A kulturális támogatások körül kialakult helyzet volt a téma Gombaszögi Nyári Tábor kerekasztalánál. Finta Márk újságíró beszélgetőtársai Rigó Konrád kulturális államtitkár, Őry Péter, az MKP alelnöke, Vasik János, a Pátria rádió munkatársa és Tokár Géza újságíró, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője voltak.
Mennyit kapunk a kultúránkra?
Amikor a nekünk járó kulturális támogatásokról beszélünk, hajlamosak vagyunk összehasonlításhoz folyamodni a határon túli szlovák kisebbség helyzetével. Anyaországunk harmincezres szlovák kisebbsége évente 3,3 millió eurónak megfelelő összeget kap a magyar állam költségvetéséből. A reciprocitás elve alapján, a majd félmilliós szlovákiai magyarság 40 milliót érdemelne a Szlovák Köztársaság költségvetéséből. 2018 januárjától 8 millió eurót szánnak a Szlovák Köztársaság nemzetiségi kultúrájára, de csak valamivel több mint 4 millió áll a magyar kisebbség rendelkezésére. Ha a komparatív szemléletnél maradunk, akkor ez tízszer kevesebb annál, ami elvileg járna.
„Természetesen annak is örülünk, hogy duplájára nő a magyar kisebbség kultúrájára fordított összeg. Viszont figyelembe kell venni, hogy az itteni kulturális intézmények működése és működtetése elképzelhetetlen lett volna az anyaországból érkező támogatások nélkül. Évente 8-9 milliárd forinttal támogat minket Magyarország, ez 30 millió euró” – mondta Őry Péter, hangsúlyozva, hogy erre az anyaországot semmilyen nemzetközi szerződés nem kötelezi, ez nincs törvényileg meghatározva a kétoldali kapcsolatrendszerben. A felvidéki magyar kultúra éltetése a szlovák állam elsődleges feladata lenne.
Rigó Konrád figyelmeztetett arra, hogy a mi helyzetünk összehasonlíthatatlan a magyarországi szlovákokéval. „Ott a kisebbségi önkormányzatok döntenek ezekről a pénzekről. A (KKA) olyan támogatási rendszer, mely központosítva igyekszik szem előtt tartani a kulturális szervezetek igényeit. 2016-hoz képest 2018-ban több, mint a kétszerese lesz a kerettámogatás, s ez siker. Nem hiszem, hogy ezen a téren végső számban kell gondolkodnunk. Az összeg növelhető, és törvény garantálja, hogy kevesebb már nem lehet.”
Nem beszélhetünk kulturális autonómiáról
Tokár Géza a következőképpen nyilatkozott az új intézménnyel kapcsolatban: „Tartalmazza az autonómia bizonyos elemeit, de egyértelműen nem az. A magyarországi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását lehet annak nevezni. Remélem, hogy ez az intézmény jól fog működni, ha nincs politikai akarat további módosításra, s a keretrendszereket felállították.”
A korábbi, sokak által politizáltnak vélt támogatási rendszer sem viselte magán az autonómia jegyeit. Vasik János ebben a folyamatban négy éven keresztül vett részt. „Két bizottság osztotta el a támogatást. Az egyik az élő kultúrára vonatkozott, a másik a lap- és könyvkiadást, valamint az elektronikus hordozókat támogatta. Mindig volt egy büdzsét elosztó tárgyalása a két szárnynak. Fele-fele arányban állt szlovákokból és felvidéki magyarokból az akkori bizottság. Számomra fájó pont, hogy olyan szellemi produktumok, melyek a kultúránkat képviselték, nem találtak támogatásra. Úgy látom, hogy teljesen koncepciótlan ez a történet, nem tudjuk, s nem is akarjuk megmondani, mi is a mi kultúránk és hova akarjuk egy, öt vagy huszonöt éven belül fejleszteni. Fontos, hogy átlátható és koordinált legyen az egész közösség számára a magyarországi és a megyei támogatások rendszere.”
Családias hangulatban zajlott a beszélgetés (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Nem létezik tökéletes támogatási rendszer
A Kisebbségi Kulturális Alap három téren fogja a hatáskörét gyakorolni: a közoktatás, a sajtó és irodalom, valamint a művészet területét illetően. A bizottságot 15 ember alkotja majd, háromszor 3+2 elosztásban, melynek 9 tagját alulról választják. Gyakorlatilag egy központi kormányzati szerv alakul így ki, azzal a céllal, hogy átlátható módon ossza szét a nekünk is járó támogatást.
„Hiába áll rendelkezésünkre egy keretösszeg, mindig többre van igény. A kulturális támogatás filozófiájáról párbeszédet kell folytatni, ez tavaly is elmaradt. Pontosan ennek kellett volna megalapoznia az új kezdeményezést. Ami a szlovák kultúrában működik, nem biztos, hogy a magyar közegben is fog. Meg kellene határozni egy kritériumrendszert. Ha egy hatékony rendszert akarunk működtetni, akkor a mérlegelés és a következtetések levonása fontosak”- mondta Tokár Géza.
Rigó Konrád elmondta, hogy most egy keretet sikerült kialakítani. „A KKA-nak lesz egy szakmai és egy koordinációs tanácsa, ők fogják meghatározni a támogatás irányát és stratégiáját. Az alap csak eszköz lesz és nem végcél. A kulturális minisztériumban kialakított szakosztály feladata lesz figyelemmel kísérni, mi történik a kisebbségi kultúra terén. Ha ez a két szerv egymással kommunikál, akkor ez egy eddig nem látott kultúrpolitikát és fejlesztést eredményez”. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a tanács fogja meghatározni, milyen irányt vegyen a támogatás, meghatározva ezzel a jövőnket.
Vasik János szerint a civil szervezeteknek mindig komoly problémájuk van a saját gazdasági rendszerük felállításával. Elsősorban Magyarország ad lehetőséget ezen keretek kialakítására. Az etnikai projektek tekintetében az európai uniós lehetőségek felé nagyon kevés a mozgásterük van ezeknek a szervezeteknek. Rigó Konrád meggyőződése, hogy sokkal jobb lenne a helyzet, ha nyitottabban tudnánk gondolkodni a kultúránkról.
