Minden tanévnyitó valami újat rejt magában, legyen szó felújított tantermekről, korszerűsített számítógépparkról.
Így volt ez Dunamocson is az új tanév ünnepélyes megnyitóján, ahol Szórád Katalin pedagógus köszöntötte a megjelenteket, köztük a község polgármesterét, Tóth Esztert, a visegrádi székhelyű történelmi Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorátusát, lovag Csámpai Ottó etnoszociológust, egyetemi docenst, Kónya Márió katolikus plébánost és Dobai Sándor református lelkészt, Húsvét Andreát, a szülői munkaközösség elnökét, valamint a tanulókat és a szülőket.
Elsőként a község polgármestere köszöntötte a megjelenteket: „Dunamocson az 1800-as években katolikus és református iskola is működött. A falu Trianon után is megtartotta iskoláit. A II. világháborút követő jogfosztottság éveiben, amikor a községben nem nyitottak magyar iskolát, csak szlovák osztályt, a dunamocsiak összefogtak, és kiharcolták a magyar oktatási intézményt.
Ma azon dolgozunk, hogy iskolánk a kis létszám ellenére fennmaradjon, mert ha egy településen megszűnik az iskola, majd törvényszerűen az óvoda, az a falu elöregszik, majd elnéptelenedik.
Az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy ez nálunk ne következzen be. Igyekszünk megpályázni minden lehetőséget az iskola fejlesztésére.”
Banai Tóth Enikő, az iskola igazgatója ünnepi megnyitója elején külön köszöntötte az iskola legkisebb diákjait.
„Ez az ünnepség kiemelten is a tiétek! Biztos vagyok benne, hogy tanító nénitek segítségével könnyedén tanuljátok meg a betűket, játékosan fedezitek fel a számokat és megannyi örömteli percet éltek át az dunamocsi alapiskolában! A nevelőtestület által összeállított éves program tele lesz értékteremtő, környezetvédelmi, egészségmegőrző, kulturális és sportrendezvényekkel. Idén is lesznek projektnapok, színházlátogatás, sítanfolyam, úszótanfolyam, tanulmányi versenyek, s a már szokásos, az önkormányzattal közös ünnepeink.
Banai Tóth Enikő igazgatónő ünnepi beszéde (Fotó: Miriák Ferenc)
Mit hoz a jövő? Egy felvidéki magyar kisiskolában ez a kérdés folyamatosan foglalkoztat fenntartót, iskolavezetőt, pedagógust, szülőt. A szabad iskolaválasztás korában ez számukra jelzésértékű: azt sugallja, hogy pedagógusaik az iskolában minőségi munkát végeznek, amit a szülők is értékelnek. Mindez motiváló erővel hat, így erejük szerint igyekeznek a továbbiakban is a kor elvárásainak megfelelni. Sok múlik a szülőkön, hogy hova íratják be gyermekeiket. A tét az ifjú nemzedék megtartásának biztosítása. Attól vagyunk egyediek, hogy különbözünk. Mindezek ismeretében elmondhatjuk, izgalmas, reményteljes tanév elébe nézünk!” – zárta ünnepi beszédét az igazgatónő.
Csámpai Ottó egyetemi docens (Fotó: Miriák Ferenc)
Csámpai Ottó ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy szülőfalujában, a zoboraljai Nyitracsehiben az elmúlt tanévben az egész alsó tagozaton 3 magyar gyermek tanult. Az egész térségben – öt faluban – a mai tanévnyitón csak 15 elsős lesz.
A falu több évszázados történetében most alakult ki a helyzet, hogy egyáltalán nem lesz magyar iskola. Azzal, hogy kiürülnek az iskolák, a magyar nyelvű istentiszteletekről fokozatosan eltűnnek az emberek. A fiatalok már nem értik magyarul az Isten szavát, nem mennek templomba. A szülőknek, nagyszülőknek szomorúan kell tapasztalniuk, hogy gyerekeik, unokáik nemcsak a nyelvüket, a történelmüket, a hagyományukat, de a hitüket is elvesztik.
Néhány év, évtized múlva egy teljesen új, gyökértelen generáció lép színre és irányítja majd mindennapjainkat. Minden tanévnyitón elhangzik az anyanyelven való tanítás fontossága. Az anyanyelvnek valóban az anyák nyelvének kell lennie!
Az anya számunkra a hazát is jelenti, ahol élünk. Illyés Gyula írja, hogy „aki hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a szűkebb pátriára lyukad ki, egy udvarra, onnan a konyhán át a szobára, amelyben az anyja nyelvét megtanulta.”
„Kedves édesanyák, ne engedjétek, hogy ezt a kis hazát, ahol éltek, ahol a gyerekeiteket megtanítottátok az első szavakra, ahol kimondták azt a szót, hogy mama, a gyerekek csak úgy elhagyják, csak azért, mert valaki azt mondta, hogy ott jobb az iskola, jobb a tanító! A város, a szomszéd falu, még akkor is, ha tejjel, mézzel csábítja a gyereket, mindig mostoha marad! Legyen ez intő jel a számotokra!” – hangsúlyozta.
Az iskola tanulói és az őket kísérő szülők, nagymamák (Fotó: Miriák Ferenc)
Ezt követően az egyházak képviselői áldásukat adták az új tanévre, abban a reményben, hogy az iskolában folytatódik a tanulók emberségre, hitre és magyarságra való nevelése.
Az alapiskola tanulóinak kultúrműsora után a meghívott vendégek, tanulók, szülők megtekintették az iskolában megvalósult beruházásokat.
