A Jóka községben a hetvenes években végzett néprajzi hagyománygyűjtés pozitív hatást gyakorolt a falu kulturális életére. A község lakossága is tudatosította hagyományainak értékét és a további gyűjtések során is készséggel állt rendelkezésünkre.
Adatközlő: Budai László (1936), Budai Lászlóné Puss Erzsébet (1938)
A bálokhoz kik fogadták a zenészeket, volt a faluban legénybíró?
Volt legénybíró, de én azt már nem láttam, csak a táncegyüttes bemutatásában.
Az ötvenes évek elején a bálok rendezését a Csemadok vette át, vagy voltak más szervezetek is?
Nem csak a Csemadok, szervezhették a vadászok, a tűzoltók, vagy a sportvezetőség is.
Ezek szerint az év közben tartott bálokat több szervezet is rendezhette?
Több szervezet is rendezhette, rendezheti. Most már a nagyobb részük zárt körű, mert mennének annyian, hogy talán már sokan is volnának. A rendező felelőssége, hogy rendetlenség, verekedés ne legyen, hát inkább most már az ismerősöket hívják meg, illetve az egy csoportba tartozókat.
A mostani bálokon a régi táncokat táncolják még?
Amikor még én is jártam bálokba, táncoltuk. Hogy most táncolják-e, nem tudom, mert ha csárdást húznak, akkor is csak úgy csinálnak, dülöngenek, mintha a nyakuk fájna. Ha valcert húznak, azt sem tudják, hogy mi a valcer, mi a tangó, pedig az igen szép tánc. Minden egy kaptafára megyen, amit mostan táncolnak. Nekik nem számít, hogy férfi vagy nő. Ők állnak egymással szemben és csak dülöngenek. Inkább nem is megyek el a bálba.
A csárdást tudják-e még táncolni?
Azt hiszem, azt még tudnák, de nem húzzák.
Most már nincsenek olyan zenekarok, akik ezt tudnák húzni?
Nincsenek. Már kihaltak a jókai cigányzenészek. Most úgy van velük, mint annak idején velünk volt. Valamikor nagyon régen az öregek még dudára táncoltak. Azok igen, de mi, az akkori fiatalok dudára már nem táncoltunk. Csak az öregektől hallottam, hogy fiatal korukban arra még ők is táncoltak. A dudanótákat igen, azokat ismertük. Szerettünk is azokra csárdást táncolni, de nekünk már a cigány húzta, csárdásként. Jó volt rájuk táncolni, a ritmusuk volt nagyon jó. Péter bácsiék muzsikáltak nálunk mindig.
Honnan járnak muzsikálni a bálokba a zenészek?
Itthonról jobban, aztán Mácsédról, meg Farkasdról.
A mostani rendezők jó messziről hívnak zenészeket, közelebb nincsenek?
Ezek most már elvisznek hét-nyolc ezer koronát, az már biztos. Aztán adni kell nekik ennivalót, meg ingyen inni. Még azt is megmondják, hogy nekem ilyen konyak kell, meg olyan konyak kell. Nem az, amit visznek nekik.
Seprőtánc volt a faluban?
Volt, meg a csóktánc volt. Azt is lakodalmak alkalmával járták. A seprőtáncot is, meg a csóktáncot is.
Hogy nézett ki a seprőtánc?
Körben álltak, táncoltak, egy meg seprővel a körön belül. Aztán a seprőt ledobta valamelyik táncoló pár előtt, és mindenkinek el kellett engednie a párját, új párt kellett elkapni, mert akinek nem jutott új pár, a következő nóta alatt az járta a seprővel.
Milyen nótára táncolták a seprőtáncot, akármelyik csárdásnótára táncolták, vagy volt saját dallama?
Volt saját dallama, de most nem jut eszembe. A Kiss Jenő fogja tudni, gondolom, mennek oda is.
Milyen táncok voltak még?
Csárdás volt lassú és friss is, meg dudacsárdás is. Mi csak a kétlépéses csárdást táncoltuk. Csak nők táncolta táncra nem emlékszem. Aztán volt a sottis, a négyes, mi úgy is mondtuk, hogy francia négyes, a gólyatánc, a padegatta.
Tudni kell, hogy Jóka városok közelében fekszik. Ezek közül Pozsony mindig jelentős kulturális központ volt. Hatására a környék polgáriasodása is felgyorsult. A 19. század végén a tánc, a dal, a zene hagyomány terén is fellazulás következett be. A polgári táncok Jókára is eljutottak. A Csallóközben, a Mátyusföldön mindenütt találkoztunk velük. Először táncmesterek, esetenként a tanítók tanították, vagy a városban szolgálók hozták haza, később a nép egymásnak adta tovább. Így ezek lassan a falu táncolási stílusába honosodtak, formálódtak. A sottis, a padegatta, a francia négyes, a vánkostánc és a többi táncok így váltak a község tánckincsévé. (A szerző megjegyzése)
A (francia)négyes tánc a Kis-Dunánál (Fotó: Görföl Jenő/Felvidék.ma)
Kik voltak a faluban a legjobb verbunktáncosok?
Apámnak a bátyja járta a legjobban, utána az apám, aztán az öccse. Ők hárman táncolták a verbunkot is. A többiek is próbálgatták, de nekik nem ment úgy. Mert valaki vagy megtanulta és tudta, vagy csak botladozott benne.
Hallottam, hogy a kozák táncot is ismeri?
Igen, erről eddig nem beszéltem. Azt kozák táncnak mondták. Volt egy Horváth György nevezetű, aki hadifogságba esett az első világháborúban, az ott megtanulta ezt a táncot, illetve elleste. Mikor hazajött, itt a kocsmában szokta járni. Csak az az egy ember járta ezt a táncot.
Horváth Györgyön kívül más nem tudta ezt a táncot?
Csak az az egy ember járta, többen nem is próbálták járni ezt a táncot, én sem tanultam meg, csak láttam, hogyan csinálja.
Igaz-e, hogy többször is eltáncolta ezt a táncot, és táncolás közben lement egészen guggoló állásba?
Egyszer voltunk Miaván a csoporttal, és akkor mutattam meg a csoportnak, hogy hogyan táncolják. Most már jóval öregebb vagyok, és már nem tudom megmutatni. Különösen a guggolások nem mennek.
Szóban el tudná mondani, hogy milyen volt a tánc és a dallama?
Egy kicsit „vaskos” a szövege.
…”Ha megfogom az ördögöt, kalitkába zárom, Minél jobban ugrándozik, annál jobban rázom. Zump, zump, zörög a kecske, mert már engem nem szeret. Kicsi szőr, kicsi szőr, kicsi p..a nagyra nőj. Zump, zump, zörög a kecske, mert már engem nem szeret, Kicsi szőr, kicsi szőr, kicsi p..a nagyra nőj”.
Mielőtt megmutatná, először elmesélné, hogyan nézett ki az a tánc?
Hátul voltak összetéve a kezei, és úgy guggolva táncolt. Guggolva dobálta előre a lábait. Mikor eltáncolt egy dallamnyit, felállt és körbesétált egy dallamnyit. Aztán megint leguggolt és a lábkidobálást csinálta. Egy-két dallamot guggolva táncolt. Előre, oldalt kirakta a lábát, hol a jobbat, hol a balt. Aztán felegyenesedett, sétált egy dallamot és megint guggolva táncolt. Ha megunta, vagy elfáradt, abbahagyta.
Ez a tánc nem terjedt el a faluban?
Nem, ő megtanulta a fogságban, a többiek itthon meg már nem akarták megtanulni. Ez megmaradt élete végéig a Horváth György táncának.
Hány éves volt Horváth György, amikor hazajött a fogságból, az első vagy a második világháború után volt?
Pontosan nem tudom, hogy hány éves volt, de 1888-90 táján született itt Jókán, illetve Újhelyjókán.
Folytatjuk…
A szerző az MMA köztestületi tagja.
