A Dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola három nevelési programmal próbálja felhívni a diákok figyelmét arra, hogy az életnek nemcsak napos, hanem bizony árnyoldalai is vannak.
A bűnmegelőzési prevenciós programról Klőr Leventét, annak koordinátorát kérdeztük.
Miért gondolja azt, hogy az iskola feladata nevelni a diákokat? Ez nem a szülő dolga lenne?
Sajnos egyre gyakrabban látjuk azt, hogy a szülők keveset tudnak a gyermekeikkel foglalkozni, mivel a család jó néhány esetben csak esténként van együtt. Sokan azt gondolják, hogy az iskola egy gyermekmegőrző, ahová beteszik a gyereket és elvárják, hogy a tanintézmény majd érett felnőttet nevel belőlük. A mai felgyorsult világban különösen fontos, hogy odafigyeljünk a diákokra, ami egy tanár számára nemcsak az oktatást jelenti, hanem a nevelést is. Az iskola feladata immár nemcsak az, hogy ismertesse a tananyagot, hanem hogy nevelje is a diákokat.
Fontos, hogy tanárként a nevelésre is odafigyeljünk és próbáljuk őket a helyes útra terelni.
Milyen prevenciós programmal járul hozzá az iskola a neveléshez?
A prevenciós program első lépése, hogy a már megszokott módon különböző előadásokat és filmvetítéseket szervezünk. Többször hívtunk előadót a rendőrség részéről, de gyakorta tartanak pszichológusok is előadást, ahol interaktív beszélgetésre ösztönözik a diákokat. Egy idő után azonban rájöttem, hogy ez nem elég, meg kell nekik mutatni az élet árnyoldalait is.
Ez konkrétan hogy történik?
Az iskolatanács beleegyezésével úgy döntöttem, hogy felveszem a kapcsolatot egy büntetés-végrehajtási intézettel. Sajnos nem volt egyszerű dolgunk, mivel Szlovákiában egyetlen ilyen intézet sem vállalata a feladatot. A kitartó keresésnek köszönhetően sikerült felvennünk a kapcsolatot Magyarországon a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetével, ahol örömmel fogadták a felvidéki kezdeményezést.
Miről szól és mióta tart ez a kapcsolat?
A program célja, hogy a diákjaink találkozzanak az elítéltekkel, kérdéseket tegyenek fel és lássák azokat a körülményeket, amelyek között a mindennapjaikat töltik. Az intézet parancsnoka minden alkalommal tart egy bemutatót és elmondja, hogy melyek a leggyakrabban elkövetett bűncselekmények. Immár kilencedik alkalommal szerveztünk látogatást a fiatalkorú elítéltek intézetébe, ahová egy autóbusznyi diákkal látogatunk el.
Tapasztalatai szerint a diáklátogatások hogyan hatnak a büntetésüket töltőkre?
A visszajelzések szerint a pozitívan fogadják a látogatást, mivel egyedüli külföldi iskola vagyunk, ahonnan látogatják őket. Karácsony előtt egy műsorral szoktunk nekik kedveskedni, majd közösen éneklünk karácsonyi dalokat. Közös programokat, futballmérkőzéseket, asztalitenisz-versenyt is szervezünk. Az évek során nagyon jó kapcsolat alakult ki az intézet és az iskola között, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani az intézet vezetőségének, hiszen az évről évre nyújtott lehetőség nagyban hozzájárul fiataljaink neveléséhez.
Mit gondol, hogy járul hozzá a börtönlátogatás a diákok pozitív fejlődéséhez?
Noha a diákok eleinte kirándulásnak fogják fel a látogatásokat, ezek nem kirándulások, az a céljuk, hogy elgondolkoztassák és elrettentsék a fiatalokat. Meg kell tanulniuk, hogy mindig jól döntsenek az adott pillanatban, hiszen a rossz döntésnek következményei vannak. A fiatalok beszámolóiból kitűnt, hogy elrettentő példa volt számukra mindaz, amit láttak és hallottak.
Említette, hogy az iskola nevelési programjának több része is van, melyek azok?
A program másik része a budapesti rehabilitációs intézmények látogatása. Itt a diákoknak lehetőségük van egy kerekasztal-beszélgetésre a gyógyulni vágyó, hasonló korú fiatalokkal. A beszámolók mindig mélyebben hatnak, hiszen egyenesen a kezelésre szorulóktól és nem a tankönyvekből tudhatják meg, mennyire nehéz folyamat leszokni a drogokról, és mekkora erőfeszítést igényel tisztának maradni.
A program harmadik része pedig a felvidéki szociális intézmények látogatása, ennek keretén belül a fogyatékkal élők intézetébe és árvaházakba szoktunk ellátogatni. Ilyenkor tudatosítják, hogy vannak emberek, akiknek nem adatott meg minden és az élet nem játék.
Minek alapján döntik el, hogy melyik diák melyik programon vehet részt? Vannak olyan diákok, akiknek számára ez kötelező lenne?
Az osztályfőnök szokta kijelölni a diákokat a programokra. Egyrészt azokról a tanulókról van szó, akiknek a viselkedésén látszik, hogy gondok vannak, de akadt olyan jelentkező is, aki minden évben részt vett valamennyi programban.
Van más iskolával is összeköttetésük, ahol ilyen programok vannak? Hogy lehetne felhívni a többi iskola figyelmét arra, hogy ők is bekapcsolódjanak ezekbe?
Tudomásom szerint Dunaszerdahelyen nem működnek ilyen széleskörű formában a prevenciós programok. A mai világban fontos, hogy minél több ilyen alkalom legyen, főként középiskolások részére. Ugyan alapiskolás korban már el lehet kezdeni a nevelés ezen fajtáját, de hangsúlyozom, inkább a középiskolások részére fontos bevezetni az ilyen jellegű programokat.
Ép testben ép lélek, tartja mondás. Hogy hivatott ez a programsorozat a diákok lelki fejlődését szolgálni? Mire tanítja meg őket ez a program?
Az iskolánkban működő szociális és prevenciós programok lehetőséget nyújtanak arra, hogy megmutassuk a diákoknak, milyen példát kell követniük és milyen az, amikor valaki rossz útra tér, netán rossz útra térítik és bűnhődnie kell a cselekedetei miatt. Felkészítjük őket arra, hogy gondolkodjanak felelősségteljesen, hiszen az életben vannak lejtők, megpróbáltatások és a tetteik következményeit viselniük kell.
