Hálaadó szentmisére került sor az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnában december 15-én. A szentmise főcelebránsa Ďurčo Zoltán, püspöki helynök, koncelebránsok Ďurás Márk és Horváth Bertalan, a szlovákiai, valamint a magyarországi Csitár községek plébánosai.
A szertartás előtt Elżbieta Łastowiecka, Esterházy János Mariska nevű húgának unokája egy keresztet helyezett el a tabernákulum mellett. Elmondta, a feszület az újlaki Esterházy családban apáról fiúra szállt és utolsó tulajdonosa Esterházy János volt. Mikor a család menekülni kényszerült Nyitraújlakról, Mariska grófnő mindössze két dolgot vitt magával a kastély kápolnájából: a kelyhet és a feszületet, mely haláláig az ágya felett függött és amelyet fia, Mycielski Péter örökölt meg. Az ő halála után emelték le a keresztet s akkor derült ki, hogy egy titkos üreget rejt, melyben apró csontdarabok – ereklyék vannak. Hosszadalmas nyomozással derítették ki, hogy a feszületet szerzetesek készítették Németországban és az első keresztények ereklyéit rejtették el benne. Elżbieta asszony elmondta, elhozta a kápolnaszentelő ünnepségre és úgy érezte, hogy a hálaadó szentmisén is ott a helye.
A béke napja közel, nézd, már fénylik a jel
A kereszt a szimbóluma minden egyes vértanúnak, így Esterházy Jánosnak is, aki mindig hű volt Istenhez, nemzetéhez és a családjához – mondta bevezetőjében Ďurčo Zoltán, majd a kápolnáról szólt: életmű, melyet Isten dicsőségére és Esterházy János emlékére emeltek.
Advent a várakozás ideje, az urat várjuk, aki közeledik. Nem mindig könnyű felismerni őt, de ott van embertársainkban és ott van a történésekben – emelte ki prédikációjában a püspöki helynök. A hálaadó szertartás végén köszönetét fejezte ki a szentmisét kísérő balassagyarmati EXULTET Együttes tagjainak, akik a gitáros zenekísérettel a negyedszázaddal ezelőtti érsekújvári ifjúsági szentmisék hangulatát idézték fel.
Csábi István Madách-díjas előadóművész, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatóhelyettese a szentmise résztvevőinek elmondta, részt vett a kápolnaszentelő ünnepségen, mely mélyen megérintette, ezért is jött vissza Alsóbodokra társaival, az EXULTET Együttes tagjaival. A balassagyarmati vendégek vallják, útközben csak az ország határát lépték át, a hazáét nem. A haza alapját Szent István tette le, mikor országát Szűz Mária oltalmába helyezte és ezen nem változtat semmilyen határ.
Áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk
A zeneszámok között Molnár Imre történész, Esterházy-kutató Esterházy János karácsonyi gondolatait tolmácsolta. A szeretet politikusa 1938-ban a kettészakadt szlovákiai magyarságot arra biztatta, hogy valamennyi család karácsonyfája alatt égjen a reménység zöld gyertyája, hitet téve a lelki-szellemi összetartás mellett.
„Egyet kérek tőletek: szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is” – hangzott a karácsonyi üzenet 1940-ben.
Az 1942-es karácsonyt Esterházy a Tátrában töltötte családjával. A kápolnában mély csendben hangzottak fel akkori gondolatai: „Felül kell emelkedni a mindennapos élet sötétségein, ha el akarjuk érni a hótiszta erények világát! De sajnos, milyen messze vagyunk ettől, amikor minduntalan látjuk, hogy az embernek a legnagyobb ellensége az ember, és emberek keserítik meg embertársaik létét és életét. Mi, itteni magyarok is gyakran állunk a vádak, a gyűlölet és a bosszú pergőtüzében. Erdőtűz ez, amely azonban minket meg nem enyészhet, eddig is csak megtisztított, mert kivált belőlünk a salak, és ami megmaradt, ellenálló, mint a tiszta acél. Mi makulátlanul állunk itt, és álljuk tovább a szenvedélyek viharát.”
A koncert után a hívek lerótták tiszteletüket a Lengyelországból érkezett ereklye előtt.
Áldjad lelkem az Úr nevét, mert megtartja ígéretét
A szertartásokat követően a résztvevők Esterházy János nyughelyén, a kápolna alatti sziklabarlangban gyűltek össze. A Zsélyi Zoltán által vezetett, az Esterházy Jánosért felajánlott maratoni futás alkalmával összegyűjtött föld-ajándékhoz Elżbieta Łastowiecka Lengyelországból hozott földdel járult hozzá, Esterházy Malfatti Aliz pedig édesanyja, Serényi Lívia sírjáról küldött egy maréknyi földet Esterházy János hamvai mellé. A megemlékezés a Himnusz és a Szózat közös eléneklésével zárult.