A Csemadok negyedik alkalommal szervezte meg a nemzeti összetartozás napi rendezvényt Éberhardon, Apponyi Albert korábbi birtokán.
2010-ben a magyar országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Azóta a trianoni tragédia, az első világháborút lezáró könyörtelen békeszerződés aláírásának napján, a magyarság gyásznapján a fájdalmas emlékezés mellett a nemzet elválaszthatatlanságát ünnepeljük. Hiszen a magyarságot a határok szétszabdalták, de továbbra is összetartozunk.
Az idei rendezvény június 1-jén Pozsonyban, a Csemadok Rákosi Ernő-termében vette kezdetét, ahol Apponyi Albert válogatott levelezése című könyvéről a kötetet összeállító Anka László történésszel, a Veritas Történelemtudományi Intézet munkatársával Böröndi Lajos író, szerkesztő beszélgetett.
Trianon csak nekünk fáj
Nem egyszerű Apponyi Albert életét kutatni, hiszen nagyon sok dokumentum elveszett, egy ládányi levelet 1945-ben a család egyik alkalmazottja elégetett, a megmaradt levelek és iratok pedig több levéltárban szétszórva találhatók meg.
Apponyi Albert elsősorban a Lex Apponyiról és a Trianonban elmondott védőbeszédről ismert. A gróf leveleiből megismerhető az arisztokrácia élete, a kor szelleme és politikai hangulata is. Anka László szerint Apponyi Albert leveleiből sokkal többet megtudunk a valóságról, mint a később, idős korában írt emlékirataiból.
Anka László úgy véli, Apponyi Albert megítélésekor arról is beszélni kell, hogy Trianon csak nekünk fáj, a szomszédos népeknek nem. A többi vesztes hatalomnak pedig elsősorban a saját vesztesége fáj, nem a magyarságé.
A szépség megjelenítése
A könyvbemutató után nyitották meg Krüger Viktor kiállítását, ahol elsősorban erdélyi és hazai útjain készült fotóit láthatta a közönség. A megnyitón az alkotásokat Holop Ferenc, a Helios fotóklub elnöke méltatta, kiemelve: a fényképészet, ahogy a többi művészet is, az önkifejezés vágya. Krüger Viktor a fényképek segítségével jeleníti meg mondanivalóját, fotói szemet gyönyörködtetőek, lekötik a figyelmet. Holop Ferenc szerint Krüger Viktor számára a fotózás életformává vált, így fejezi ki a szépség iránti szenvedélyét.
Krüger Viktor művein a szép iránti szenvedélyt látjuk (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kiállítás szeptemberig tekinthető meg a Csemadok Rákosi Ernő-termében.
Apponyi emberi nagysága példaértékű
Június 2-án a megemlékezés Éberhardon, az Apponyi-kápolnában folytatódott, ahol Anka László történész mondott beszédet. Apponyi Albert pacifista volt, számos előremutató javaslattal élt, így többek között küzdött a szubszidiaritás elvéért, és a korrupció ellen is fellépett. Ő kezdeményezte az általános biztosítási rendszert, valamint azt is, hogy a vasárnap munkaszüneti nap legyen. Szociálisan érzékeny emberként éberhardi kastélyában kórházat rendezett be a világháború idején és küzdött a hadifoglyok jogaiért. „Reméljük, emberi nagyságát újra felismerik” – mondta beszédében Anka László történész.
Anka beszéde után Zsidó János féli esperes prédikációjában kifejtette: Isten nem azért teremtette meg a magyarságot, hogy az elpusztuljon.
Önmagunkon ejtünk sebeket
A magyarság számos tragédiára emlékezik, de ezekből a történelem során fel tudott állni, a Trianon ejtette sebekből sajnos nem sikerült – mondta Zsidó János. Az esperes sajnálatát fejezte ki, hogy a magyarság feladja önmagát, sorra zárnak be az iskolák, amelyeket nem a hatalom zár be, hanem azok a szülők, akik nem az anyanyelvi oktatást választják gyermekeiknek.
György András somorjai lelkész Jób könyvéből vett idézettel világított rá arra, ha Isten ad valamit, azt meg kell köszönni, de ha elvesz, azt is el kell fogadnunk és megköszönnünk. György András szerint majdnem száz évvel a trianoni tragédia után kell legyen annyi bátorságunk, hogy megkérdezzük Istent: miért rótta ránk ezt a megpróbáltatást. Sajnálatos módon sok mindenről éppen a magyarság mond le, ezzel pedig önmagunkon okozzuk a legnagyobb sebeket – mondta a lelkész.
Zsidó János esperes és György András lelkész szerint a magyarságnak nem szabad feladnia önmagát (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A szentmise végén egymásba kapaszkodva mondtak imát a hívek a magyarságért, majd nemzeti imánk eléneklése után elhelyezték az emlékezés virágait a jelenlévők.
A megemlékezés konferenciával folytatódott a helyi kultúrházban, ahol Ürge József Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el, majd Dúcz József alpolgármester köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédében felhívta a figyelmet a község nevezetességeire, valamint a falu életét befolyásoló nemesi családokra, köztük az Apponyi családra is.
„Alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának”
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke is köszöntötte a jelenlevőket. Kiemelte, ha a nemzet egy tragédia miatt elveszíti területének nagy részét, az a nemzethalálhoz vezethet. A tragédiába nem nyugodhatunk bele, hiszen élni akarunk a szülőföldünkön. Sajnos az adott helyzetet nem tudjuk orvosolni, de „nem szabad feladni azt a gondolatot, hogy összetartozunk” ‒ mondta Bárdos Gyula. Ezért nyilvánították a nemzeti összetartozás napjának június 4-ét.
Magyarország megcsonkítása a szomszédos népek célja volt, a csehek és románok egymásra találva tudták segíteni egymást. Károlyi bűnös politikája és a tanácsköztársaság is betetőzte a tragédiát. Hiába konszlidálódott a helyzet, a békekonferencia álszent módon viselkedett, nem vették figyelembe Wilson önrendelkezésről szóló pontjait, az mindenkire vonatkozott, csak a magyarság akaratára nem. „Mi nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló történelemi jogaiból indulunk ki… mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodunk, amikor népszavazást követelünk… kijelentetjük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának…” – idézte Apponyi Albert szavait Bárdos Gyula.
Hunyadi Mátyás családja és hatalma
A köszöntők után Tringli István történész Hunyadi Mátyás: család és hatalom címmel tartott előadást, annak apropóján, hogy idén az igazságos király emlékévét tartjuk. Mátyás nem született uralkodói dinasztiába. A nagyapjának csak a nevét tudjuk, apjáról, Hunyadi Jánosról már többet tudni, hiszen kormányzó volt. anyja egy jómódú köznemesi család sarja, Szilágyi Erzsébet és a nagybácsi legalább ilyen fontos volt. Szilágyi Mihály fogta össze a családot, mikor Hunyadi Lászlót kivégezték és Mátyás fogságban volt. Hunyadi Mátyást ő segítette a trónra a család fegyveres seregének segítségével – ismertette a tényeket Tringli István.
Mátyás házasságai szerencsétlenül alakultak, törvényes utód nélkül halt meg. Mátyás életében 1470-ben jelent meg egy szerető, amikor Bécsben tárgyalt III. Frigyessel. 1473-ban megszületett Corvin János, aki később sikertelenül próbálta megszerezni a magyar trónt. A Hunyadi család így nem válhatott uralkodói dinasztiává, hiszen Mátyás király törvényes utód nélkül halt meg.
A forradalom társadalmi célja győzedelmeskedett
Kevesen tudják, hogy Apponyi Albert apja is a kiegyezés kidolgozói között szerepelt – erről a korról szólt Csorba László történész előadásában. A 19. századot a nemzeti átalakulás jellemezte. Az 1848-49-es események nagyban befolyásolták a nemzetek öntudatának alakulását.
Az április törvények beindították a társadalmi átalakulást. Ezeknek a törvényeknek az egyik hozadéka az önrendelkezés kialakítása, amely nem egyenlő a függetlenség kialakításával. Nem volt olyan politikai gondolkodó Magyarországon ebben az időben, aki függetlenséget szorgalmazna. A magyarság kis nemzetként a Habsburg Birodalom részeként képzelte el magát, egyenlőként az osztrákokkal. A forradalom véres megtorlása a társadalmi átalakulásokat már nem tudta visszafordítani. Kevés szó esik róla, de tény, hogy a forradalom után berendelkező hatalom az átalakulás társadalmi tartalmát nem törölte el. Tehát a forradalom társadalmi célja győzedelmeskedett – mondta Csorba László.
Csorba László történész szerint a kiegyezésnek köszönhetjük a polgárosodást (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az 50-es években a Habsburgok politikája kezdett hanyatlani, Deák ebben a helyzetben kereste a lehetőségeket a magyar nemzet megerősítése érdekében. 1861 tavaszán összeült az országgyűlés, amelyen Teleki László hívei voltak többségben. Ferenc József az ő szemükben nem törvényes uralkodó, Deákék ezzel szemben úgy gondolták, meg kell egyezni Ferenc Józseffel. Ekkor Teleki öngyilkosságot követett el, így nem bontakozott ki a vita, szükséges-e a megegyezés a királlyal. 1867-ben létrejöhetett a kiegyezés, amelynek köszönhetően Magyarország a fejlődés útjára léphetett.
Csemadok, 1968 és egy közösségi élmény
Kovács László történész a Csemadok 1968-as évébe és az utána következő időszakba nyújtott betekintést. Kiemelte: a szervezet megalakulásától kezdve tulajdonképpen két Csemadok létezett, az egyik a vezetőké, a másik a népé, a tagoké volt. Az első a kommunista párt politikájának népszerűsítését tekintette feladatának, a tagság pedig a magyarság érdekeinek képviseletét, érvényesítését tartotta fontosnak. „A Csemadok megalakulása után egy híján húsz évvel elérkezett egy olyan időpont, 1968. március 12-e, amikor a két Csemadok összeért, eggyé vált. Ekkor a hivatalos Csemadok is felvállalta a magyar nemzetiség érdekképviseletét, melyet az alul szerveződött Csemadok már kezdettől fogva képviselt” – mondta Kovács László.
Az 1968-as események a Csemadok életét is nagyban befolyásolták, a magyarság számára megcsillant a reménysugár, hogy a nemzetiségek jogait biztosítják, hogy mindenki tanulhat az anyanyelvén, sőt mindenki bátran használhatja is azt. Az 1968-as események és az utána bekövetkező konszolidáció azonban nemcsak Csehszlovákia demokratikusan gondolkodó lakosságának okozott csalódást, hanem a magyarságnak is. ennek következtében 1970 után ismét más vágányon futott a nép lenti százezres Csemadokja és más vágányon siklott az egyre inkább izolálódó fenti Csemadok-vezetés – derült ki az előadásból.
Kovács László történész az 1968-as törekvésekről és a Csemadok szerepéről szólt (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Kovács László előadása végén elmondta: a köztudatba és a történelemkönyvekbe „prágai tavasz” néven bekerült csehszlovákiai reformfolyamatot és az abba vetett kisebbségi magyar reményeket ugyan a harckocsik 1968 augusztusában eltiporták, ennek ellenére joggal állíthatjuk, hogy az ország lakosságának forradalmi hangulatában osztozó csehszlovákiai magyarság számára éppen a prágai tavasz jelentette az első igazán pozitív közösségi élményt, és ezt a közösségi élményt a Csemadok teremtette meg számára.
Az előadások után az Ad Libitum zenekar adott koncertet, elhangzott többek között Simon János alkotása, a Hűség – himnusz, Vincze Zsigmond közismert dala, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Bartók Béla Elindultam szép hazámbúl című műve és Koltai Gábor Kell még egy szó című szerzeménye.
