November 11-hez igazodva, vagyis az első világháborút lezáró, németekkel megköttetett compiègne-i 1918. november 11-én 11 óra 11 perckor aláírt békekötésről több helyütt megemlékeznek. Idén a Pozsony-vereknyei temetőben szintén megrendezésre került az ökumenikus összejövetel.
A hatalmas temető főbejáratától balra, a betonfalnál található a több száz elesett német, de ugyancsak magyar és más nemzetiségű katona, köztük a sok-sok névtelen emlékműve és keresztje.
Itt az elmúlt vasárnap, november 17-én délelőtt fél tíztől került sor a Pozsonyi Német Nagykövetség szervezésében a megemlékezésre. Az intézmény részéről annak katonai attaséja, Joachim Schmidt alezredes tartott emlékező beszédet. Szlovákia Fegyveres Erői katonai ordinariátusának evangélikus lelkésze, Bodolló Marián szintén szólt a megjelent másfélszáz résztvevőhöz. Nem szabad felejteni, emlékezni kell mindig, s azért tenni, hogy ilyen katasztrófa soha többé ne történhessen meg. A szervezők megköszönték, hogy szép számban eljöttek, különböző szervezeteket, így a Kárpáti Németekét is képviselve, de egyénileg is, fejet hajtani a hőseink előtt, legyenek azok bármilyen nemzet tagjai.
Az emléktáblán a következő szöveg áll német és szlovák nyelven:
„ebben a temetőben nyugszanak a német katonák, akik 1939-45-ben elestek. Emlékezzetek rájuk és minden háború elesett halottjára, akik emlékeztessenek bennünket a megbékélésre.”
Az esemény az emlékezés virágai, a koszorúk elhelyezésével és főhajtással ért véget. Magyar részről koszorúzott Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében dr. Vida Csaba alezredes, katonai attasé és felesége. Koszorújuk feliratán ez állt: „Magyarország – katonai attasé”. Már több éve ők is bekapcsolódnak a Pozsonyi Német Nagykövetség által szervezett megemlékezésbe, hiszen a világégésekben nagy számú magyar katona esett áldozatul.
A rendezvény hivatalos részének lefolyása után a kötetlen beszélgetésen Nasse igazgatónő, a pozsonyi Védcölöp utcai Német Tannyelvű Iskola, azaz a Deutsche Schule Pressburg igazgatónője elmondta, nagyapja több évig volt szovjet fogságban, s amikor erről kérdezősködött, azt a választ kapta, hogy bármiről mesél neki, csak a fogságról, a háborúról ne kelljen, az olyan szörnyű volt, hogy még felidézni is rossz. Megtudtuk tőle, többszáz diákjuk van, és csaknem 60 pedagógus látja el az iskolában feladatait. Diákjaik között vannak diplomata szülők gyerekei, és németországi, ausztriai, ukrajnai, fehérorosz származásúak is.
