Tegnap az ország legkeletibb végében Tiszacsernyőn járt Érsek Árpád közlekedési miniszter, hogy terepszemlét tartson. Megállapította, hogy szükség van a munkakörülmények javítására és ennek érdekében, utasítására, a Szlovák Államvasutak és a Cargo Vasúttársaság egy hónapon belül egy javaslatot dolgoz ki. Talán szebb idők várnak az óriási leépítésen átment, sok magyarnak is munkát adó vasúti gócpontra?
Martin Vozár, a Cargo vezetője szerint a tiszacsernyői átrakodó állomás kulcsfontosságú találkozási pont a normál és széles nyomtávú vasútvonalak között. Éves szinten 7,8 – 8 millió tonna szállítmányt – elsősorban vasércet, de szenet és mészkövet is – raknak át a szlovák-ukrán határon lévő vasútállomáson.
A miniszter megtekintette a kereskedelmi és üzemeltetési célokat szolgáló épületet, ahol a jelenlegi állapotok bizony még erősen a múlt század hatvanas-hetvenes évek hangulatát idézik. Nem lehet ott kellemes dolgozni, napi 24 órában. Az épület kívül-belül felújításra szorul. Erre tett ígéretet a miniszter, akit a két állami vasútvállalat vezérigazgatói is elkísértek a terepszemlére.
„Már karácsony előtt, amikor itt jártam, sem tetszettek a körülmények, amelyek közt itt az emberek dolgoznak. Ezért jöttem vissza ma, a felelős cégek menedzsmentjével, hogy áttekintsük a jelenlegi állapotot” – jegyezte meg Érsek.
Hogy mekkora beruházásra kerül sor, az a két fél megegyezésén múlik. A szlovák vasúttársaságnak mindenesetre 177 épülete van Tiszacsernyőn (ami az átrakodó állomás valamikor fénykoráról tanúskodik), ezek nagy része azonban kihasználatlan.
A közeledési minisztérium nem csak az átrakodó állomásra kíván jobban odafigyelni, de a Kína és Európa közti vasúti selyemút fejlesztésére is. Tavaly már meg is érkezett az első konténervonat Kínából. A selyemúton az idén még intenzívebbé válik a forgalom.
Elnéptelenedő régió
A fentiekhez hozzátartozik az is, hogy a tiszacsernyői átrakodó állomás a legnagyobb „munkáltató” a régióban. Ha megszűnik, erre a határ menti régióra, ahol a lakosság jó része magyar, a teljes elnéptelenedés vár, hiszen a legkeletibb végeken élőknek, a még otthon lévőknek akkor nemigen lesz más választásuk, minthogy nyugatabbra költözzenek, ahol sokkal több a választási lehetőség, esetleg külföldön próbáljanak szerencsét.
Az elnéptelenedés azokon a tájakon már egyébként is erőteljesen beindult, a fiatalok hetven százaléka máshová költözik, a megélhetés reményében. Az ingatlanárak – az ország más térségeihez mérten – szinte nevetségesen alacsonyak, még sincs kereslet a lakások és családi házak iránt.
Az ukrán-szlovák határon lévő vasúti csomóponton fénykorában, a szocializmus évei alatt, még 6000 ember kereste a kenyerét. Mára már csak, a drasztikus leépítéseknek köszönhetően, 2000-en maradtak. Azzal, hogy néhány éve megszüntették a Pozsony-Tiszacsernyő közti közvetlen személyi vasútforgalmat, tovább nehezedett a környéken élők élete, akik már csak átszállásokkal tudnak utazni. A régió az ott élők és onnan származók szerint túl messze van Pozsonytól, és ezért szinte semmi figyelem nem jut rá, így aztán a potenciális munkaadók is messziről elkerülik a vidéket.
(Forrás: TASR)
