Ebben az évben 175 éve annak, hogy nemzeti imánk, a Himnusz –megzenésített formájában – elindult nemzetegyesítő útján. Himnuszunkat tehát 175 éve énekeljük. Tarics Péter újságíró, író, a Himnusz és a Szózat történetének kutatója az évfordulóra írt történeti és eszmei elemzés-értekezésével tiszteleg nemzeti imánk előtt, melyet folytatásokban közlünk.
***
A magyar népnek több évszázadon keresztül volt himnusza – néphimnusza –, hiszen a magyarok nagy része a „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk” kezdetű éneket, illetve az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű éneket tartották a magyarok himnusznak, de a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű, 90. genfi zsoltárt is sokan a magyarok néphimnuszaként énekelték. Később nagyon népszerű volt a történelmi Magyarországon a Liszt Ferenc által nagyzenekari formában feldolgozott Rákóczi-induló, melyet csaknem minden közösségi megmozduláson, ünnepen énekeltek, játszottak. A 19. század elejére megérett egy nemzeti himnusz megalkotásának igénye, próbáltak is néhányan himnuszt kreálni (például Kisfaludy Károly-Schreiber Károly), de ezek csak meddő próbálkozások maradtak. Kölcsey Ferencnek kellett írnia egy csodálatos költeményt, majd Erkel Ferencnek megzenésítenie, hogy valódi himnusza legyen végre a magyarságnak.
A Himnusz, a Szózat és a Rákóczi-induló – e három nagy zenei sóvárgás, intelem és riadó – a helytállásra buzdít, amely összefogja a magyar népet, az egész magyar nemzetet.
Bennük magára és egymásra talál a magyarság minden tagja, bárhol is él a világon. Ez a lelkület emeli ezeket a „nemzeti dalokat” az egész magyar nemzet tulajdonának rangjára. Mindhárom mű a „csak azért is élni akarás és élni tudás” jelképe lett. A mindenkori zsarnoki hatalommal szembeni szembefordulás és áldozatvállalás szülöttei, s annál erőteljesebben terjedtek és bukkantak fel újra és újra a változó idők során, minél inkább igyekeztek megújuló elnyomással útjukat állni.
Mi a himnusz? Milyen a magyar Himnusz?
Miként tudjuk értelmezni, definiálni a himnusz fogalmát? A himnusz lelkes, emelkedett hangulatú ünnepi költemény – ez a görög eredetű himnusz szó legáltalánosabb magyar nyelvű megfogalmazása.
A „himnusz” a „hümnosz” főnévből ered, műfaji megnevezése: „dicsőítő ének”. Igei alakja „dicsérni, magasztalni”.
Eredeti formájában az ógörög „hümnosz”, a latin „hymnus” rítusköltészeti alkotás, a szertartásirodalom része, közeli rokona az imádságnak: Istent dicsőítő, vallásos imádságot jelöl, közösségi, kultikus ünnepekhez kapcsolódik. A zenei enciklopédia tanítása szerint „A nemzeti himnusz olyan dal, ének vagy induló, mely egy nép együvétartozásának tudatát, nemzeti és államisági érzését hivatott reprezentatív formában kifejezésre juttatni.” Az enciklopédia emellett a következő megállapítást teszi közzé: „A monarchiák himnuszai többnyire az uralkodó vagy az uralkodóház iránti hűséget is erőteljesen hangsúlyozzák.”
A magyar Himnuszra – Kölcsey Ferenc versére és Erkel Ferenc muzsikájára – nagyon is illik a meghatározás első mondata, a második azonban semmiképpen: e mű nem királyhimnusz, hanem néphimnusz. … Kölcsey Himnusza – az ebben az értekezésben tárgyalt kettős felfogása: a szakrális (ima, engesztelés) és világi (jogászi) retorika egyidejű használata miatt – a legszélesebb körben megtanult, leggyakrabban hallott és énekelt, s ezért a magyar köztudatban legmélyebbre ívódott magyar költemény a változó ideológiájú korokon át megtartotta a költői hivatás Istennél közbenjáró, egyszerre hazafias és szakralizált értelmezésének lehetőségét.
A Himnusz paraklétoszi szerephagyománya miatt is különleges helyet foglal el a himnuszok birodalmában. (A paraklétosz görög szó, mely segítőt, vigasztalót, tanácsadót, pártolót, szószólót, védőt egyaránt jelenthet. A János evangéliumában említett alak, aki Jézus eltávozása után érkezik, hogy a tanítványokkal legyen, s akit Jézus maga helyett küld, az Ő nevében vezeti az Egyházat és közbenjár értünk. János evangéliumában egy helyen a Paraklétosz maga a Szentlélek.)
Kölcsey ugyanis a Himnuszban – történeti műveltségét és jogászi rátermettségét is megvillogtatva – a magyar nép, a magyar nemzet szószólója, védőügyvédje is egyben.
Ilyen retorikával (is) fogalmaz nemzeti imánkban, amikor Isten áldását kéri az egész magyar nemzetre.
Himnuszukban a nemzetek azt akarják kifejezni, amit önmagukban a legfontosabbnak tartanak. Többnyire éteri magasságba emelik legszebb álmukat, vagy éppen bánatukat. Minden himnusz a nemzeti géniusz sűrítménye. Kölcsey Himnusza e tekintetben is egy kicsit más, mégis sokat elárul rólunk, magyarokról, a magyar nemzetről, annak szenvedéseiről, történelméről, vágyairól. És csak a miénk: a megrendültség himnusza.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én (január 22. 1989 óta a Magyar Kultúra Napja), Csekén befejezett versének szellemi gyökerei mélyebbre hatolnak a 18.-19. századi nemzeti himnuszok világánál. Kölcsey a Himnuszt a legteljesebb, önkínzó magányában alkotta meg, 33 éves korában.
A magyar haza ügye: Kölcsey szívügye. A Himnusz alcíme és mondanivalója, üzenete nemcsak a legnemesebb fajtából való küldetéses költői retorika, hanem a szerző legmélyebb lelki valósága.
A magyar nép évszázadainak zivatarai Kölcsey lelkében is dúltak, ez (is) érződik a Himnusz hangulatán és szövegkörnyezetén. Kölcseynél minél fényesebben világít és lobog a magyar szellem, annál mélyebb vermeibe világít be. Amikor Herderrel vitázik, akkor is a nemzet sorsa foglalkoztatja, a magyarság életösztönét akarja fölrázni, ez a szándék azonban kevésbé jelenik meg a Himnuszban.
Hatalmas erőket mozgósít műveiben, s közben történelmi korokat újra és újra átélve is töprengő, kétkedő ember marad. Költészetében egyszerre jelenik meg a kétségbeesés és az ünnepélyes elragadtatottság. Ez jellemző a Himnuszra is. A Himnusz felépítésében, szerkesztésében – mindenekelőtt abban, ahogy az ellentétekkel bánik – a művészi erő szép példáját látjuk: a fény és az árnyék, a diadal és a bukás szembenállásának dramaturgiájára épül.
Kölcsey Himnusza tehát a megszenvedett hit és a reménység költeménye.
A legmélyén alanyi líra, amelyben maga a költő harcol a romlással, majd jut el a bizakodásig. Igent mond az életre, mert aki Isten segítségét kéri, az élni akar.
(Folytatjuk)
