A Magyar Örökség díjas Rostás Árpád vándorasztalos állami gondozottként, gyermekotthonokban nevelkedett. Kitanulta az asztalos szakmát, később restaurátorként bejárta szinte egész Európát. Magyarországon és külföldön több ezer bútort készített vagy restaurált. Készített többek közt bölcsőt György cambridge-i herceg és Sarolta hercegnő számára – intarzia-faberakással, esztergálással és faragással –, a mindenkori pápának trónszéket, restaurátori munkát végzett az Országházban, a párizsi Louvre és a Versailles-i kastély épületében is. Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolna oltára is az ő munkáját dicséri.
Mikor szeretett bele a fába és tudatosult Önben, hogy ezzel az anyaggal szeretne dolgozni?
A nágocsi gyermekotthon lakójaként négyévesen karácsonykor elkerültem a templomba és megláttam a keresztet. Kérdeztem, miért van rajta a bácsi és letöröltem róla a vért. Azt a választ kaptam, ő az Isten, attól kezdve tudtam, hogy asztalos akarok lenni. A gyermekotthon egy gyönyörű kastélyban volt és én magányos gyermekként sétáltam a parkjában, a környező erdőkben és csodáltam a fákat. Az általános iskola elvégzése után hintókészítő szerettem volna lenni, de azt a választ kaptam, hogy nem lehet, nincs ilyen szakma és a nevelő beírt asztalosnak. A középiskolában az első nap megmutatták a csapolást, én pedig megnéztem és megcsináltam. A tanár magához vett, magával vitt, így tanulhattam tőle és segíthettem neki. Az első tanév végén a kollégiumból kiraktak, kukoricásban, lépcsőházakban húztam meg magam, miközben szakemberek mellett dolgoztam és tanultam tőlük a szakmát. Egy esős napon mondtam a mesternek, hogy nincs hol aludjak, ő pedig megengedte, hogy a műhelyben éjszakázzak. Egyik mestertől a másikig mentem, így tanultam. Ha kellett, fizettem, hogy szakember mellett dolgozhassak és ellessem a fortélyokat. Ez tényleg szerelem, másképp nem tudom mondani. Tudatosult bennem, hogy nem az az asztalos akarok lenni, aki elkészít egy konyhaszekrényt – az is szép –, engem jobban vonz a műtárgy, a régiség. A régi mestert keresem a munkában, az ő hagyatékát szeretném megőrizni az utókornak. Csak olyan alkotómunkát tudok vállalni, amiben ki tudok teljesedni.
A kétszáz éves furnérból készült intarziák a kápolna oltárában (Fotó: Tóth Klára)
Vándorasztalosként dolgozik. Ez mit jelent?
A 11-12. században a szakemberek egyik templomból a másikba mentek, vándoroltak. Olyan tudást gyűjtöttek, ami egy-egy szakma alapköve. Viszont ha valaki nem végzett megfelelő munkát, nem hívták a többi építkezéshez. A vándorasztalosság pontosan azt jelenti, hogy engem hívnak, és én odamegyek. Viszik a hírem, így kerülök el olyan helyekre, ahol szükség van rám.
Hogy került Alsóbodokra?
Egy ismeretlen személy hívott fel telefonon, hogy ismeri a munkásságom és szükség van rám. Röviden vázolta a projektet, és jelezte, keresnek majd. Úgy tíz perccel később felhívott Boldizsár (Paulisz Boldizsár, a kápolna építtetője – a szerk. megj.), aki szintén nem tudta, ki ajánlott a munkára, egyszerűen kapott egy ajánlólevelet az elérhetőségemmel. Eljöttem Alsóbodokra, a kápolnában eltöltöttem vagy fél órát, de nem jött az ihlet. Boldizsár annyit kért tőlem, hogy az oltár egyszerű legyen és ütős. S egyszerre tudtam, benne lesz az Esterházy címer, az egyik oldaláról a galamb, másikról pedig a kereszt. Az intarziát egy hét alatt készítettem el. Kétszáz éves furnérlapot használtam hozzá, ugyanazt az anyagot, amit az angol trónörökös bölcsőjéhez is. Nem tudatos döntés volt, csak egyszerűen erre éreztem rá. Mikor faragok, mintha irányítanák a kezem.
Esterházy-Malfatti Alíz és Molnár Imre társaságában (Fotó: Rostás Árpád)
Milyen további tervei vannak? Min dolgozik most?
Most Rómába készülök, Ferenc pápa részére készítettem ajándékba trónszéket. Benne van a Szózat, részlet a Himnuszból, megfaragtam a kezemet – benne Magyarország – és a csiszolt üveg alatt pedig magyar föld van. Felkértek egy régi címer megfaragására is, ez is érdekel. Táborokban gyermekeket is tanítok asztalosmunkára és restaurálási munkák elvégzésére. Sok tanítványomból lett asztalos, többen faragnak és intarziákat készítenek. Fontosnak érzem, hogy továbbadjam a fa iránti szeretetet.
Visszatér-e még Zoboraljára?
Szeretném még a két oldaloltárt elkészíteni, úgy lesz kész. A kápolnának nem az a lényege, hogy csodaszép legyen, hanem, hogy az isteni szeretetet hirdesse.
