Őszintén megmondom, nem valószínű, hogy a polgárok tömege ismerné az önkormányzatok (falvaink és városaink) állami bevételeinek szerkezetét.
Hogy miről van szó? Nagyon leegyszerűsítve az állam az adott település lakosainak száma szerint adja az alanyi jogon járó forrást. Konkrétan: az állami bevétel 1,9 milliárd euróját, ami az ország lakosainak számát véve polgáronként egyenlő évi 340 euróval.
Ez a statisztikai átlag, a források odaítélésében persze „amolyan szlovákiai egyenlőség” van, de erre majd máskor térek ki. Jelen esetben a lényeg, hogy a falu vagy város bevétele 340 euró szorozva a lakosok számával, azaz egy 1500 lakosú falu éves alanyi jogon járó állami bevétele 510 ezer euró.
Azok, akik egy adott településen laknak, de nem ott van az állandó lakhelyük, gyakorlatilag nullás bevételt jelentenek a településnek. Ezzel a jelenséggel minden, nagyobb város vonzáskörzetében lévő település szembesül, néhol nem kis mértékben. A felső-csallóközi „nagy fejlesztési” hullám következményét már az autók rendszámtábláin is jól látjuk.
A rendőrség becsült adatai szerint csak a Dunaszerdahelyi járás Pozsonyhoz közeli részében 8-10 ezer fő a lakhellyel nem itt rendelkező „újhullámos” lakos.
Igaz, ezek a lakosok sokszor nagy hangon követelnek az önkormányzatoktól különböző fejlesztéseket, ezerrel kiáltják világgá jogaikat, csupán arról feledkeznek meg, hogy ők bizony jogilag pozsonyi, eperjesi, privigyei stb. lakosok. Szépségtapasz, amikor egy négytagú családból egyetlen személy azért „beiratkozik” az adott település lakosai közé, mert az hozhat némi előnyt is. A helyzetrajz vagy anomáliák rövid felsorolását követően térjünk rá az aktuális csavarra az ügyben!
Még októberben levelet kaptunk a Szlovák Köztársaság fővárosától, Bratislavától, melyben a főpolgármester helyettese, bizonyos Stasselová asszony egy új kezdeményezésről tájékoztatja községünket. A levélben jelzik, hogy a közeljövőben radikálisan megváltoztatják a parkolási rendszert a fővárosban, s ennek értelmében a bratislavai (állandó lakhelyű) lakosok tudnak csak olcsóbban parkolni.
A többiek esetében drasztikusan emelik a parkolási díjakat. Arra figyelmezteti községünket (vélhetően másokat is), hogy intézkedésüknek köszönhetően jelentősen csökkenhet településünk nyilvántartott állandó lakosainak száma; igaz, ettől még majd itt laknak, itt kérik a szemét elvitelét, a közvilágítást, az ovit, az iskolát stb. S előre jelzik: ők bizony semmit sem tehetnek ez ellen. Mi viszont igen!
Javasolják: engedjük el nekik a helyi adót, a szemétszállítás díját vagy az ebadót! (sic!!!) Ez a javaslat/ötlet a szlovák törvények ismeretének hiányát mutatja, hiszen egy önkormányzat nem cselekedhet a helyi adókról és illetékekről szóló törvénnyel ellentétesen! Az pedig a helyettes asszony és a fővárosi önkormányzat szégyene, hogy a törvény nem ismerete mellett annak megsértésére is buzdítja a városkörnyéki települések vezetőit. Ajánlom neki(k) a Tt. 582/2004-es törvényének elolvasását.
Csak halkan jegyzem meg, hogy a hatályos adóelosztási rendszer értelmében Bratislava önkormányzata egy sajátos szorzónak köszönhetően kiugró, 521 euró/lakos adóbevételt kap azért, mert főváros. Ezt a pénzt az ország összes többi településétől „veszi el”. Azon kívül tehát, hogy a „szlovákiai egyenlőségnek” megfelelően elcsenik a kisebb települések bevételeit, most azon dolgoznak, hogy a lakosaink egy részét is „elrabolják”.
Teszik ezt az állami szervek csendes segédletével, melyek azt sem veszik észre, hogy üzletág lett egy-egy pozsonyi lakásba több ezer embert bejelenteni (havi 7-8 eurós illetékért), mert a parkolási díj mégiscsak többet ér, mint a törvények ismerete, betartása, vagy egy rossz rendszer megváltoztatása. Tíz éve már elkészítettem egy megoldást jelentő törvénymódosító javaslatot, talán az elkövetkező években sikerül is átültetnünk, mert az egyenlőség és az egyenrangúság alapvető elvi iránytű, ettől egy jogállamban nem szabad eltérni!
