Egy amerikai sci-fi író arra figyelmeztet minket, hogy csínján kell bánni az időutazással, márpedig a múzeumokat olyan céllal hozták létre, hogy a jelen emberének lehetőséget adjon arra, hogy minden különösebb megrázkódtatás nélkül átélje ezt az érzést. Ezért nem róhatjuk fel gróf Széchényi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum alapítójának, hogy nem olvasta Douglas Adams műveit.
Annak megvilágítására, hogy minek köszönhették a Selye János Gimnázium tanulói ezt a kivételes időutazást, vissza kell térnünk az áprilisi estöri-verseny döntőjéhez, amely Kismartonban zajlott, és amelynek aktív részesei és átélői voltak Kovács Kata Luca, Zalka Virág és Szoboszlai Bálint. Különdíjuk volt ez a novemberi látogatás a múzeumban, ahova sűrű programjaink miatt nagyon nehezen jutottunk el, de végül összejött, és ezért köszönettel tartozunk Kiss Erika főmuzeológusnak is, aki tárt karokkal várt minket a bejáratnál. Diákjaink a huszadik század kiállítását tekintették meg – soron kívül.
Mivel a verseny témája is erről a századról, Esterházy Pál herceg munkásságáról szólt, élmény volt látni azokat a tárgyakat, amelyekkel ilyen-olyan formában találkoztak a felkészülés és a verseny során.
Külön öröm volt látni az eredeti svájci útleveleket is, amilyenekhez hasonlót Virágék is „gyártottak”, hogy mentsék a budapesti zsidóságot.
Külön köszönjük Gál Vilmosnak, a Nemzeti Múzeum tárigazgató-helyettesének, hogy végigvezetett minket a zűrös huszadik század termein, megtekintettük az első világháború, a vörösterror, majd a Horthy-korszak emlékeit, s a második világháborús relikviák között megtaláltuk az említett svájci útlevelet is. A diktatúrák termeiben már tanári és tárigazgató-helyettesi élményeket is tudtunk felhozni, ezekkel színesítve a tárlatvezetést, a rendszerváltás emlékei – plakátok, fotók – pedig már nosztalgikus állapotot teremtettek.
A hivatalos kiállítások megtekintése mellett kihasználtuk az időt arra is, hogy időutazást tegyünk az őskortól a honfoglalásig, majd a Seuso-kincsekben is volt időnk gyönyörködni, így nem csoda, hogy alaposan besötétedett Budapesten, amikor visszatértünk a jelenbe. Valahogy olyan érzésünk volt, hogy a múlt fényesebb volt, mint a jelen.
