek ki, hogy iskolaköteles korban elkezdenek mérlegelni, a szülő döntése alapján szlovák, vagy magyar intézményben folytatja-e a roma gyermek a továbbtanulást. Iskola nélkül nem érnek el semmit az életben, viszont nem javasolnám a kollégiumi elhelyezést, jobban kötődnek a családhoz, mint más fiatalok. Nagyon komolyan veszem a kormányzati retorikát, a Híd soha nem megy bele abba, hogy represszív formában próbáljuk megoldani a roma kérdést. A romák iskolai szegregációja azt jelenti, hogy bekényszerítik a roma gyerekeket olyan intézményekbe, ahol azon dolgoznak a tanárok, hogy letudják a kötelező iskolaköteles éveket, majd küldik őket a munkaügyi hivatalokba” – hangzott el Ravasztól. További kérdés, hogy mit lehet kezdeni a jelenlegi felnőtt generációval, akiket már nem lehet iskolapadba ültetni.
A felvidéki romák helyzetéről szóló előadást sokan hallgatták (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Páskaházán nyolcvan munkanélküli ember van. „Igyekszünk közösen szépíteni a falut, mindenki kiveszi a munkából a részét. Sikerült az uzsorát és más veszélyeket is visszaszorítanunk” – taglalta Viola Roman.
Ravasz Ábel: A romák sokkal kevésbé egyszínű közösség, mint mi
A roma kérdés kapcsán Ravasz Ábel, a Híd alelnöke, romaügyi kormánybiztos így nyilatkozott hírportálunknak: „Nagyon fontosnak tartom, hogy a roma kérdés is terítékre került a fesztiválon, hiszen Szlovákiában a mintegy félmillió magyar ember egyötöde roma. Ha nem kezdünk el komolyan foglalkozni ezzel a közösséggel, annak mindannyian kárát látjuk” – mondta. Hozzátette: „Gömörben és attól keletre a legtöbb magyar gyerek roma származású, ezért jelentős mértékben bennük látom a jövőt”.
Kifejtette, egy vizuális kisebbségről van szó. „Nagyon sok az előítélet velük szemben, ami abból is adódik, hogy sok olyan roma közösség van, amely más körülmények között és értékrend szerint él, mint a szlovákiai átlagpolgár. A helyzet nem olyan rossz, mint sokan gondolják. A romák fele integrált módon él, körülbelül az etnikum negyede él igazi nyomorban. Ilyen helyzetből nagyon nehéz kitörni és megfelelő feltételeket biztosítani a roma gyerekeknek. Mi ezt az oktatáson keresztül szeretnénk elősegíteni. Ez a legfontosabb, hiszen ebben az országban mindenkinek az az érdeke, hogy a romák dolgozzanak” – nyilatkozta Ravasz Ábel a Felvidék.ma-nak.
Ravasz Ábel romügyi kormánybiztos politikai szemmel beszélt a kisebbség helyzetéről (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Ravasz Ábel funkciójából kifolyólag három fontos területen tevékenykedik: „Van egy regionális irodahálózatunk, minden nagyobb szlovákiai roma közösség területén jelen vagyunk, 50 munkatárssal dolgozunk a terepen. A másik fontos funkciónk az, hogy néhány európai projektnek mi vagyunk a gazdái. A harmadik dolog pedig, hogy mi koordináljuk a kormány egyes szerveinek a munkáját a romákat illetően. A szociális munkások sokrétű tevékenysége és az infrastruktúra fejlesztése is jelentős, és nem utolsósorban jobb törvényeket próbálunk elfogadni. Nagyon sok munka van hátra, de én bízom benne, hogy kis lépésekkel tudunk haladni” – mondta a fórumon.
A romák kettős identitásúak
A kormánybiztos meggyőződése, hogy Szlovákiában van jövőjük a roma közösségeknek: „A magyarok életkörülményei Szenctől Királyhelmecig nagyjából hasonlók, de a romákra ez egyáltalán nem érvényes. Minél többet integrálni kell közülük. Jelenleg a magyar roma közösségek jobban állnak, mint a többi közösség” – szögezte le.
Elmondta, a romák anyanyelve Szlovákiában nagyrészt szlovák, utána következik a roma nyelv. Ma 80-100 ezer roma vallja magát magyarnak. Tradicionálisan ezek a közösségek általában kétnyelvűek, a roma anyanyelv és a helyi nyelv ötvözete az általános.
„Azokon a helyeken, ahol kiszorították őket a telepekre, a roma maradt fenn egyetlen nyelvként. Délen és Gömör vidékén majdnem minden roma magyarul beszél, a szlovákot második nyelvként használva. Egy nagyon fontos kezdeményezésünk, amivel a népszámlálásban szeretnénk elérni, hogy identitást lehessen bejelölni. Az a lényeg, hogy fel tudjuk mérni a kötődéseket, nem pedig az, hogy az embereket beskatulyázzuk. Ezek az emberek magyarnak (vagy szlováknak) és romának is érzik magukat, hadd legyenek mindkettő” – fejtette ki Ravasz Ábel. (NE)
