Bizonyos zöldségfélék, köztük a káposzta, a brokkoli és a kelkáposzta egy speciális vegyület révén képesek csökkenteni a bélrák kialakulásának kockázatát.
A keresztesvirágú zöldségekről már régen feltételezték, hogy jótékony hatással vannak a belekre, az azonban eddig nem volt egyértelmű, hogy ezt pontosan milyen módon fejtik ki. A londoni Francis Crick Intézet kutatói azonban most megállapították, hogy a zöldségek emésztése során rákellenes vegyületek termelődnek – írja a BBC hírportálja.
A kutatók egereken és laboratóriumi körülmények között növesztett miniatűr beleken vizsgálták, hogy a zöldségek milyen hatással vannak a belek falára.
A belek felülete négy-öt nap alatt regenerálódik
A bőrhöz hasonlóan a belek felülete is regenerálódik, ami nagyjából négy-öt napot vesz igénybe. Ez a folyamatos megújulás azonban csak szabályozott körülmények között lehetséges, zavara pedig rák vagy bélgyulladás kialakulásához vezethet.
Az Immunity című folyóiratban publikált eredmények szerint a keresztesvirágú zöldségekben megtalálható vegyületek kulcsszerepet játszanak a folyamatban.
A kutatók az indol-3-karbinol nevű vegyületet tanulmányozták, amely ezeknek a zöldségeknek a rágásakor termelődik. „Fontos azonban, hogy a zöldségek ne legyenek túlfőzve” – figyelmeztet Gitta Stockinger, a kutatás egyik résztvevője.
A gyomorsav átalakítja a vegyületet, amint az folytatja útját az emésztőrendszerben. A bél alsó szakaszába érve megváltoztathatja a bélfal regenerálását végző őssejtek, valamint a gyulladást szabályozó immunsejtek viselkedését.
A tanulmány azt mutatta, hogy az indol-3-karbinol vegyületben gazdag étrend megóvta az egereket a ráktól, még azokat is, melyek genetikai adottságaik miatt a magas kockázatú csoportba tartoztak. A védelmet nyújtó étrend nélkül a bélsejtek ellenőrizetlenül osztódtak.
„Még ha az egereknél be is indult a tumor kifejlődése, a megfelelő étrendre való átállás megállította annak előrehaladását” – hangsúlyozta Stockinger.
„Időről időre rengeteg táplálkozási tanácsot kapunk, de általában nagyon zavarosak az ok-okozati összefüggések” – tette hozzá a szakember, aki maga is csökkentette étrendjében a húsok fogyasztását és növelte a zöldségek mennyiségét. „Ebben a tanulmányban azonban mi molekuláris szinten megmutattuk, miként is működik ez a rendszer” – jegyezte meg a kutató.
Már több ezer éve fogyasztja az emberiség
Mivel a fejes káposzta nem egy adott helyről származik, így az emberiség igen régóta széles körben fogyasztja. A káposzta háziasítása és nemesítése viszonylag hamar megkezdődött, nagyjából az i. e. I. évezredben. Így válhatott a laza levelekből álló növény a ma ismert sűrű, tömött fejjel rendelkező zöldséggé.
Annak ellenére, hogy a káposzta ősi formája már az időszámítás előtt megjelent a kínaiaknál, a japánokhoz csak a XVIII. század végén jutott el az általunk is ismert és kedvelt fejes káposzta.
A káposzta nemcsak a szegények eledeleként és az ókor egyik kedvelt medicinájaként ismert, hanem mint a gazdagság szimbóluma, legalábbis Amerikában, ahol az év első napján illik egy nagyobb adag káposztát enni annak érdekében, hogy a zöld leveleknek köszönhetően pénz álljon a házhoz.
Magyarországon csak a XVI. században jelent meg
Bár a középkorban már Európa-szerte elterjedt a savanyú káposzta, Magyarországon csak a XVI. században jelent meg, feltételezhetően török közvetítéssel. Az európai megjelenés esetében nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy honnan érkezett, bár egyes feltételezések szerint a római befolyás mellett a kelták savanyított káposztája is elérte a kontinenst, és hamar népszerűvé vált.
Az arisztokrácia ugyan ritkán fogyasztotta, de a paraszti sorban élők számára a XIV. századtól egészen a XIX. századig nélkülözhetetlen alapanyag volt.
A káposzta meg is kapta a méltó megbecsülést. 1984-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete a világ 20 legfontosabb zöldsége közé választotta.
(MTI/Mindmegette.hu/ Felvidék.ma)
