A közelmúltban egy magyarországi utazási irodával a Szentföldön jártam. Ez a vidék rendkívül sok izgalmas látnivalót kínál, ennyi emlékezetes helyszín ritkán van egy helyen. Persze nem biztos, hogy a hagyomány pontosan követi a Bibliából ismert események helyszínét.
Vegyük csak például Jézus megkeresztelésének a helyét, ilyenből több is akad: Izraelben a Jordán jobb partjára helyezik, Jordániában a bal partra. Bár ez nem is fontos – a lényeg a helyszín szellemisége, s az akaratlanul is megragadja az embert.
Mint ahogy az sem úgy van pontosan, amit az izraeli és palesztin kapcsolatokról állítanak. A látogató, bár turistacsoporttal érkezik, nagyfokú toleranciát tapasztalhat. Sok az ellentmondás, igen, sok az indulat, de azért mindenütt a héber felirat mellett (az utcanevekkel kezdve) ott van az arab (és persze az angol) is. A kapcsolat természetesen bonyolultabb ennél, mindamellett kölcsönös tisztelet is érzékelhető.
Hogy mindez nem légből kapott kacsa vagy tévinformáció, netán turistacsalogató, bizonyítja a következő élmény. A program részeként hajókirándulásra is sor került a Genezáreti-tavon. Azon, amelyen Jézus a vízen járt. Bár itt mintha más csodák is történnének, holott nem csodáról van szó, az csak a távolból tűnhet annak. És egy gyanútlan turistának tűnhet úgy, akit más szabályozásra szoktatnának otthon.
Még csak közelítettünk a bárkához, amely sétahajózásra vitt, amikor egy távolodó hajón a Marseillaise-t hallottuk. Vajon részeg francia turisták? – de ez csak futó ötlet volt, nem is figyelt erre senki. Ám alig indult el velünk is a hajó, a legénység egyik tagja a hajó orrához sietett, s az izraeli zászló mellé kitűzte a magyart. Kedves figyelmesség, gondoltuk akkor, ez szép tőlük, kedves.
De ez nem volt minden. Amint kitűzték a zászlót, meglepetésünkre fölhangzott a magyar himnusz, gyönyörűséges nemzeti imánk. Meghatódva álltunk föl, s énekeltük el méltóságteljes himnuszunkat nem rövidített verzióban (tehát az elő- és utójátékkal együtt). Ez nem akármi, ugye?
Hadd jegyezzem meg: a turistacsoport nem volt hivatalos küldöttség, miniszter, sőt államtitkár sem volt köztünk. Ez „csak” egyszerű, emberi tiszteletadás volt. Kinéztem a nyílt vízre, vajon nem érkezik-e erre valami cunami, majd a partra is, nem dől-e össze legalább egy ház – de semmi ilyen nem történt.
Izrael túlélte az esetet, nem dőlt romba. Sőt talán éppen ettől virul. Ha nem tisztelsz másokat, hogyan tisztelheted önmagad? Mintha Máté evangélistát hallanám: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22,39). Vagy ezt csak a Genezáreti-tavon hallani?
Izraelben, bármit állítanak róla, szabadon ki lehet tűzni idegen állam lobogóját. Izraelben szabadon lehet egy idegen állam himnuszát énekelni.
Izraelben demokrácia van.
