A tanév közeledtével sokasodnak a szülők teendői: még egyszer le kell ellenőrizni, megvan-e minden az iskola tanszerlistájáról, rádöbbenni, hogy az utolsó hónapban is nőtt a gyerek lába, izgulni, hogy még kapható legyen a gyermek kedvenc karakterével díszített iskolatáska és tisztázni, melyik napon is van az évnyitó.
Sok családban azonban egészen más hangulatban telik az iskolavárás: a szülők idegesen számolják a pénztárcában lapuló utolsó bankjegyeket, hogy jusson a még hiányzó körzőre, de a következő fizetésig ennivalóra is maradjon, kényszerű mosollyal válaszolnak nemmel arra a kérdésre, hogy lesz-e idén új iskolatáska, és az is csak álom marad, hogy idén valamilyen különórára, szakkörre beiratkozhasson a nebuló.
Ilyen körülmények között kell évről évre családok sokaságának nekivágnia az iskolának. Természetesen sokszor az ilyen helyzetek tapintható lelki problémát okoznak a gyerekeknek: társaik gúnyolják őket és az el nem érhető alapvető iskolaszerek miatt is szoronganak. Ez pedig kihat a tanulásban nyújtott teljesítményre is.
Krisztust követő keresztényként sajátos küldetésünk van a világban: nyitott szemmel kell járnunk és fogékonynak kell lennünk a nélkülözők szükségleteire. Számtalan olyan példát kaptunk a Szentíráson keresztül, ahol Jézus a szükségben levőket ajánlja figyelmünkbe és felhív arra, hogy aktívan tegyünk értük. Az egyház is bátorít az adományozás lelket formáló és nemesítő gyakorlására.
A prágai Magyar Katolikus Plébánia tagjai önzetlen segítségükről tettek tanúbizonyságot akkor, amikor az új tanév kezdete előtt csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, melyben nélkülöző családoknak igyekeztek hathatós segítséget biztosítani. Két héten keresztül gyűltek az adományok, melyekből sikerült négy kisgyermek, ezáltal négy család tanévkezdését támogatni. Adományozásra került minden szükséges füzetcsomag, írószerek, táskák, tolltartók, rajzeszközök. A felajánlásoknak köszönhetően egy kisiskolás íróasztalt, széket és asztali lápát is kapott.
A beérkezett adományokból vásárolt iskolai eszközöket a plébánia egy tagja személyesen juttatta el a családoknak. Megrendítő és felemelő találkozások voltak ezek. A nélkülözés számunkra sokszor elképzelhetetlen fokával találkoztunk, ahol a jövőbe bizalommal tekintő, a gyermekek tanulását szem előtt tartó családokat találtunk. Az adományozás értelmét rögtön megtapasztaltuk: csillogó szemű gyermekek és láthatóan megkönnyebbült szülői tekintetek jelentették a jutalmunkat.
Köszönjük mindazoknak, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez és megszívlelték Szent Pál szavait: „Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti!”