A Magyar Tudomány Ünnepe 1997 óta alkalom a megemlékezésre, 2003-tól pedig minden évben november 3-án kerül sor az ünneplésre, annak tiszteletére, hogy 1825-ben ezen a napon Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság, illetve a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Idén is sor kerül a tudomány megbecsülését jelentő ünneplésre, amely a Határtalan tudomány jelszó jegyében zajlik majd.
Az alkalomhoz kapcsolódóan Pozsonyban, a Comenius Egyetem Orvostudományi Karának aulájában ugyancsak figyelemre méltó kiállítás nyílt Aere Perennius – Ércnél maradandóbb címmel. A Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, a Balassi Intézet Pozsonyi Magyar Intézete, a Comenius Egyetem Orvostudományi Kara közös munkájának köszönhetően olyan kiállítás jött létre, amely a szakma, az orvostanhallgatók, de a laikus közönség, illetve az orvoslás története iránt érdeklődők számára is sok ismeretet és tanulságot szolgáltat, többek között azt is, hogy ez a maroknyi nemzet mennyi kiválóságot adott a világnak és ezek a kiválóságok az orvostudomány, az emberiség számára mekkora vívmányokat teremtettek.
A megnyitón Márvány Miklós, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének diplomatája, Eliška Kubiková, az egyetem dékánhelyettes asszonya, Karol Mičieta professzor, rektor, Daniela Ostatníková, az egyetem rektorhelyettes asszonya köszöntötte a kiállítás közönségét, köztük az egyetem hallgatóit, medikusokat. Majd dr. Kiss László, orvostörténész előadása következett, amelyben többek között elmondta: „A ma megnyíló kiállítás Horatiustól kölcsönözte ki címét: Aere Perennius – Ércnél maradandóbb. A kiállítás alapanyagát a dr. Szende Béla és dr. Szabó Katalin által írt és a budapesti Semmelweis Kiadónál 2013-ban megjelent könyv szolgáltatja. A szerzőpáros könyve és a ráépülő most megnyíló kiállítás azokat a magyar orvosokat mutatja be, akiknek nevét alkotásaik őrzik – ércnél maradandóbban, eponima formájában. De mi is az az eponima? A szó alapja az onyma görög szó, ami nevet jelent. Az eponima tehát személyről elnevezett tudományos fogalom. A mai kiállítás a magyarországi, az egykori „hungarus” orvosok emlékezetét szolgálja.”
A kiállítás paneljei (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A paneleken sorra mutatják be azokat a személyiségeket, akik az orvostudomány területén nagyot alkottak. Legtöbbjük a mai Magyarország területén született, élt és dolgozott, de van közöttük felvidéki és erdélyi születésű, aztán aki Bécsben vagy New Yorkban működött. Zömmel a 19. és 20. században munkálkodtak, de ketten még ma is élnek, Palkovits Miklós ideggyógyász és Halász Béla anatómus. Nagy valószínűséggel Semmelweis Ignác az egyik legismertebb orvos, akit az anyák megmentőjeként emlegetünk. A többiekről a szakmán kívül talán kevesebbet tudunk, pedig érdemes megjegyezni az 1661-ben született Rayger Károly pozsonyi származású orvos nevét is, aki a császári udvar orvosa volt, könyvet írt a gyógynövényekről, boncolásokat végzett, tanfolyamokat tartott a szülésznőknek. Bemutatják számos olyan orvos munkásságát, akik addig nem használatos, de nélkülözhetetlen műszereket, orvosi eszközöket fejlesztettek ki. Ezekkel szakterületük betegségeit diagnosztizálhatták, így Csapodi István, a máig nevét viselő táblát, amellyel a látáshibákat vizsgálják, Győrffy István a kontaktlencsék préselésének módszerét dolgozta ki, ez a módszer róla kapta nevét. Az 1888-ban született Petz Aladár a hasi és gyomorsebészetre specializálódott sebész több olyan műszert alkotott meg, amelyek az egész világon elterjedtek. Az 1903-ban született Veres János azt a tűt fejlesztette ki, amelyet a laparoszkópiás műtéteknél alkalmaznak. Több eljárás és betegség is magyar orvosról kapta a nevét, mivel diagnosztizálásuk, felismerésük és gyógyításuk módszere nekik köszönhető.
A közönség egy része (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A pozsonyi Comenius Orvostudományi Egyetem rektora Karol Mičieta professzor a kiállítás megnyitójának befejezéseként a jelenlevő szép számú medikusoknak címezve reményét fejezte ki, hogy talán egykor az ő módszereik, találmányaik, újításaik is bekerülnek az orvostudomány történetébe és persze a gyakorlatba. Ugyanis ez a szakágazat szintén kimeríthetetlen lehetőségekkel bír napjainkban is. A mai medikusok és persze már gyakorló orvosok között is lehet, hogy valakinek a felfedezése majd eponimaként szerepel az orvostudomány történetében.
