Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok lakta területéről mintegy 300 személy meghívott jelenlétével megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárként.
Nyár lévén a Csemadok járási titkárságai a központ szorgalmazására folytatták az előző évben, 1955-ben több járásban megrendezett dal- és táncünnepélyek, Csemadok-napok, békeünnepélyek megszervezését. Ez a látványos szabadtéri új munkaforma, melynek műsorát a hazai amatőr művészeti csoportok: hagyományőrző folklór- és tánccsoportok, ének- és zenekarok biztosították, nagy tömegeket vonzott, ezért az akkori kultúrpolitika szorgalmazott fórumává vált. A Csemadokon belül központilag ezért is javasolták a minden járásban való megrendezést.
A művészeti csoportok tél és tavasz folyamán tudatosan készültek a járási rendezvényen való fellépésre, mert az évente január, február hónapokban megtartott évzáró gyűléseken már meghirdették a lehetőséget.
A Csemadok alakulásával megegyező időben elindított népművészeti tevékenység területén eredményes tevékenységet kifejtő amatőr tánc-, ének-, zenei, hagyományőrző, csoportok ekkorra már szép számban rendelkezésre álltak, így a rendezőknek volt miből válogatniuk, műsort szerkeszteniük. Mivel a mozgalom állandóan terebélyesedett, a későbbi években csak a színvonalasabb csoportok kerültek a járási és a további népművészeti seregszemlékre.
Ezerkilencszázötvenhat nyarán a Csemadok járási titkárságainak nagyobb része már megszervezte a járási méretű népművészeti seregszemléjét. A jól működő csoportokat több járás is meghívta. Például a nyugat-szlovákiai fesztiválokon, a Nagymegyeren rendezett csallóközi aratóünnepélyen, Somorján a Pomléban rendezett seregszemlén, a Kolozsnémán rendezett Csemadok-ünnepélyen, a dunaszerdahelyi, galántai és szenci járási rendezvényeken vendégként mindenütt jelen volt a Csemadok Pozsonypüspöki Helyi Szervezetének a Koller Ferenc és Sztriezsenyec Rudolf vezette erős tánckarból, népi zenekarból és szólóénekesekből álló Felső-csallóközi Népi Együttese.
Ők voltak akkor a legjobbak. A feloszlatott Népes ruha- és kelléktárából jutott nekik is. 1955-ben eljutottak egészen Prágáig. A Csemadok KB a jó munkájuk jutalmaként 1956 decemberének végén egy több napon át tartó fellépéssorozatot szervezett részükre, bejárták Szlovákia középső részét. Majd december 30-án, a turné befejezéseként részt vettek Losoncon az országos seregszemlén. Gyurcsó István volt a turné Csemadok KB által megbízott vezetője. A népművészeti osztály leépítése után ő maradt a központban népművészeti referensként.
Versenyfellépésre várakozva. Fülekpüspöki Palóc Táncegyüttes., Molnár Tibor vezetővel középen. Vágsellye, 1981. Fotó: Takács András
Mivel az országos seregszemlén is nagyon jól szerepelt a Felső-csallóközi Népi Együttes, újabb „jutalomként” 1957 elején a Csemadok KB által kiemelt együttesként annak politikus szónokával az élen, s énekkarral kiegészülve több alkalommal műsort adtak Nyugat-Magyarországon. S. Horváth Rezső, a Felső-csallóközi Népi Együttes vezetője az Ötven év távlatából a Csemadok Pozsonypüspöki Helyi Szervezete által megjelentetett füzetben így emlékezik rá: „Először kerültünk a határon túlra. Kétszer szerepeltünk Magyarországon. Első alkalommal Magyaróváron és Győrben, másodszor Ajkán és Balatonkenesén. Mindkét alkalommal a nagymegyeri Csemadok énekkarral adtunk műsort.
A szép élményt csak az a tény homályosította el, hogy amolyan kedvcsinálónak vittek minket az 1956-os forradalom után.”
A többi járások is igyekeztek: a Füleki járás a Medvesalján, Egyházasbáston a futballpályán rendezte meg az ünnepélyét, ott a központot Pathó Károly vezető titkár képviselte. Jó szónok volt, a tömeg is nagy volt, és ő szokatlanul bátran beszélt. A Rozsnyói járás Pelsőcön, a Legényegylet udvarán tartotta meg az ünnepélyt, a későbbi években a rendezvény a Gombaszögre telepedett Országos Dal- és Táncünnepély közelsége miatt átvonult Krasznahorkára, a vár alá. Mindkét helyen segítettem Szőllős Sándoréknak, a Csemadok járási titkárságának a szabadtéri pódium építésében is. Akkoriban ez természetes volt. A Királyhelmeci járás a keleti csoportok részére ugyancsak megtalálta állandó helyének a kisgéresi pincéket védő akácos ligetet, máig ott rendezi meg az ünnepélyét. 1964-ben sikerült videofilmre rögzítenem a rendezvényt. A Csemadok közönségnevelő munkájában egyszerre közkedveltté vált ez a rendezvényforma.
A Csemadok terve az volt, ha marad pénz a költségvetési támogatásból, az év második felében a legjobb csoportok bevonásával ősszel kerületi seregszemléket, majd az év végén országos méretűt is szerveznek.
S így is lett: keleten bodrogszerdahelyi szüreti ünnepségként szabadtéren, Kassán a Csemadok székházában, a valamikori Olimpia kávézó és vendéglő, a Sajó völgyének Tornalján a Zoltán-kert, Füleken a városi park, Léván a Denk szálló nagy kulturális terme, Pozsony környékének Somorján a Korona szálloda terme adott otthont a kerületi, illetve több járást felölelő rendezvénynek. Az előadásokat a Szlovák Központi Népművészeti Ház magyar előadóiból alakított szakmai zsűri követte figyelemmel, amely segített a legjobb csoportok: táncegyüttesek, énekkarok és éneklő, hagyományőrző csoportok, zenekarok, szólóénekesek, szavalók, népi elbeszélők kiválasztásában, melyek részvételével 1956. december 30–án Losoncon, a Vigadó színháztermében megvalósult az I. Országos Dal-és Táncünnepély.
(Folytatjuk)
