Ötven év mai rohanó világunkban egy lap életében nagyon nagy idő, és az alapító atyák se gondolták 1968 nyarán a Prágai Tavasz óvó szárnyai alatt, hogy a Gömöri Hírlap és szlovák testvérlapja, a Gemerské zvesti nemcsak a nem túl dicsőséges baráti segítségnyújtást, de a normalizáció éveit, sőt a rendszerváltásnak hazudott hatalomváltást, és az azt követő változásokat és a Gutenberg-galaxis hanyatlását is túléli.
Azóta számtalan lap szűnt meg, soknak a nevét is feledtük, a Gömöri Hírlap és a Gemerské zvesti viszont maradt, s bár már nem hetilap, s nem is kapható a trafikokban, a lap minden rimaszombati háztartásba eljut, de elérhető a világhálón is. Mostantól pedig az elmúlt 50 év válogatott anyagai egy vaskos antológiában is elérhetőek.
Hacsi Attila már az 1968-as kezdeteknél ott bábáskodott a lap körül, s az elkövetkezendő ötven év folyamán több alkalommal is volt a lap mindenese. Amikor pedig nem, abban nem is volt sok köszönet. A nyolcvanas években a lap többnyire a szlovák változat tükörfordításaként létezett, hűen követve a kommunista párt utasításait. A lapot eredetileg a járási hivatal adta ki, 1989 után több tulajdonosváltáson is átesett, volt magántulajdonban, míg 2000 óta a rimaszombati Városi Hivatal adja ki, de regionális jelleggel. Igaz, volt három év, amikor a felelőtlen képviselők szüneteltették a kiadását, de egy új testület ismét lehetőséget biztosított a folytatásra. Igaz, már csak kétheti jelleggel, közös kiadásban a zvestivel, de mégis…
Szóval 50 év nem kis idő, így a Gömöri Hírlap ma az egyik legidősebb magyar nyelvű lapnak számít a Kárpát-medencében. Két szerkesztő, Hacsi Attila az alapító atyák közül és Juhász Dósa János, a lap jelenlegi szerkesztője vállalkozott arra, hogy az egykori szerkesztők, Zsélyi Katalin, Farkas Ottó, Mede Zsófia és Pósa Homoly Erzsébet segítségével megidézik az eltelt 50 esztendőt, s válogatnak a félévszázadnyi időszak gazdag terméséből.
Ötven év gömöri és rimaszombati krónikája elevenedik meg a mintegy 400 oldalon, riportok, interjúk, elemző írások és tanulmányok segítségével, s nemcsak ez a szűken vett 50 év, hanem az eltelt évszázadok jeles gömöri személyiségei (Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Pósa Lajos, Blaha Lujza, ahogy az egykori Gömör bordélyvilága se hagyható ki) sem maradnak említés nélkül, de a szerkesztők külön hangsúlyt fektettek egy-egy, a régióért élő-haló személyiségre (Danis Katalin, Csomós házaspár, Vas Ferenc, Szapáry Zoltán, Tamás Ilonka néni, Pál Dezső, Ádám Lajos, Lévay Tibor, Páko Mária), innen elszármazott hírességekre (Csendes László, Eva Rysová, Viera Topinková, Czapp György, Ferdinandy György, Mács József, Dráfi Mátyás, Znám István), ahogy az évek során a lapban bemutatott fiatal tehetségek közül is számosan (Botos Béla, Kresnye András, Cziprusz Zoltán, Balázs Emese, Bőd Titanilla) szerepelnek az antológiában, amelyből nem hiányozhat a szépirodalom (Bettes István, Tibor Durdjak, Marta Hlušíková, Juhász Katalin, Danyi Zoltán) sem, de hosszasan folytathatnánk a sort…
„Reméljük, munkánk inspirációként szolgál majd a jelenlegi és a jövőbeni tollforgatók számára is, s nem kell majd újabb ötven évet várni a folytatásra…” – írják reménykedve a kötet szerkesztői, de valljuk be, nem lennénk elégedetlenek, ha ötven év múlva újabb hasonló antológia láthatna napvilágot. Ez ugyanis azt jelentené, hogy nemcsak a lap létezik, hanem a gömöri magyarság is.
Az Így írtuk mi a Gömöri Hírlapot című kötet kapható Rimaszombatban a Tompa Mihály Könyvesboltban, a Turisztikai Információs Központban, ahogy a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodájában, és természetesen a Gömöri Hírlap szerkesztőségében.
(http://hu.rimavskasobota.sk/Felvidék.ma)
