Ismét alig 6 százalékot mért a Most-Hídnak a Median közvélemény-kutató ügynökség. Az utóbbi hónapokban egyértelművé vált a Híd tendenciózus mélyrepülése. A felmérés nyilvánosságra hozatalát megelőzően egy nappal pedig Ľubomír Galko (SaS) ellenzéki képviselő adott hangot azon véleményének, hogy nagyot csalódott Bugár Bélában, aki gyakorlatilag már politikai hullának számít.
Amint fogalmazott: „Ezt a választási időszakot követően pártjával együtt a feledés homályába merül. Az egyetlen, ami megmentheti párttársait, az a fúzió vagy az összefogás az MKP-val, ha ugyan az MKP megkönyörül rajtuk, ami Bugár Bélával aligha történhet meg.”
A két, magyarokat is megszólító párt együttműködésére van némi társadalmi igény, ugyanakkor többszöri próbálkozásra is bebizonyosodott, hogy a két tábor és garnitúra összefésülése nehezebb, mint gondolták volna. Vannak ugyanis olyan összetevői a képletnek, amelyek negálják egymást. Ha az ilyen komponensekből sokat felül is lehet írni, egy biztosra vehetően van, amit nem, ez pedig Bugár Béla személye.
Galko éles szemmel látta meg, hogy a jobboldalnak szüksége lenne a Most-Hídra, és luxus lenne eljátszani azt, amit az MKP tett háromszor, hogy nem jut be a parlamentbe, űrt hagyva maga után. De ennek az összefogásnak az arca már nem lehet Bugár, aki a szakadást előidézte, és évekig paradox módon az együttműködés pártjaként kerékkötője volt a magyar együttműködésnek. A magyarok elárulása után pedig a szlovák szavazóit is elárulta, amiről Galko úgy véli, hogy „Bugár Béla mintapéldája annak, hogyan válhat egy pozitívan megítélt, gondosan felépített imázsú politikusból a jellemtelenség, a korrupció és a klientelizmus szimbóluma. Tanítani kéne az iskolákban ezt az esettanulmányt.”
Ennél a pontnál pedig érdemes elgondolkodni Ravasz Ábelnek a Gombaszögi Nyári Táborban tett megjegyzésén, miszerint eljött az a történelmi pillanat, amikor olyanok kerültek vezető szerepbe a két pártnál, akik nem voltak jelen a pártszakadásnál, és nem terheli őket a múlt és ezáltal a jövő sem. Itt jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon tényleg komolyan gondolja-e Ravasz és a Híd, hogy itt az idő a garnitúraváltásra, és tiszta lappal, Bugártól mentesen a magyar érdekek képviseletébe szegődni, vagy követik vezérüket a süllyesztőbe?
Az MKP-nak a Median legutóbb éppen 5 százalékot mért, ami világosan mutatja, hogy fokozatosan javul a párt preferenciája és a megítélése, akár szlovák körökben is. Azt ugyanakkor balgaság lenne feltételezni, hogy a Híd-szavazók egy az egyben csordogálnak át az MKP-hoz. Ugyanis a korábbi elemzésekből világosan kiderül, hogy a két párt jelenlegi szavazóbázisa közötti átfedés legfeljebb 1,5-2 százalékot képez, melyet ha az MKP teljes mértékben át is tudna venni (bár erre kicsi az esély), akkor is csak alig egy százalékkal lépné túl a parlamenti küszöböt, ami egy esetleges nagyobb részvételi aránynál pillanatok alatt olvadna el.
Mindenki vonja le a következtetéseket…
