Az elmúlt hét évtized legnehezebb évén van túl a kárpátaljai magyar közösség, amelyet Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása óta nem tapasztalt nyomás alá helyezett az ukrán államhatalom, mert az ukrajnai nemzetiségek közül egyedül a kárpátaljai magyarok szálltak határozottan szembe a kisebbségi jogok teljes eltörlésére irányuló nacionalista ukrán állami politikával.
A kárpátaljai magyarság helyzetét 2018-ban az anyanyelvű oktatást ellehetetlenítő új ukrán oktatási törvény 2017 szeptemberi – a magyar–ukrán viszonyban gyökeresen negatív fordulatot hozó – elfogadása nyomán kialakult diplomáciai és belpolitikai csatározások határozták meg. A válság kulminációs pontjai a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székháza ellen február 2-án elkövetett sikertelen Molotov-koktélos, majd az épület belsejét megsemmisítő február 28-i robbantásos támadások voltak.
A várakozásokkal ellentétben nem sikerült áttörést elérni a magyar–ukrán kapcsolatok normalizálását illetően azon a megbeszélésen, amelyet Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára folytatott a két merénylet közötti időszakban Ungváron Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettessel az ukrán oktatási törvény alkalmazásáról.
A két ország közötti vita ezután tovább mérgesedett, melybe ukrán részről bekapcsolódott a külügy- és oktatási miniszterek, parlamenti képviselők mellett a kormányfő, valamint a belügyminiszter is, átvéve a korábban csak a szélsőséges ukrán nacionalisták által használt xenofób retorikát.
A magyarok elleni provokációk, amelyekért az ukrán hatóságok minden esetben azonnal az orosz titkosszolgálatokat tették felelőssé, folytatódtak. A március 15-i nemzeti ünnepen Beregszászon provokátorok célirányosan mintegy másfél tucat magyar rendszámú autót rongáltak meg, májusban pedig a kárpátaljai magyarok ellen hangulatot keltő provokatív jelzőtáblákat helyeztek ki ismeretlenek a magyarlakta járásokban, miközben az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szeparatizmus és terrorizmus finanszírozásának gyanújával büntetőeljárást indított az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ ellen, amely a magyar kormány támogatását juttatja el pályázati úton a kárpátaljai magyar vállalkozókhoz.
Júniusban újabb kísérlet történt a magyar–ukrán viszony rendezésére, amikor az Ungvárhoz közeli Alsószlatinán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével együtt, a kárpátaljai magyarság vezetőinek részvételével tárgyalt Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel és Lilija Hrinevics oktatási tárcavezetővel az ukrán tanügyi törvény kisebbségeket hátrányosan érintő nyelvi cikkelyével kapcsolatos kérdésekről.
Miután a megbeszélést követően Szijjártó Péter kijelentette, hogy „a magyar fél a jó magyar–ukrán kapcsolatokban érdekelt, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a Kárpátalján élő magyar nemzeti közösség jogai semmilyen formában se csorbulhassanak”, felerősödött a két ország közötti polémia.
A magyar–ukrán államközi viszony mélypontra süllyedésére utalt, hogy augusztusban kitiltották Ukrajnából Grezsa Istvánt, a két ország határ menti régióinak együttműködését koordináló miniszteri biztost.
A kapcsolatokat tovább rontotta, hogy szeptemberben az ukrán állami hírügynökség rejtett kamerával készített felvételt tett közzé arról, hogy ukrán állampolgárok magyar állampolgársági esküt tesznek Magyarország beregszászi konzulátusán.
Az összes korábbi magyarellenes provokációt Moszkvára kenő ukrán hatóságok ezúttal nem tagadták, hogy ők álltak a titkosszolgálati művelet mögött, és – Ukrajnában precedenst teremtve – kiutasították az egyik beregszászi magyar konzult, amire Magyarország hasonló lépéssel válaszolt. Ennek nyomán Kijev tovább fokozta a nyomást a kárpátaljai magyarokra azzal, hogy az SZBU elkezdte kihallgatásra beidézni és határátlépéskor vegzálni a magyar közéleti szereplőket, önkormányzati képviselőket, polgármestereket. Ehhez az alapot a Mirotvorec (Béketeremtő) elnevezésű, ukrán kormányzati közreműködéssel létrehozott és működtetett szélsőséges szervezet szolgáltatta, amely több mint félezer – szerinte kettős állampolgárságú – kárpátaljai magyar tisztségviselő személyes adatait tette közzé internetes honlapján.
Az ukrán államhatalom októberben leplezetlenül megfenyegette a kárpátaljai magyarságot és Magyarországot azzal, hogy kilátásba helyezte belügyi csapatok és katonaság Beregszászra telepítését, amit Kijev a védelmi miniszter ez ügyben tett kárpátaljai villámlátogatásával és a térségben sebtében lefolytatott hadgyakorlattal nyomatékosított. Mindazonáltal jelentősen oldotta a magyar-ukrán viszonyt jellemző feszültséget Pavlo Klimkin október 13-ai ungvári látogatása, amikor a miniszter részt vett és felszólalt a KMKSZ rendkívüli választmányi ülésén, párbeszédet helyezve kilátásba a kárpátaljai magyar oktatás és a kettős állampolgárság kérdéseiről.
Röviddel ezt követően Kárpátalja több pontján óriásplakátok jelentek meg, amelyek szeparatizmussal vádolták a kárpátaljai magyar közösség három prominens vezetőjét, ám ennek ellenére Kijev mégis elfogadta az új magyar nagykövet kinevezését és megszüntette Grezsa István beutazási tilalmát, valamint húszévnyi egyeztetés után decemberben lehetővé tette a Munkácsot Budapesttel összekötő InterCity-járat beindítását. Biztató az is, hogy Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója és a megyei tanács (közgyűlés) képviselőinek döntő többsége – Kijev szándékaival szembemenve – ebben az évben is következetesen kiállt a kárpátaljai magyarság mellett.
Jó jelnek tekinthető továbbá, hogy 2018-ban elmaradtak Kárpátalján a korábbi években rendszeresen ismétlődő, magyarokat fenyegető ukrán nacionalista menetelések.
(Varga Béla, mti/Felvidék.ma)
