A Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnökétől, a 87. életévében elhunyt kiváló néprajzkutatótól, Halász Pétertől 2026. április 20-án a budapest-kelenföldi Szent Gellért-templomban vettek végső búcsút családtagjai, barátai és egykori kollégái. Az egyházi gyászszertartást ft. Kondor Péter, az evangélikusok Déli Egyházkerületének püspöke végezte ft. Szigeti Antal római katolikus kanonok részvételével.
A püspök úr gyászbeszéde után Harangozó Imre néprajzkutató (az elhunyt keresztkomája) búcsúzott a társadalmi és kulturális szervezetek, valamint Halász Péter barátai és tisztelői nevében.
Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke Péternek a honismereti munkában és a szervezetben végzett hatalmas munkáját és eredményeit méltatta.
„Úgy gondolom, hogy a Jóisten őt – nomen est omen – emberhalásszá tette. A honismeret apostolává. Aki megélte a honismereti munkát és ezáltal hitelesen is hirdette. Aki csak hallotta őt, azt magával ragadta a mondanivalója, mert tudás és szeretet sugárzott az előadásaiból és ugyanígy az írásaiból is.
És most eljött a búcsú ideje! Péter annyi mindent adott nekünk, hogy ő mégis velünk marad. Csak testi valójától búcsúzunk, lelke, szellemisége az emlékeken és művein keresztül itt marad és gazdagít, illetve inspirál minket. Példa marad számunkra a munkában való igényessége, odaadása és a hazaszeretete.”
A következő gyászbeszédet Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára mondta, aki Halász Pétertől mint a magyar kultúra, a néprajztudomány és a moldvai csángó kultúra, a közművelődés elkötelezett szolgálattevőjétől búcsúzott.
Méltatását a következőképpen zárta:
„Kivételesen gazdag életműve, nemzetépítő munkája nem pusztán terjedelme miatt maradandó és pótolhatatlan, hanem azért, mert hiteles, mértékadó és a közjót szolgálja. Szakmai hitvallása máig hatással van a közművelődési terület megújulására, szemléletére.”
Fotó: Romhányi András
Romhányi András, egykori kollégája, harcostársa, a Halász Péter által létrehozott Civil Akadémia vezetője e szavakkal méltatta munkáját, együttműködésüket:
„Egy csapatnyi magyar ember közel két évtizeden át minden esztendőben, az egyik júniusi reggelen szerte a Kárpát-medencében felkerekedett, és addig utazott, míg Budakalászra nem ért. Ők voltak a Kalászosok, akik azért gyűltek össze, hogy erőt merítsenek egymásból, és abból a szeretetből, ami itt feléjük áradt. A Budakalászi Találkozók egyik motorja Halász Péter volt. Péter korábban már rendezett egy hasonló tanácskozást. Ennek szárba szökkent folytatása lett a Budakalászi Találkozók sora.
Péter a rá jellemző magabiztossággal, nyugalommal és ösztönző baráti magatartásával volt az események egyik kulcsfigurája. Mindenkit ismert, mindenkihez volt jó szava, mindenkire volt ideje. Szervezett, házigazda volt, előadást tartott, mikor mire volt szükség. Boldog volt, amikor kezébe vehette és a közel 100 résztvevőnek felmutathatta – a Kárpát-medence minden tájáról összehordott lisztből készült – a történelmi Magyarország körvonalait idéző kenyeret. Ő volt ennek a csapatnak a kovásza.
A Budakalászi Találkozók közössége megőrzi emlékét szíve legbelső kamrájában!
Egy másik – létszámra kisebb léptékű – találkozósorozat sem volt elképzelhető Péter nélkül. Ez a Civil Akadémiák sora. Mintegy 10-15 magyar, kulturális vezetői munkát végző ember minden évben összejön valahol Európában, olyan forró pontokon, ahol magyarok küzdenek kultúrájuk fenntartásáért. A résztvevők egymástól tanulnak. A tanulságos esti beszélgetések elképzelhetetlenek lettek volna nélküle. Tájékozottsága, humora, emberszeretete színessé tette az estéket. Az Ő érdeme is volt, hogy a civil akadémiások az évek során szinte családdá váltak.
Ez a család is gyászolja Őt.”(köztük felvidékiek is).
A gyászbeszédek után az elhunyt legkisebb fia, Örs szavalta el (édesapja végakarata szerint) Garai Gábor Milarépa halála című versét, végezetül pedig a Moldvából érkezett és Nyisztor Tinka által vezetett asszonykórus csángó-magyar halottas énekkel fejezte ki Halász Péter iránti háláját és a halála miatt érzett bánatát.
Ezt követően szűk családi körben helyezték végső nyugalomra (édesanyja mellé) Halász Péter földi hamvait a templom urnatemetőjében.
Emlékét megőrzi az utókor. Nyugodjon békében.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
