A három évvel ezelőtt megkötött párizsi klímaegyezmény végrehajtásának szabályairól és menetrendjéről született megállapodás szombaton a lengyelországi Katowicében tartott ENSZ-klímakonferencián.
Ugyanitt hozták nyilvánosságra a legfrissebb Éghajlatváltozási Teljesítési Mutató (CCPI 2019) eredményeit, miszerint világszerte romlott az országok teljesítménye, ahol Szlovákia a 26., Magyarország a 42. helyen végzett. A CCPI tizennégy év óta 14 kategóriában pontozza 56 ország és az Európai Unió éghajlatvédelmi teljesítményét. A mostani mutató szerint az összesített listát Svédország vezeti, Marokkó a második, amit a megújuló energiák terén végrehajtott fejlesztéseinek köszönhet, Litvánia pedig a harmadik legjobb. A rendkívül gyengén teljesítő országok között szerepel az Egyesült Államok és Kína.
Hiába zajlott le hát megannyi konferencia, amelyeken tervek és ígéretek sokaságában egyeztek meg az államok, az érdemi tettekig nagyon kevés helyen jutottak el.
Visszatérve a klímakonferenciára, a két hete kezdődött értekezleten az ENSZ közel 200 tagországának szakpolitikusai és diplomatái vettek részt. A konferencia eredetileg pénteken fejeződött volna be, ám egy nappal meghosszabbították a tanácskozást, és a résztvevőknek szombaton késő éjszakába nyúlóan végül sikerült megállapodniuk. A záródokumentum elfogadását a végén Törökország és Brazília késleltette. A törökök azt szorgalmazták, hogy a befizető fejlett országok helyett a fejlődők közé sorolják őket, mivel azok kompenzációt kaphatnak a globális felmelegedés következményeiért.
A dokumentum rögzíti annak a szabályrendszernek a részleteit, amely meghatározza, hogy a tagországoknak milyen menetrend szerint kell elérniük a 2015-ös párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célokat: nevezetesen, hogy 2030-ig jelentős mértékben csökkenjen a széndioxid-kibocsátás és sikerüljön megakadályozni a katasztrofális mértékű globális felmelegedést.
A tárgyalásokról Michal Kurtyka, a COP24 lengyel vezetője úgy fogalmazott, hogy „a megállapodáscsomag révén ezernyi apró előrelépést tettek, amire büszkék lehetnek”.
Kurtyka szerint a résztvevők mindent megtettek annak érdekében, hogy összhangba hozzák a különböző érdekeket.
António Guterres ENSZ-főtitkár szerint a párizsi egyezmény megvalósítási szabályrendszere határozottabb erőfeszítéseket követel a nemzetközi közösségtől. Bár a párizsi klímaegyezmény szerint az országok közös felelősséget viselnek az éghajlatváltozás elleni harcban, minden országnak a saját felelősségéhez és képességeihez mérten kell hozzájárulnia ehhez.
A három évvel ezelőtti klímaegyezmény legfőbb célkitűzése alapján 2100-ig két Celsius-fokon belül tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest.
Ez a megállapodás szerint többek között a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, illetve a kibocsátott szén-dioxid megkötésével és környezetbarát felhasználásával érhető el.
Az egyezményt eddig 184 ország ratifikálta az ENSZ 193 tagállama közül.
Nem csatlakozott viszont Oroszország, Donald Trump amerikai elnök pedig tavaly nyáron jelezte: az Egyesült Államok 2020-ban kilép a megállapodásból. A párizsi egyezmény egyik megalkotója, Laurence Tubiana a konferencia után azt nyilatkozta, hogy Oroszország korábban azzal utasította el a csatlakozást, hogy találta elég világosnak a szabályokat. Szerinte mostantól ez az érvelés már nem állja meg a helyét.
Ugyanakkor más vélemények szerint a jelenlegi megállapodás sem elég ahhoz, hogy a klímaváltozás kezelje. A Greenpeace szerint csak eljárási kérdésekben történt részleges előrelépés, ám a globális éghajlatvédelmi tevékenység felgyorsításáról nem született döntés. A Greenpeace International igazgatója, Jennifer Morgan véleménye szerint:
„A klímakatasztrófák évében, a tudósok fenyegető figyelmeztetése után sokkal többre számítottunk. A mostani klímacsúcson a kormányok cserben hagyták az embereket, nem törődtek sem a tudományos eredményekkel, sem a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel.”
A katowicei értekezlet egyik fő vitás kérdése az volt, hogy a végső megállapodás hogyan viszonyuljon a párizsi egyezmény ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) októberi jelentéséhez. Eszerint fel kell gyorsítani a klímavédelmi intézkedéseket, a szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ra a 2010-es adatokhoz képest 45 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy az iparosodást megelőző szinthez képest a globális felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot.
Az IPCC állásfoglalása szerint ehhez drámai mértékű átalakulásra van szükség a világgazdaságban, le kell mondani a fosszilis üzemanyagok használatáról. A katowicei értekezleten viszont az olajtermelő országok – konkrétan az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia és Kuvait – megakadályozták az IPCC-jelentés ajánlásainak elfogadását, amit felháborodással fogadtak a veszélyeztetett szigetországok és a környezetvédelmi csoportok.
A katowicei klímacsúcson az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilvánosságra hozta az éghajlat egészségre gyakorolt hatásairól készített jelentését.
A WHO becslése szerint a párizsi megállapodás végrehajtása évente egymillió életet menthet meg világszerte a levegőszennyezés csökkentésével.
Napjainkban tehát egyre több szó esik a klímaváltozásról, annak veszélyeiről, ám az embernek (s a fentiek alapján sajnos nem csak a laikusoknak) mégis az a benyomása, hogy érdemben nem sok mindent sikerül elérni. Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy a probléma egyáltalán nem új keletű, s hogy például Teller Ede már 1959-ben a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztette az amerikai kőolajipar vezetőit, a kormányilletékeseket, s a közgazdászokat az amerikai kőolajipar létrejöttének 100. évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumon, akkor bizony úgy látjuk, hogy az emberiség azóta sem lett okosabb…
(Az MTI nyomán)