„Csak olyan közösség sikeres, amely képes megfelelő belső kohézió megteremtésére. Ebben segítenek értékőrző hagyományaink” – mondta dr.Klinghammer István professzor a Magyar Örökség-díj Bizottság elnöke a kitüntetés kilencvenegyedik átadó ünnepsége beköszöntőjeként.
Az MTA dísztermében június 23-án rendezett eseményen ezúttal is sok jeles személyiség vett részt a díjazottakon és az őket köszöntő rokonok, barátok, falubeliek csoportjain kívül. Mádl Dalma asszony – mint a legtöbb nemzeti és vallási szempontból jelentős alkalommal – most is megjelent, és Áder János köztársasági elnök is részt vett az ünnepségen, hiszen sorrendben a második kitüntetettben egykori professzorát és néhai apósát: dr.Herczegh Gézát tisztelhette.
Az első díj kihirdetését megelőzően a korai verbunkos hagyományokat idéző, nyugat-magyarországi ugrós táncokból összeállított kis műsort mutatott be a solymári Cédrus Táncegyüttes a Fix-Stimm Zenekar kíséretében. A laudációt Tímár Sándor koreográfus, a híres Csillagszeműek alapítója, a Nemzet Művésze írta, és felesége: Tímár Böske olvasta fel, bár megjegyezte, hogy ha férje el tudott volna jönni, biztosan úgy találta volna, hogy fölösleges a laudáció, a műsor önmagáért beszélt.
Nem minden alkotás ilyen egyszerűen felfogható érték. A nagykaposi születésű nemzetközi jogtudós, egyetemi tanár, bíró és akadémikus Herczegh Géza Gábor életművével a nagyközönség ritkán jutott közvetlen kapcsolatba. Bár méltatója: dr. Szalayné Sándor Erzsébet nemzetközi jogász, nemzetiségekért felelős ombudsman-helyettes szavaiból az világlott ki, hogy igencsak számosan nyerhettek személyes tapasztalatot a magyarul, franciául, angolul és németül egyaránt kitűnően beszélő jogtudós óriási szakmai tudásáról, és megnyerő, nyugalmat sugárzó személyiségéről.
Pályaválasztását meghatározta a Nagykaposon vezetőbíró édesapa, majd később történész nevelőapja, végül a szegedi egyetemi években ottani tanára: Buza László. Már korán meggyőződésévé vált a nemzetközi perspektíva szükségessége, abból kellene Magyarország történetét is elemezni. (Peres örökségünk címmel történelmünk néhány eseményéről ill. személyiségéről írt, a nagyközönség számára is izgalmas könyvével a közeljövőben készülünk foglalkozni. A szerk.)
Herczeg Géza (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Egyetemi tanárként történeti példákon át csempészte be előadásaiba a 70-es, 80-as évek uralkodó ideológiájától eltérő szakmai nézeteit – finom humorral is átszőve. 1990-ben választották meg az Alkotmánybíróság tagjává, 1993-ban pedig az ENSz hágai Nemzetközi Bírósága tagjává, amely poszton csaknem tíz évig szolgált. Családja és személyes élete is összefonódott a kisebbségvédelem kérdéseivel.
Ő maga így vallott erről: „A nemzeti kisebbségek kérdései, jogai, nemzetközi védelmének problémái olyan ügyek voltak, amelyeket keserű ajándékként már a bölcsőmben megkaptam.” Ezért sem véletlen, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottságának első magyar tagjaként részt vett a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezmény kidolgozásában az 1990-es évek elején. Nagykapos magisztrátusa 2005-ben avatta díszpolgárrá, ő pedig szülőföldjéhez való hűségét azzal is kifejezte, hogy feleségével közösen 2007-ben létrehozta – édesapja emlékének is tisztelegve – a Herczeg Károly alapítványt az Ung-vidéki és bodrogközi fiatalok anyanyelvi kultúrájának fejlesztésére.
A Herczegh Géza jogtudósi munkásságát elismerő Magyar Örökség díjat özvegye: dr. Herczeghné Petneházy Melinda, és gyermekei: dr.Herczegh Anita és dr. Herczegh Károly vették át dr. Hámori József akadémikustól.
A Magyar Örökség Díj átadó ünnepsége (Fotó: Majoros Jácint)
A Felvidékről érkezett számos vendég még egy földijük kitüntetésének örvendhetett: Ulman István nemzetfaragó és az általa alapított Gömöri Kézművesek Társulása is bekerült a „Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába”.
Az egykori Gömör Vármegye legkeletibb falujában, Várhosszúréten 1951-ben született Ulman István felmenői nem voltak sem asztalosok, sem faragó pásztoremberek, hanem „úgy született bele ő ebbe a tájba, mint a mesebeli szegénylegény, avagy a csillagszemű juhász. Magával hozta névadó német őseinek precizitását, megtöltve azt igazi gömöri magyar lélekkel” – mondta méltatója, Badin Ádám rozsnyói mesemondó, rendező, bábjátékos, akinek szavait a háttérben színes vetített képek illusztrálták, és bizonyították, hogy a Magyar Örökség-díjat odaítélő bíráló bizottság ezúttal is rejtett kincset hozott a szélesebb nyilvánosság elé.
Mutató Ulman István műveiből (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Badin szavait idézve: „Pista a legnagyobb vonzalmat a fa iránt érezte, a hajszálgyökerektől egészen odáig, ahol a két legfelső ága találkozik a Nappal meg a Holddal. És akadt hozzá egy nemes alkotótárs és jóbarát, aki Pista gondolatait olvasva készíti elő a fát, érezve kezének minden mozdulatát.
Baffy Lajos faműves mesterrel egyek ők alkotásban és magyarságban. Szobraikkal, domborműveikkel, kopjafáikkal, szoborfáikkal, keresztfáikkal, kapuikkal, kútjaikkal, faragott bútoraikkal, de játszótereikkel, buszmegállóikkal és tornácaikkal is tele van szórva Gömörország, de az országon túl is sokfelé.”
Közben szervezte a falu kulturális életét, a Csemadokot, falunapokat, mozgósított mindenkit, és úgy gondolta, hogy átörökíthető a sok kihalásra ítélt mesterség. A gondolatot több helyi kézműves magáévá tette, s aztán akadt még egy nagy segítő Nagy György személyében, aki betegségből felépülve kézi munkát már nem tudott végezni, de szervezni annál inkább. Ő lett a Gömöri Kézműves Társulás motorja, amikor Ulman István kezdeményezésére felépült a Gömöri Kézművesek Háza.
Badin Ádám (Fotó: Majoros Jácint)
„Itt pedig Nagy Györgynek köszönhetően igazi alkotó élet van. Csattognak a szátyvák/szövőszékek/, kopognak a vésők, forognak a fazekaskorongok, üllőn ütődő izzó vas hangja szól, kalapálva készül a híres gömöri kolomp, megcsendül az éppen kiöntött és kihűlt harang, miközben csöndesen dolgozik a diófa alatt a kosárfonó, a csuhés, a gyékényes, benn a házban pedig verik a gömöri csipkét. A fazekas kemencében izzik a tűz, a kenyérsütő kemencében pedig sül a finom kenyér.
Ulman István barátaival együtt házat kezdett építeni, de igazi hazát faragott vésővel és gondolattal. Otthont kínál nekünk itt, Gömörországban, példát ad és figyelmeztet, hogy ne hagyjuk el, hanem vigyük tovább Istentől ajándékba kapott magyarságunkat és a benne rejlő értékeinket, miközben becsüljük a másét is!
Ulman István és Baffy Lajos a kopjafa alkotói (Fotó: Máté László/Felvidék.ma)
Hisz nem véletlenül jelmondata Tamási Árontól: A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok-sok tennivalónk”.
A Magyar Örökség-díj további kitüntetettjei: Aknay János Nyíregyházán született, Szentendrén élő és alkotó Kossuth-díjas festőművész, Ágh István költő, író, műfordító, a Nemzet Művésze, valamint két intézmény: a 450 éves Egyetemi Könyvtár és a 25 éve Héja Domonkos által alapított Óbudai Danubia Zenekar (kezdetben Óbudai Ifjúsági Zenekar).
Az ünnepségen részt vett tudósító voltaképpen szívesen ismertetné valamennyi kitüntetett méltatását részletesen, de az illő terjedelem és az olvasó türelme gátat szab a közlési vágynak, amelyet az értékeink gazdagságán érzett öröm táplál. Így csupán még egy idézetre szorítkozik dr. Klinghammer István beszédéből: „A haza nemcsak a táj, a természet, hanem a kultúra, a nyelv, a történelem is. Magyarországnak ezeréves története van az európai történelembe ágyazottan. Meggyőződésünk, hogy a nemzetek Európája az otthonunk, de a hazánkat nem pótolja semmi!”
A Gömöri Kézművesek Társulása és barátaik a Magyar Örökség Díj átadóján (Fotó: Majoros Jácint)
