Az ünnep beköszöntött, a kánikula még nem, ezt kihasználva már az első napon hullámzott a tömeg a Budavári Palotában a Mesterségek Ünnepén, amelyet harmincharmadik alkalommal rendeztek meg.
Az évtizedek alatt – mert 1997-ben költözött a népművészetek minden ágát képviselő kiállítás a Vár polgárvárosi utcáiból a Palota körüli térségbe – kialakult egyfajta szokásrend.
Az évről évre visszatérő kiállítókat mindig megtaláljuk ugyanazon a helyen: például a csipkeverő asszonyokat a Palota árkádsorán, a férfiasabb szakmák képviselőiből (ha szabad ilyen kevéssé „píszí” megkülönböztetést tenni) fafaragókból, késesekből, kovácsokból, bőrösökből biztosan látunk néhányat munka közben is a keleti felvezető sétány mentén. Míg a Savoyai teraszon, Savoyai Jenő szobra körül kapnak helyet a kiemelt téma, valamint a díszvendég sátrai.
Csipkeverők a szokott helyükön (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Idén Japán a díszvendég, és a lábbeli – papucstól a csizmáig – a kiemelt téma. A szegedi papucsnak egy külön sátrat szenteltek, nemcsak a legszebb változatait mutatva be, hanem a történetét is. Másutt a népi iparművészek kedvelt anyagából: nemezből is láthattunk papucsot, de megismerhettük a csizmakészítést, és megcsodálhattuk a világbajnok miskolci cipészmester, Kovács Attila modelljeit is.
Lábbeliket a díszvendég is hozott, de a japán sátrakhoz sok más dísztárgy is vonzotta a nézőket, akik egymástól alig fértek oda, hogy ellessék az éppen alkotó művészeket, amint nagy figyelemmel, de ugyanakkor csodálatos könnyedséggel kezelik az ecsetet.
A díszvendég Japán sátrai (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Számos külföldi kiállítás már messziről vonzotta a szemet: spanyol, török, kínai és közép-ázsiai sátor pultjain sorakoztak a bőr, kerámia, fém tárgyak, selymek és gyönyörű szőnyegek.
A külföldi kiállítók között nem volt nehéz felfedezni a korondi kerámiákat, széki szőtteseket, de az Oroszlános Udvarban sorakozó sátraik Romániai Magyar Népművészeti Szövetség feliratot viseltek. Hasonló (akár szlovákiai jelzéssel) együttes felvidéki jelenléttel tavaly sem találkoztunk. Ennek okát a budapesti tudósító nem tudja kinyomozni, arra viszont rájött az elmúlt évben, hogy a felvezető sétányon a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete felvidéki mestereket is rejt. Köztük az egyik leglátványosabb és legveszélyesebb bemutatót tartó Slíz Róbert felvidéki harangöntő és édesapja idén is eljöttek, és már túl voltak az első öntésen.
Slíz Róberték műhelye (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Egyébként jó volt látni a Palota udvarait, kertjeit és sétányait járva, hogy a kiállító magyar népi mesterek között milyen sok a nemzedékek együttes munkája: anya és lánya, apa és fia, vagy a felirat, amivel lépten-nyomon találkozhatunk: Mesterek és Műhelyek. Egyik-másik már komoly intézmény, mint a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium, amelynek műhelyét – nomen est omen – az Újvilágkertben munka közben sikerült lefényképezni.
És hogy mennyire megfér a népi hagyomány a mai élettel, annak legérdekesebb példáját egy kékfestő ruhákat bemutató és árusító sátornál láttam, ahol a kékfestő mintával szűk szárú, farmerszabású nadrágot és a kislányok által nagyon kedvelt tüllszoknyás ruhát is kiállítottak.
Magyar jurta (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A két színpadon: az Oroszlános Udvarban és a Savoyai teraszon óránként váltják egymást a zenekarok, énekesek, táncosok, sőt: divatbemutatót is tartott a Romani Design, vagyis a cigány művészek alkotásaiból, amelyet ugyanúgy a Cziffra György központ támogatott, mint Sárközy Lajos és zenekarát.
A hagyományos (és sajnos egyre ritkább) kávéházi zenét játszó együttes ezúttal népszerű klasszikusok műveiből állította össze koncertjét. Brahms, Liszt, Bartók, Kodály muzsikájától egyáltalán nem volt idegen a hegedű-nagybőgő-cimbalom előadás, amely óriási sikert aratott a Savoyai teraszon. A Palota hatalmas épülete jól választja el akusztikailag a két színpadot, nem zavarják egymást, pedig az Oroszlános Udvarban sem halkan ünnepelte 30 éves fennállását a Magyar Tekerőzenekar és telt házat biztosító közönsége.
Sárközy Lajosék muzsikálnak (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Természetesen lacipecsenyés, kürtőskalácsos sátrakban sincs hiány, illatuk már messziről csalogatja a látogatókat, és úgy tűnik, ezekben a napokban sem mennek tönkre a konkurenciától, amit a Magyar Ízek Utcája jelent.
Elvégre az emberek a Mesterségek Ünnepén is éhesek és szomjasak, a gasztronómiai kavalkád pedig „messze” lent a Vár aljában, a Duna-parton zajlik.
