A 2018-ra meghirdetett Mátyás király emlékévhez Pozsony viszonylatában szorosan kapcsolódik az Academia Istropolitana vagy eredeti nevén az Universitas Istropolitana megalapítása. Ez volt a középkori Magyar Királyság harmadik egyeteme a pécsi és az óbudai után. Az Academia Istropolitanát Mátyás király 1465-ben alapította, s elsősorban ennek köszönheti az uralkodó a pozsonyi népszerűségét.
Az 1467-ben négy karral – teológiai, jogi, orvosi és művészeti – megnyíló egyetem felállítását II. Pál pápa Vitéz János esztergomi érsekhez és Janus Pannonius pécsi püspökhöz intézett bullájában engedélyezte. Az egyetem nevében az Istropolitana Pozsony ógörög nyelvű nevéből, az Istropolisból ered.
Az egyetem legfőbb szervezője az intézményt bőkezűen támogató Vitéz János kancellár lett, aki az egyetem vezetését is elvállalta, helyettese pedig a mindenkori pozsonyi prépost lett. Mátyás király bőkezű mecénásként arra törekedett, hogy kora legjobb tudósait maga köré gyűjtve a korszerű tudományokat Magyarországon is elérhetővé tegye. Az új egyetemet a híres bolognai egyetem mintájára szervezték meg. Az oktatók állandó fizetést kaptak, és az akkori tudományágak mindegyike szerepelt a tantárgyak között. Az egyetemen olyan kiválóságok oktattak, mint Johannes Regiomontanus, aki Kopernikusz előtt már félszáz évvel tanította az intézmény falai között a Föld keringését a Nap körül, de megfordult Pozsonyban például a lengyel Ilkusz Márton csillagász vagy az itáliai Johannes Gattus teológiaprofesszor is.
Vitéz János azonban a pozsonyi egyetem számára nemcsak jeles tanárokat szerzett, hanem minden erejével azon volt, hogy az új egyetem felvirágzását előmozdítsa. „Az egyetem összes előjogait, az egyetem alkalmazottai és az idegenek között támadt perek elintézését is, mit egyebütt a rektor végzett, magának tartotta fenn. Helyetteséül, a tanulók kényelme miatt, a mindenkori pozsonyi prépostot tevé, kinek megengedte, hogy a Duna, a Morva, a Vág és a morva határ között elterülő területen, úgyszintén a Csallóköz egy részén a „regimen morumot” gyakorolhassa, és minden egyházi vagy világi peres ügyben itéljen, kivéve, ha a felek magához a primáshoz fellebbeznének. Egyúttal II. Pál pápa, a király kérelmére megengedte, hogy a pozsonyi prépostok ezentúl, mint az egyetem alkanczellárjai, a főpapi díszjelvényeket, püspöksüveget, pásztorbotot, mellkeresztet és gyűrűt viselhessenek, és ha magasabb rangú főpap nincs jelen, a szent mise és vecsernye után főpapi áldást oszthassanak” – olvasható az egyetem története kapcsán Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai c. kiadványában.
Mátyás halálával (1490) aztán az egyetem megszűnt. A Magyar Királyság területén ekkor más egyetem nem működött, a mai Szlovákia területén pedig ez volt az első egyetem.
A pozsonyi egyetem születése
Korábban Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett, illetve Luxemburgi Zsigmond 1395-ben Óbudán hozott létre felsőoktatási intézményeket, ezek azonban a legjóindulatúbb becslések szerint is 1410 körül befejezték működésüket. Hunyadi Mátyással 1458-ban egy bőkezű mecénás került a magyar trónra, akit humanista műveltségű bizalmasai, köztük az esztergomi érsekké tett Vitéz János kancellár is arra ösztönöztek, hogy a korábban Itáliából szerzett tudást – megsokszorozva a magyar diákok számát – Magyarországon is elérhetővé tegye, írja Tarján M. Tamás tanulmányában.
A szerző szerint Vitéz János először saját érseki székhelyén szerette volna megnyitni az egyetemet, de Hunyadi Mátyásnak más tervei voltak, előbb Budára akarta vinni az intézményt, majd úgy határozott, hogy az új egyetem Pozsonyban, az ország Buda után talán legjelentékenyebb városában nyitja meg a kapuit, ahol feltehetően a virágzó bécsi egyetem közelsége is buzdítóan hat majd az új főiskola tanáraira és hallgatóira. Döntését egyes források szerint az is befolyásolta, hogy ez idő tájt Pozsony városának egyik kiváló polgára, Gmaintl István fiúgyermek híján a kincstárra hagyta vagyonát, a prépostság keleti oldalán, közel a város falához eső házát. A téma szakértője, Ábel János szerint ez a ház lett Mátyás egyetemének otthona. A ház egyik felében voltak a tantermek, a másik felében pedig az egyetemi tanárok lakásai és a kollégium. Így történt, hogy az Academia Istropolitania végül Pozsonyban nyitotta meg a kapuit.
A királyi támogatás legfőképpen az oktatók finanszírozásában mutatkozott meg, ezenfelül Taddeo Ugoleto, a Corvinák felügyelője még könyvtárat is szervezett az egyetem számára.
Tarján M. Tamás szerint az intézmény fénykora az 1467-70-es esztendőkre tehető; miután Mátyás viszonya megromlott az összeesküvést szervező kancellárjával, az Academia Istropolitana csillaga is leáldozott. Vitéz János 1472-ben bekövetkező halálával a hírneves oktatók – pénz hiányában – elhagyták Pozsonyt, a diákok közül pedig sokan átiratkoztak Bécsbe. Hunyadi Mátyás a budai domonkosok főiskoláját vette pártfogásába, illetve a bécsi egyetemet, amelyet 1485-től haláláig bőkezűen támogatott. Mátyás halála után aztán hivatalosan is megszűnt az oktatás a pozsonyi egyetemen.
II. Ulászló (1490-1516) idejéből már arra találunk forrásokat, hogy az egyetem épületét fegyvertárnak használták, tetőcserepeit pedig elhordták. A jobb sorsra érdemes, egykor neves intézmény csillaga leáldozott.
Pozsony városában ezután évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény: bár II. Ferdinánd (1619-1637) tervbe vette egy új egyetem alapítását, az csak II. József (1780-1790) 1784-es rendeletével nyithatta meg újra kapuit, olvasható a tanulmányban.
(Wikipedia, Rubiconline, Arcanum/Felvidék.ma)
