A nemzeti összetartozás napja alkalmából az anyaországi Tata, miként minden évben, most is meghívta az elszakadt országrészek testvértelepüléseinek küldötteit a közös történelmi emlékezésre.
Felvidékről Szőgyén, Erdélyből Szováta, Vajdaságból Magyarkanizsa delegációi töltöttek el néhány napot a közös testvérvárosban, ahol a tatai vendéglátók Michl József polgármesterrel az élen gazdag programmal várták nemzettestvéreiket. A négy országot képviselő (Magyarország, Szlovákia, Románia, Szerbia) alapiskolás korú fiataljai az „Anyanyelvőrző diákok tatai találkozója az összetartozás jegyében” című pályázat útján járták a közös nyelv és történelem útjait, megtapasztalva az együvétartozás megerősítő érzését.
A tatai programok, a székesfehérvári kirándulás és a tanintézményekben tett látogatásokat követően, a június 4-ei történelmi emlékezés koronázta meg az együttlétet, amikor az elszakítottság ellenére, újra megerősítették összetartozásukat. A város több helyszínén emlékeztek közösen a nemzet tragédiájára, elsőként a Mindszenty téren található szőgyéni keresztnél, majd a Nemzeti összetartozás téren a trianoni kopjafánál, virágok és koszorúk elhelyezésével.
A Kossuth téren, az Országzászlónál folytatódott az ünnepi emlékezés, ahol beszédet mondott Michl József polgármester, Vígh Gábor Szőgyén polgármestere, Fülöp László Zsolt szovátai polgármester és Nyilas Leonov Anita a Vajdasági Magyar Szövetség Nemzeti Tanácsának alelnöke. Mindnyájan méltatták azt a gyógyulást adó közös munkát, melyet mára – a nemzeti tragédiát követően és annak ellenére – az összetartozás, az egymásra figyelés, a közös rendezvények és látogatások váltottak üdvösséggé, megerősítve a négy különböző országban élők lelkében azt a tudatot, miszerint „csak azért is összetartozunk!”
Farkas Zsolt szőgyéni plébános a magyar püspöki kar imáját mondta el, mely a trianoni döntést követően látott napvilágot, és amely azóta nemzeti imádságként ismert. Verset mondott Petrozsényi Eszter színművész és Berényi Kornélia, a szőgyéni delegáció tagja. Közreműködött Jenei Márta és a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara Belső Máté vezetésével.
Végezetül a négy ország képviselői összeillesztették azt a több részből álló, asztalra helyezhető méretes faragványt, melyet Smidt Róbert szőgyéni fafaragó készített 2013-ban a tatai június 4-ei megemlékezésre. Öt részből áll, a központi elem jelképezi az anyaországot, az ezt körülölelő darabok pedig a Trianon által elszakított egykori országrészeket: a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt és a Délvidéket. A központi oszlopocska az aranyszínben ragyogó országalmát emeli a magasba, az elmozdítható darabok kézfejekre utalnak, melyek, ha a helyükre kerülnek, hozzásimulnak az országalmához is. Végül nemzeti színű szalag köti össze, tartja össze a jelkép darabjait. Talpazatán a babitsi idézet olvasható: „nem holt rög, hanem élő lélek.” A „kézfejek” alsó részére pedig rákerültek a határon túli magyar testvértelepülések nevei.
Minden év június 4-én, a nemzeti összetartozás napja legünnepibb, legemelkedettebb pillanataiban a „kezek” újra körbeveszik az egész évben árván álló országalmát. Az emlékezők az ünnepség végén, miként minden évben, most is útra keltek, Szőgyénbe, Szovátára és Magyarkanizsára, várva az újabb ünnepi alkalmat, amikor ismét rátalálhatnak társaikra, hazatérhetnek az anyaországba, jelképezve a nemzet elválaszthatatlan összetartozását. Az egyik kézen még nincs felirat, de a tatai önkormányzat dolgozik azon, hogy ez a „kéz” is találjon gazdára Kárpátalján.
Az ünnepség befejezéseként kiállítást nyitott meg Michl József polgármester és Molnos Ferenc szovátai tanácsos a Fischer-házban. Vinczeffy László Atyhán (Erdély) élő és dolgozó, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész Fénytörések címet viselő festészeti és szobrászati kiállítását tekinthette meg az emlékező közösség, mellyel véget ért a nemzeti összetartozás napi rendezvény.
