Demkó Attila, a Máglyatűz című könyv szerzője hétfőn tartotta meg könyvbemutatóval egybekötött beszélgetőestjét a Pozsonyi Magyar Intézetben, ahova a Pozsonyi Magyar Szakkollégium meghívására érkezett. A rendezvényen szóba kerültek a nagypolitikai összefüggések mellett a magyar-szlovák kapcsolatok is.
A szerző, a magyar Honvédelmi Minisztérium volt főosztályvezetője David Autere álnéven jelentette meg könyvét idén márciusban. A kötetet sokan az év geopolitikai thrillerének tartják.
Mint a szerző kifejtette: ez nem szépirodalmi olvasmány, nem is annak szánta. A műben keveredik a realitás a fikcióval, a biztos a lehetségessel. Egy látásmódot kíván bemutatni a könyvben a jelenlegi és a közelmúltbéli világpolitikai helyzetről és rólunk, magyarokról, sorsunk törékenységéről és jelentőségéről. Hogy emészthetővé váljon ez a hatalmas mennyiségű bonyolult kapcsolatrendszer és tény, olvasóbaráttá kellett tennie izgalmas, fiktív, majdhogynem ponyvaelemekkel – fogalmazott mondta Demkó Attila.
Az est folyamán szóba kerültek a könyv felvidéki vonatkozásai, amelyekről bővebben olvashatunk.
A szerző megemlítette például, hogy egyszer Somorján járt és megcsodálta az ottani középkori templomot, melyet később annak lelkészével együtt a történetbe foglalt. Fontos megjegyezni, hogy a könyvben említett helyszínek mindegyikén járt és saját tapasztalatait, élményeit szőtte a történetbe. Így tudta leírni élethűen az ukrán–orosz frontot, Moszkvát vagy éppen Pozsonyt.
Terítékre került a határon túli magyarság helyzete
Sokan gondolják, hogy a szlovákiai magyarság helyzete Szlovákiában nem is olyan rossz, hiszen például a kárpátaljai magyarok jogait az utóbbi évben drasztikusan megnyirbálták az új ukrán oktatási törvényjavaslattal. Ugyanakkor évekig kint voltak az ukrajnai magyar falvak házain a magyar zászlók, hasonlóan a horvátországi és szerbiai magyarlakta területek iskoláinak és a községi hivatalainak épületein. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken felhőtlen lenne a magyar kisebbség viszonya a többségi nemzethez, de mi alig tudjuk elképzelni, hogy iskoláinkban a szlovák mellett ott legyen a magyar zászló, vagy épp Dunaszerdahely főterén magyar lobogó díszelegjen. Ezek a nemzeti jelképek sok ember számára fontosak.
Sokan pozitív dolognak tartják, hogy Szlovákia és Magyarország az utóbbi években szorosabb baráti kapcsolatot ápol. A két ország politikailag valóban közeledett egymáshoz, főleg a V4-es formátumon belül és a gazdasági együttműködés jegyében.
Viszont ez a keserédes viszony elgondolkodtató, hiszen mennyi mindent kénytelen Magyarország elnézni Szlovákiának kisebbségpolitikai szinten, hogy a két ország jó viszonya megmaradjon – jegyezte meg az író.
Nyugat és Oroszország
Nemcsak a magyarokat érintő kérdésekről esett szó, felmerült a nyugati országok és Oroszország jelenlegi viszonya is. A könyvben fontos szerepet kap Oroszország, amelynek fiktív „cárját” tagadhatatlanul Putyinról mintázta a szerző. Oroszország, amellyel a Nyugat – főleg Amerika – újra hidegháborús viszonyban van, és amelyet Európa egyre inkább eltaszít magától, egyenesen Kína karjaiba. Ismét az író szavaival élve: ha a politikát tisztán a racionalitás vezérelné, máshogy nézne ki a világ. Hiszen a racionalitás azt diktálja, hogy érdekünk magunkhoz csatolni Oroszországot, azt az országot, melynek megvan a nyersanyagkészlete és technikája, hogy Kína népességével találkozva egy páratlan versenyerőt és politikai hatalmat alkosson. Ennek ellenére a Nyugat mindent megtett, hogy elidegenítse Oroszországot – véli Demkó Attila.
A politika sajnos kiszámíthatatlan, két-három lépésnél nem látunk előbbre, és ezt a történelem számtalanszor bizonyította már. A könyv egy a sok lehetséges, vagy inkább lehetetlen forgatókönyv közül, és megmutatja, hogy a történelmet sokszor tömegek, de még többször egyének alakítják.
